IV. B. 434. A Battonyai járás főszolgabírájának, 1945-től főjegyzőjének iratai 1872–1950

A főszolgabírónak, mint a vármegye külső tisztviselőjének hatáskörét több törvénycikk szabályozta (1870. 42. tc., 1886. 21. tc., 1929. 30. tc.). A törvénycikkek szerint a főszolgabíró a járás első tisztviselője volt. Az 1886. évi 21. tc. 71. paragrafusa értelmében „Felügyel a hatósága alá tartozó községekre, és gyakorolja azokat a jogokat és teljesíti azokat a kötelességeket, melyeket a törvény és a szabályrendeletek reá ruháznak.”. Az utasításokat közvetlenül az alispántól kapta, és közvetlen érintkezésben volt vele. A községek is a főszolgabíró közvetítésével tartották a kapcsolatot a megye első tisztviselőjével. Hatáskörét a törvénycikkek közvetlen intenciói alapján a megyei közgyűlés szabályrendeletben írta elő.

A vármegyei felügyeleti és ellenőrző hatáskör döntő szerepet juttatott a főszolgabíróknak a községi képviselő-testületek megválasztásában, határozataik véleményezésében, az elöljárók választásában, a tisztviselők munkájának ellenőrzésében.

Igazgatási téren is széles hatásköre volt. Anyakönyvi ügyekben elsőfokú hatósági jogkörrel bírt. Rendészeti téren a községek elsőfokú rendőrhatósága volt. Hatósága alá tartozott a csendőrség, rendeletei végrehajtásához ők adták a karhatalmat. A gyülekezési jog és az egyesületi ügyekben döntő szereppel rendelkezett. Engedélyével lehetett politikai gyűléseket tartani. A külföldiek letelepedésével kapcsolatos ügyek is a főszolgabíró hatáskörébe tartoztak, hasonlóképpen a rendőri felügyelet alá helyezés, internálás, sajtórendészeti ügyek, mozik játszási engedélyének megadása. Közlekedési (helyi járatú gépjármű vállalkozások engedélyezése, községi használatú utak felügyelete) és tűzrendészeti ügyekben is széles hatáskörrel rendelkezett. Hozzá tartozott a lőfegyver vásárlás ellenőrzése, színielőadások, táncmulatságok, záróra hosszabbítás engedélyezése. A közegészségügy terén az egészségügyi rendszabályok betartását ellenőrizte.

Ellenőrzése alá tartozott a községi adókezelés. Hatáskörébe tartozott az iparengedélyek, iparigazolványok kiadása, a segéd- és tanoncügyek felügyelete, az ipartestületek, ipartelepek ellenőrzése, az ipari és kereskedelmi vonatkozású kihágások retorziója.

A főszolgabírói ellenőrzés kiterjedt az állattenyésztés, állategészségügy, húsforgalmazás, erdők, vizek felügyeletének területére is. Mezei rendészeti hatóságként hozzá tartoztak a mezőőri ügyek. Döntési joga volt a munkaadók és a gazdasági cselédek vitás ügyeiben. A mezőgazdasági munkástoborzás, valamint a gazdasági cselédek lakásviszonyainak ellenőrzése is őt illette.

A vallás- és közoktatási ügyekben engedélyével zajlottak le a vallásfelekezetekből történő áttérések, a vegyes házasságoknál a reverzális megadása, a párbér behajtása, a tankötelesek nyilvántartása, az iskolai mulasztások megtorlása. Katonai ügyekben feladatai közé tartozott a sorozások előkészítése, az állítási lajstromok felfektetése, a felmentések elbírálása, a hadirokkantak ellátásának véleményezése. A járás vezetője látta el a kihágási bíráskodást is.

Széleskörű hatáskörének ellátásában a főszolgabíró helyettese a szolgabíró volt, előadói a megyei fogalmazók és a közigazgatási gyakornokok, akik a kezelőszemélyzettel együtt látták el feladataikat. A főszolgabírói hivatalhoz tartoztak szakközegként a járási tiszti orvos, a járási  állatorvos, a gazdasági felügyelő, a szociális gondozó és a testnevelési felügyelő.

A járási főszolgabírói hatáskört vette át kissé megváltozott tartalommal a második világháború után a járási főjegyző. Jogkörét és az elnevezés módosítását az 1945. évi 1030. ME számú rendelet tette közzé. Eszerint első fokon általános közigazgatási ügyekben, másodfokon építési, ipari, kihágási ügyekben járt el. Az új körülményeknek megfelelően már nemcsak az alispánnak tartozott jelentéstétellel, hanem a megye politikai vezetőjével, a főispánnal is szorosabb kapcsolatban állt. Közvetlenül is kapott utasításokat tőle, és a végrehajtott intézkedésekkel kapcsolatos referátumokat közvetlenül a főispánnak tartozott eljuttatni. Politikai és pártszervezési ügyekben a belügyminisztériumnak közvetlenül is jelentett.

A főjegyzői hivatal apparátusa is átesett bizonyos változásokon. A főjegyző helyettese és előadói az 1947. évi 8450. számú kormányrendelet alapján a járási jegyző, a fogalmazó és a gyakornokok voltak. A szakelőadók az illetékes szakhivatalt képviselték a járás apparátusában, és munkájukat a főjegyző intenciói alapján végezték. Megmaradt a tiszti orvosi és a szociális felügyelői poszt, a tűzrendészeti felügyelőség 1948-ig, a tűzoltóság államosításáig. A gazdasági felügyelőség vezetőjét az 1945. évi 3327. FM számú rendelet alapján a földművelésügyi miniszter nevezte ki. Új feladatkörként jelentkezett a járási termelési biztosság, amelynek vezetője a mezőgazdasági munkák megszervezése terén volt a járási főjegyző szakközege, az 1945. évi 22 500. FM számú rendelet értelmében. Az ország közigazgatási szervezetében az 1949. évi 20. tc. nyomán jelentős változás következett be a tanácsrendszer bevezetésével. A járási főjegyzőségek 1950. augusztus 15-ig működtek, majd az 1950. évi 144. MT számú rendelet utasítása szerint átadták helyüket a járási tanácsoknak.

Az 1950 előtt Csanád megyéhez tartozó Battonyai járás területéből 1872-ben vált ki a Mezőkovácsházi járás. A Battonyai járáshoz 1920-ig a következő települések tartoztak: Battonya, Dombegyház, Kevermes, Kisiratos, Magyardombegyház (Dombegyházzal körjegyzőség), Mezőhegyes, Tornya. A trianoni döntés értelmében Kisiratos és Tornya Romániához került 1920-tól. 1946-ban a községi jogállást nyert Kisdombegyházzal egészült ki a járás. Kisdombegyház kisközségi jogállású, a Dombegyházi körjegyzőséghez tartozott.

A Battonyai járási főjegyzőséget 1950. március 16-án az 1949. évi 4343. MT számú rendelet értelmében Békés megyéhez csatolták (a Mezőkovácsházi járással együtt). 1950. június elsejével megszűnt mint önálló járás, területét összevonták a Mezőkovácsházi járáséval.

Az a) állagban csekély mennyiségű elnöki irat található.

A b) állag közigazgatási iratanyaga folyamatosan, csaknem hiánytalanul maradt fenn. Kutatását Iktatói és mutatókönyvek segítik.

A c) állagban csekély mennyiségű iparügyi irat van elhelyezve.

A d) állag kihágási iratokat tartalmaz. Iparengedélyek, munkakönyvek találhatók benne.

Az e) állagban a katonai állítási lajstromok nyertek elhelyezést.
 

 Összesen: 432 doboz, 164 kötet = 57,19 ifm