170 éve halt meg Ferenczy Teréz, a tragikus sorsot szenvedett költőnő, a halálvágy dalosa

A „kétszázasok” csoportjába tartozik még Ferenczy Teréz költőnő is, aki a 19. századi magyar irodalom jeles művelője volt. Ő nem itt, hanem a Gömör vármegyei Rimaszombaton látta meg a napvilágot 1823. december 28-án. Születését követően a család Szécsénybe költözött, itt élt és alkotott, itt van eltemetve, az élete Nógrádhoz kötötte. Most, kettős jubileummal emlékezünk rá születésének 200. és halálának 170. évfordulója alkalmából.

A nemes Ferenczy család a 18. század derekán Debrecenből került át Rimaszombatba. Ebből a családból származik Ferenczy István (III.) a híres szobrász is, Teréznek a nagybátyja volt. A költőnő nagyapja, Sámuel (I.) és a szobrász édesapja, István (II.) voltak testvérek. A költőnő és a szobrász rokon személyesen nem, csak hallomásból ismereték egymást.

A Ferenczy család református felekezetű volt. Sámuel (II.) – a költőnő édesapja -, foglalkozása könyvkötő volt, 1820-ban vette feleségül a katolikus vallású nemes Ballay Teréziát. A házasságukból kilenc gyermek született, de csak négy élte meg a felnőttkort és kettő alapított családot. A házaspár második gyermeke volt Teréz, az ő születését követően költöztek Szécsénybe, ahol az édesapa gazdatisztként működött a Forgách uradalomban.

Ferenczy Teréz gyermekkoráról egészen az 1844-ben megjelent első írásáig nincs ismeretünk. A költőnő irodalmi műveltségét segítette elő, hogy az édesapja több hírlapot is járatott; Pesti Hírlap, Való Újság. A család baráti kapcsolatban állt a szomszédos Varsány településen élt Lisznyai Damó családdal és Kálmán gyermekük, aki irodalommal foglalkozott és tagja volt a Petőfi által szervezett Tízek Társaságának, azonos korú volt Ferenczy Terézzel.

Az egymás iránti érdeklődésük kölcsönös, szerelmesek lesznek, hűségesküt tesznek, de Kálmán az esküjét megszegi. Ennek történetét örökítette meg Ferenczy Teréz 1844-ben az „Esküszegő – Egy kép a valódi életből” című elbeszélésében, ami élete első, nyomtatásban megjelent munkája. „Így lőn, hogy D. Kálmán is a házhoz érkezett, s minthogy igen szép tulajdonokkal bírt, rövid idő mulva a fenemlített család kegyét is megnyeré. Kálmán azonban, mint észre lehetne venni, legtöbbnyire a fiatalabbik hölgygyel, Rózával mulatott, mert ez nagyobb műveltséggel bírt, mi Kálmán fölötte érdeklé. És csakhamar erős lőn e viszony, s az ifju komolyan kezdé szive titkait vizsgálni, s örömmel érzé, hogy ez több, mint baráti vonzalom, s egy nap, miután erőt vőn magán, szilárdul elhatározá, hogy szerelmét Rózájának megvallja, miért is haladék nélkül hozzá sietett.” A történet folytatásába egy kis romantikát sző bele, hogy egy jobb módú nővel házasítja össze. Róza – a költőnő így nevezi meg magát – forrólázba esik, rövidesen meghal. Kálmán pedig midőn tudomást szerez, hogy neje szerelmével másokat is boldogít, megtébolyodik. – Így lehet röviden összefoglalni a költőnő elbeszélését.

A szorosabb, esetleg a mindennapi kapcsolatuk ekkortájt szakadhatott meg, mivel Lisznyai Pestre került, itt nem a megszokott vidéki életet élte. Teréz meg csak reménykedett. Kettejük kapcsolatáról így írt Ferenczy Teréz a „Lisznyay Kálmán emlékkönyvébe” című költeményében;

„Kezed nyújtád… és barátul

Elfogadtál engemet

Lelked egyetlen sugára

Lángra gyujtá lelkemet.

Hiddel édes költőm! Ámbár

Csak barát vagy én velem,

Lelkesítőbb az nekem, mint

Másoknak a szerelem.”

A szabadságharc bukása után Lisznyai 1849-1851 között kényszersorozott katona volt, gyalogezredben szolgált Itália (Olaszország) területén. Minden bizonnyal Ferenczy Teréz a „Jutok-e eszedbe?” című versében rágondolt. (1, 3-4. vsz.)

