tervrajz

1853-ban Hild József (1789–1867) kapott megbízást az új épület megtervezésére, de még ekkor is felmerült az ötlet, hogy a város rossz anyagi helyzete miatt az épületet eredeti funkciója helyett inkább lakások, üzletek és raktárak üzemeltetésére használják. Hild határozott fellépésére ezt a tervet végül elutasították, de érdemi előrelépés egészen 1859-ig nem történt.

A 19. század első felében Magyarországon - a korábbi sikertelen kísérletek után - újabb lépéseket tettek a büntető jogi törvénykönyv megalkotására. A büntetőtörvény-javaslat elkészítésére az 1840:V. törvénycikkben egy 45 tagú bizottságot, egy „országos választmányt" küldtek ki, amely többek között a börtönügyekre vonatkozó irányelvek kidolgozását kapta feladatul. Az 1843. évi törvényjavaslat nem lépett hatályba, de a börtönkörülmények javítása a javaslat szellemében kis lépésekben előrehaladt.

Mivel egy tervet sem találtak, amely változtatás nélkül a kivitel alapjául szolgálhatna, a kitűzött négy egyenlő, 5-5000 forintos díjat a viszonylag legjobb terveknek ítélték. A pályatervek bírálatánál a funkcionális elemzés játszott fontos szerepet, az országház stílusának kérdése nem merült fel. A legtöbb szavazatot az Alkotmány I., a Patres conscripti, Alkotmány II. és a Scti Stephani regis jeligéjű tervek kapták.

A régi térképeken, így a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött 18-19. századi térképeken - a maiakkal ellentétben - nem volt lefektetve egyértelműen, hogy az északi irány a térképlap tetején található, a déli pedig a térképlap alján. Mivel a térképszerkesztésnél korábban nem e szerint a szabály szerint dolgoztak, minden térképen meg kellett adni az égtájakat. Ezért vagy a keretmezőbe írták be az égtájak nevét, vagy szélrózsát (irányrózsát), később pedig északjelet rajzoltak a térképmezőbe.

A belső térre, melynek közepén volt a kút – melyet az 1784. évi térkép is ábrázol –, eperfákat ültettek. A tér közepére eredetileg négy út vezetett be, később az úthálózat megváltozott, ahogy az 1821. évi térképeken is megfigyelhető. A települést a Bánság betelepítésének második hullámában, 1771-ben alapították 131 német telepessel. Lakosait gróf Karl Ignaz Clary-Aldringen temesvári kormányzó telepítette ide.