Több millió magyar anyakönyvi adatai mikrofilmen

Keresztes Csaba

Ez, a nyugodtan mondhatjuk, hogy kiemelkedő jelentőségű munka 1960-ban kezdődött el. Hosszú előkészítés, számos tárgyalás és egyeztetés után indult meg az ország 1895. év előtt keletkezett különféle anyakönyvek reprodukciós feldolgozása, az anyakönyvek egymás utáni felvételezése, filmszalagon történő rögzítése.

Magyarországon 1895-ig csak egyházi – felekezeti – anyakönyvezés folyt, és ebben az évben váltotta fel a kötelező állami anyakönyvezés. Az 1895 előtti anyakönyvek az egyházak, pontosabban a plébániák kezelésében voltak. Legnagyobb részük a 18.–19. században keletkezett, kisebbik részük pedig a 17., illetve a 16. századból maradt fenn.

Egy állami intézmény mikrofilmezési célkitűzésének végrehajtásához a különböző vallásfelekezetek vezetőit kellett együttműködésre bírni. Ezt a hatvanas évek viszonyai között, ha nem is a legkönnyebben, de végeredményben biztosítani lehetett, és a vidéki plébániákról sorra érkeztek be a levéltárba, kölcsönözve, az ott őrzött anyakönyvek.

Az Országos Levéltár e mikrofilmezési feladatának végrehajtásához viszont nemzetközi segítség szükségeltetett: az Amerikai Egyesült Államokbeli központtal tevékenykedő Mormon Egyház biztosította a felvételek elkészítéséhez szükséges technikai felszerelést. A korszerű felvételező berendezések a nyugati ipari fejlődéstől elzárt szocialista állam számára a műszaki előrelépést biztosították. A mormonok mindezért cserébe az elkészült mikrofilmanyag egy, teljes sorozatát igényelték és kapták is meg. Számukra ennek teológiai jellegű jelentősége volt, ugyanis hitük szerint az adott korban élő (hívő) embernek az őseikig visszamenőlegesen kell gondoskodniuk az üdvösség megszerzéséről. Erre szolgáltak – az egyébként nem csak Magyarországról beszerzett – anyakönyv-másolatok.

A hatvanas évek első felében nagy erővel folyt a munka az Országos Levéltár felvételező műhelyeiben, majd ezt követően enyhébb ütemben, de továbbra is folyamatosan működtek a berendezések. A „mormon” mikrofilmezési feladat végül 1970 közepén fejeződött be.

Jelzet: MNL OL XXXII–7 Levéltári sajtófigyelő–1969 (168. doboz)

Ez a több évig tartó mikrofilmezési munka nem kerülte el a sajtó figyelmét sem. 1969. januárban a Magyar Nemzet (akkoriban a Hazafias Népfront napilapja) adott hírt a munkáról. A lap most digitális formában újraközölt cikke „egyedülálló hely-, név- és kultúrtörténeti gyűjteménynek” nevezte a mikrofilmezett anyagot, amelynek elkészítését a „levéltár munkatársai (történészek és levéltárosok) örömmel vállalták és aprólékos gonddal végezték éveken keresztül”. A cikk írója láthatóan belenézhetett az elkészült anyagba, és számos érdekes korabeli anyakönyvi bejegyzést mutatott be olvasóinak.

Ellenben a cikkben egyetlen utalás sem esik a mikrofilmezési munka nemzetközi vonatkozásairól, annak egyházi (és egyben Amerikai Egyesült Államokbeli) hátteréről, voltaképpen a megindulás okairól és körülményeiről. (Az elhallgatásban szerepet játszhatott, hogy 1969-ben még folyt a vietnámi háború, és a szocialista tömb országai az Amerikai Egyesült Államok csapatai ellen küzdő kommunista erőket támogatták.)

Mint a cikk írója is megjegyezte, a „könnyen kezelhető” filmanyagba csak kutatási engedéllyel nyerhettek betekintést az érdeklődők. Később, az 1980-as évek végén az érdeklődők, vagyis a kutatók száma folyamatosan emelkedni kezdett, és a kilencvenes években kialakult a családfa-kutatók csoportja is, akik hivatásos módon keresnek adatokat felmenőikről megbízóik számára. A családfa-kutatók adják a levéltár legnagyobb számú kutatói csoportját, ezért a levéltárban különleges feladatot jelent megfelelő tájékoztatásuk.

Az utóbbi tíz évben jelentős eredmények születtek az anyakönyvekhez történő hozzáférés tekintetében: először a mikrofilmdobozokat mutató jegyzéket digitalizálták, azonban az utóbbi időszakban megindult magának a mikrofilmanyagnak a digitalizálása is, és az Országos Levéltár óbudai részlegének kutatótermében elhelyezett számítógépeken váltak nézhetővé, a raktári kikérés várakozási ideje nélkül.

A jelen korban bekövetkező változások valószínűleg egyszer érinteni fogják a levéltári intézményrendszert is. A most kiállított anyakönyvek hamarosan döntő átalakuláson fognak keresztül menni: európai uniós forrásból elektronikus formában készítik