IV. B. 432. Békés Vármegye Számvevőségének iratai 1928–1942

A vármegyék pénzgazdálkodását ellenőrző és felülvizsgáló intézmények a 19. század elejétől alakultak meg. Békés megyében 1807-ből van adat a számadásokat vizsgáló törvényszék meglétére. A megyei pénzkezelést felülvizsgáló szakszolgálatot a kamara szorgalmazására építették ki. Egy 1847. évi helytartótanácsi rendelet szabályozta a megyei számvevő törvényszékek működését, az 1848. évi 11. tc. alapján megyei számvevőszék néven működtek tovább 1850. április 17-ig, a pénzügyigazgatás állami átszervezéséig.

A megyei számvevőség az alispáni hivatal keretében működött. Élén a főszámvevő állt, és öt beosztott alszámvevő látta el a pénztári ellenőrzés, a bevételek és a kiadások nyilvántartása körüli feladatokat.

A vármegyei pénzkezelés ellenőrzését, a számfejtés és számvitel körüli teendőket egy 1883-ban kiadott 37 169. számú belügyminiszteri rendelet szabályozta. A számvevőség egyik leg-fontosabb feladata a megyei költségvetés összeállítása volt. Felülvizsgálta a községi költségvetéseket, elosztotta az adók révén befolyt pénzeket, a közgyűlés döntése alapján meghatározta a pótadókulcsot, felülvizsgálta a községi pótadó mértékének jogosultságát.

A számvevőség felügyelete alá tartoztak a következő, megyei kezelésben lévő pénztárak: vármegyei házipénztár, közúti, gyámi és közalapítványi, köz- és magán-árvavagyoni, gondnoki, községi iskolai, községi jegyzői nyugdíjintézeti és egyéb pénztárak.

A számvevőségek szervezetében az 1902. évi 3. tc. hozott változást. A vármegyék központi pénztári teendőit a megyeszékhelyeken lévő állampénztárak (adóhivatalok) vették át, a központi számvevői teendőket pedig a királyi pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekre bízták. A számvevőségek megmaradtak az alispáni hivatalok keretében, de felügyeletüket a pénzügyminisztérium látta el.

Az 1924. évi 160 224. számú BM rendelet intézkedett a vármegyék háztartásáról, és a várme-gyei pénztárak kezelését a postatakarékpénztárakra bízta. A vármegyei értékletétek és értékek kezelését továbbra is az adóhivataloknál hagyta. A számvevőségi teendőket a Pénzügyminisztériumtól a Belügyminisztérium vette át. A számvevőségek működését az 1950. évi I. törvény életbelépése szüntette meg.

A levéltárba bekerült iratanyag szerény töredéke a fondképző egykori teljes anyagának. A rendezés során bizonyos típusú iratokból sorozatokat lehetett képezni: ménvizsgáló bizottság jegyzőkönyvei, békéscsabai gyámpénztári naplók, községi zárszámadási, valamint kölcsöntartozási kimutatások. A sorozatokba nem vonható iratokról darabszintű kimutatás készült. A korabeli segédletek hiánya miatt az iratanyag a részletes raktári jegyzék segítségével kutatható.

2 doboz = 0,28 ifm