járvány

KÖZLEMÉNY | ANNOUNCEMENT

A rendkívüli állapotra tekintettel 2020. november 12. csütörtöktől a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára kiállítása és épületei nem látogathatók. A zárás a kutatótermeket nem érinti. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára által meghirdetett valamennyi program előreláthatóan későbbi időpontban valósul meg. A korlátozások 30 napig lesznek érvényben, de szükség esetén meghosszabbíthatják őket.

Megértésüket köszönjük!

//

A járványok sötét árnya mindig is rávetült az emberiség történetére. A középkortól a 18. századig a pestis, a „fekete halál” volt az uralkodó a halált hozó ragályok között. A legnagyobb pestisjárványban, 1347 és 1352 között, Európa lakosságának 30–60 %-a veszett oda. Gyors terjedése a sűrűn lakott (rossz higiéniájú) területeken, gyomorforgató tünetei (a testet ellepő gennyes-véres kifakadó duzzanatok, „bubók”) és magas halandósága méltán tette rettegetté a nevét.

További korlátozások a kutatóhelyek számában

  • A Bécsi kapu téri kutatóterem befogadóképessége 5 fő.
  • A Daróczi úti kutatószobáé 2 fő.
  • A Lángliliom utcai kutatóteremben egy időben 6 fő kutathatja a levéltári iratokat, 3 fő használhatja a számítógépeket és szintén 3 fő kutathatja a mikrofilmeket.
  • A Bécsi kapu téri és Lángliliom utcai kutatóteremben nincsen ügyelet, ennek megfelelően hétfőtől csütörtökig fél 9 és fél 4 között foga

„az infektus egészségessel ne konveniáljon, ne barátkozzon”

A járványtérképek a 17. század végén jelentek meg Európában mint az egészségvédelmi intézkedések tervezésének, végrehajtásának eszközei. Az első ismert járványtérképeket Filippo de Arrieta publikálta 1694-ben Nápolyban a Nápolyi Királyság Bari megyéjében 1690 és 1692 között tomboló pestisjárványról szóló könyvében (Raguaglio historico del contaggio occorso nella provincia di Bari negli anni 1690, 1691 e 1692 ...).

Könyvvel a döghalál ellen

A kora újkorban ez azonban másként volt, a 16–17. században a pestisjárványok jelentős életmódbeli váltást követeltek, és időről-időre súlyos demográfiai problémákat okoztak. Már akkor is leginkább a városi lakosság volt ebben érintett annak ellenére, hogy az akkori magyarországi városok lakosságszáma (3000 és 10 000 között) jóval kisebb volt, mint a mai nagyvárosoké.

Centrális Deputáció a Cholera dolgában – Megyei operatív törzs az 1831. évi kolerajárvány idején

A koraújkorban a Habsburg Birodalom határán ún. vesztegzárállomásokat hoztak létre, hogy ellenőrizhessék a birodalom területére belépőket. Az 1738-ban indult nagy pestisjárvány idején és annak nyomán már az ország belsejében, illetve a birodalom határvidékein a fontosabb kereskedelmi utak, folyók átkelési helyein, hágókon is felállítottak vesztegzárházakat, állomásokat. Ezeken az állomásokon főként kereskedők vagy idénymunkára érkezők tartózkodtak.

„Isten' öldöklő Angyala": kolerajárvány Magyarországon

Kazinczy Ferenc 1831. augusztus 8-án arról értesítette egyik barátját, hogy „harmad nap olta a' mirígy Széphalmon is pusztít. Az őr, melly a' mirígyes Ujhelyből senkit bé nem ereszte eddig, most már innen el van véve, és hátrább van állítva". A mirigynek nevezett betegség nem volt más, mint az ázsiai eredetű fertőző betegség, a kolera.

Feliratkozás RSS - járvány csatornájára