Családtörténeti kutatás
Vigyázat, függőséget okoz!
Sok ezer szenvedélyes kutató tapasztalata bizonyítja: veszélyes dolog családtörténeti kutatásba kezdeni. Veszélyes, mert aki egyszer belekezdett, többé nem tudja abbahagyni. Mert mindig akad egy újabb nyom, mely rég elporladt emberek boldog vagy tragikus életének megismerésére ösztökéli a kései utódot. És mindig akad egy bosszantó hiány a családfán: egy ős, akiről azon kívül, hogy léteznie kellett valaha, semmit sem sikerül kideríteni, bármennyit fáradozunk is.
Pedig a kutatás kezdetén minden olyan egyszerűnek tűnik. Hiszen saját személyi adatainkat álmunkból fölébresztve is fújjuk. Többnyire szüleink és nagyszüleink leszármazásával is tisztában vagyunk, és a családi legendákból vagy az idősebb rokonok által megőrzött iratokból a dédszülők generációjáról is tudunk egyet-mást. Ezért lelkesen, és természetesen gyors eredményben bizakodva vágunk neki a levéltári kutatásnak. Úgy gondoljuk, hogy mi sem lehet egyszerűbb annál, mint az anyakönyvekből megállapítani, ki kinek a gyermeke, szülője vagy testvére, honnan származik dédanyánk, és mikor született dédapánk. Az interneten böngészve hamar ráakadunk olyan oldalakra, melyek elvezetnek minket abba a levéltárba, ahol megtalálhatjuk a kutatásainkhoz elengedhetetlenül szükséges állami anyakönyveket.
A Rudnay család családfája
Az első kihívások
Ha biztosan tudjuk, hogy ősünk hol született, hol halt meg vagy hol kötött házasságot, valóban egyszerűen továbbléphetünk. De máris szembesülünk az első nehézséggel, ha például a fővárosban született ősünkről nem tudjuk, hogy melyik kerületben anyakönyvezhették. Ha az 1895 előtt keletkezett egyházi anyakönyvekben akarjuk folytatni a kutatást, akkor már azt is tudnunk kell, hogy a keresett ős melyik felekezethez tartozott. Tovább nehezíti a dolgunkat, hogy az anyakönyveket – „ahány ház, annyi szokás" – ritkán vezették egységes elvek szerint. Ráadásul minél régebbi az anyakönyv, annál valószínűbb, hogy latinul, németül vagy valamilyen nemzetiségi nyelven íródott, és a benne szereplő személyek körülményeire vonatkozó adatokat még kibetűzni sem egyszerű, nemhogy megérteni.
Ha szerencsénk van, és őseink között nemesemberek vagy jeles közéleti személyiségek voltak, valószínűleg sokkal könnyebben haladhatunk az ő vonalukon visszafelé a múltban, mint egyszerű városlakók vagy földművesek esetében. Szerencsére az úrbéri, országos vagy helyi összeírásokban, városi, közoktatási vagy céhes iratokban rájuk is találhatunk adatokat. Ha mindezeken a nehézségeken átverekedtük magunkat, és családunk történetének feltárásában nagyjából a 17–18. század fordulóján tartunk, talán erőt vesz rajtunk a csüggedés. Mert ettől kezdve egyre kevesebb a viszonylag könnyen áttekinthető anyakönyvi vagy összeírás jellegű forrás. Akinek azonban idáig sikerült felgöngyölítenie a szálakat, már biztosan a családkutatás rabjává vált, ezért nem adja fel egykönnyen.
Anyakönyvi részlet 1781-ből.
{C}{C}{C}
Kutatás a levéltárakban
A családkutatás időigényes munka, hiszen a kutatást nagyrészt különféle levéltárakban kell végezni, melyek nyitva tartási ideje többnyire nem igazodik az Ön munkarendjéhez. Mit tehet ebben az esetben? Sajnos számos más levéltárhoz hasonlóan, az Országos Levéltár munkatársai sem vállalkozhatnak családtörténeti kutatás elvégzésére, de az első lépések megtételében szívesen segítünk. Ha az Információs Irodának címzett e-mailben megírja a már rendelkezésre álló adatokat, akkor a levéltári segédletek alapján írásban tájékoztatást tudunk nyújtani arról, hogy melyik irategyüttesben lehet Önt érdeklő adat. Az irategyüttes átnézését és a kutatómunkát azonban már Ön vagy megbízottja végezheti el személyesen.
További segítségek
Ha a személyes kutatás mellett dönt, a levéltár kutatótermeiben dolgozó levéltárosok természetesen minden segítséget megadnak az iratanyagban való eligazodáshoz, és a honlapon is számos hasznos információt találhat az iratok feldolgozásához, a dátumok feloldásához vagy az idegen nyelvű kifejezések értelmezéséhez. Ezekhez ajánljuk a Levéltári kisokos menüpontot.
A családtörténeti kutatás módszertanáról és szakirodalmáról a honlapunkon részletesebben itt olvashat. Emellett ajánljuk az Aktakaland blog családkutatásról szóló bejegyzéseit. Az adatbazisokonline.hu oldalunkon rendelkezésére áll egy online adatbázis, mely a mikrofilmtárban található, mintegy 4 millió felvételt tartalmazó anyakönyvi gyűjtemény adatait tartalmazza. Azt azonban tudnia kell, hogy ebben az adatbázisban nem talál személyekre vonatkozó adatokat, hanem csak azt, hogy a keresett helységből milyen felekezet, mely korszakból származó, milyen tartalmú anyakönyvei (pl.: keresztelési, házassági, halálozási), milyen levéltári jelzet alatt találhatók a levéltár mikrofilmtárában. A mikrofilmtár Óbudán, a Lángliliom utcai kutatótermünkben található. A már digitalizált anyakönyvi mikrofilmek kutatására csak Óbudán van lehetőség, a Bécsi kapu téri és a Daróczi úti ideiglenes kutatótermekben nem.
Kutatómunkájához eredményesen használhatja az Adatbázisok menüpont alatt található adatbázisokat és elektronikus jegyzékeket is.
