A járványok sötét árnya mindig is rávetült az emberiség történetére. A középkortól a 18. századig a pestis, a „fekete halál” volt az uralkodó a halált hozó ragályok között. A legnagyobb pestisjárványban, 1347 és 1352 között, Európa lakosságának 30–60 %-a veszett oda. Gyors terjedése a sűrűn lakott (rossz higiéniájú) területeken, gyomorforgató tünetei (a testet ellepő gennyes-véres kifakadó duzzanatok, „bubók”) és magas halandósága méltán tette rettegetté a nevét.
Bejegyzésünkben azoknak szeretnénk támpontokat adni kutatásaikhoz, akik időben egészen a középkorig jutottak családjuk eredetének, leszármazásának, esetleg történetének rekonstruálásával. Megmutatjuk, mire érdemes különös figyelmet fordítani a kutatás során.
Azok, akik rendszeres kutatói levéltárunk Hess András téri kutatótermének és aPolitikatörténeti Intézet Levéltáránakmár tudják, hogy az intézet levéltárában őrzött iratanyag kutatói hozzáférésében változás következett be. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, hiszen biztosan vannak olyanok az olvasók között, akik érdeklődnek a szóban forgó iratok története iránt.