„Jutok e eszedbe

Hűtlen boldogságom?

Nekem most is te vagy

Tündér szép világom.

Látlak a tengeren

Felém búcsút intve

Honom felé fehér

Kendődet legyintve.

Négyszer nyílt a tavasz

De örök vólt telem

Oh mit szenved a szív

Hit és reménytelen!!”

A négy tavasz 1848-1851-ig tartott. Csak az lehetett, hogy várt rá és bizakodott, reménytelenül. A reménytelenség 1853-ban dőlt össze Ferenczy Teréz lelkében, és ennek oka az a hír lehet, amit a Hölgyfutár és a Pesti Napló című folyóiratok tettek közzé január 4-én.

Hölgyfutár: „Általánosan kedvelt költőnk Lisznyai Kálmán ma hagyá el fővárosunkat, hogy pár nap múlva ismét visszatérjen. Egyedül ment el, szívéből forró vágygyal, szerelemmel párosan fog vissza jönni, útja rózsás lesz, mellette egy szép fehér rózsaszál leend, egy hőn szeretett nő. A kedvelt költő néhány nap múlva oltárhoz vezetendi a fővárosi társas élet egyik ünnepelt, s honunk egyik legmiveltebb hölgyét Halász Ida kisasszonyt. Áldás lesz az ifjú páron, mert a szeretet áldja meg az embereket, mint virágot a nap; saját szerelmük mellett ezrek szerető  szíve áldja őket.”

Pesti Napló: „Ma utazott el Lisznyay Kálmán Pestről szülőföldjére, magát a szükséges okmányokkal ellátandó életének egy fontos eseményéhez – a házasuláshoz. Folyó hó 10-kén Eger mellett menend véghez ugyanis derék költőnk egybekelése gyóni (gyáli G. Zs.) Halász Ida kisasszonnyal – mely után Pestre jő lakni az új házaspár. Kívánjuk, hogy azon bájuk és kecsek, melyekkel a képzeletdus költő phantasiaja szyve választottát földíszíti, soha se hervadjanak el lelki szemei előtt, s váljanak örökös kutforrásává költészete aranyerének.”

Ez a híradás lesújthatta Ferenczy Terézt és vezethetett a végzetes pillanathoz. Ha elfogadjuk költőnő halála után megjelent cikkben leírtakat, miszerint akit szeretett az már megnősült. És Lisznyai Kálmán pedig az 1853. év elején tényleg megnősült…

            Ferenczy Teréz 1853. május 22-én pisztolylövéssel végzett önmagával. Halálának híre „szenzációnak” számított és a korabeli sajtó hírül is adta az eseményt. Elsőként a Divatcsarnok május 29-i száma tette közzé az alábbi sorokat. „- Hármas gyászhírrel zárjuk be ezúttal jelen rovatunkat. – Az első, egyszersmind a legmegrendítőbb, lapunk egyik munkatársának, a lelkes Ferenczy Teréz kisasszonynak halála, ki f. hó 22-dikén – Szécsényben, Nógrádmegyében – pisztolylövéssel vetett véget fiatal, alig 23 tavaszt számlált, életének! F. hó 21-ről vettük levelét s ezzel költeményét, melyet 20-án írt, s melyet, mint hattyúdalát a lelkes, kedves leánykának, legközelebb adni fogunk. Az okot, mely őt e szomorú lépésre indíthatta – mint nógrádi barátunk írja – eddig nem sikerült felfedezni. „Napló-töredékei”, melyeket lapjaink 13. számában közlöttünk, s jelesen Czakó sorai, melyeket azok elé jeligeül írt, némi kulcsul szolgálhatnak talán e gyászos halál okához?!”

            Ezt követte a másnap megjelenő Hölgyfutár száma is, majd a magyar országos napilapok (Pesti Napló, Délibáb), de később az osztrák lapok (Presse, Leipziger Illistrierte Zeitung) is átvették híradást.

            Az öngyilkosság 1853. május 22-én történt és másnap, 23-án Lovrich István a szécsényi kerület orvosa hivatalos személyekkel együtt megnézte a holttestet, majd elvégezte a boncolást. Ennek jegyzőkönyve így hangzik.[1] „Orvosi lát lelet

            Alúl irott Május 23-án 1853-ik évben Cs. [császári] Királi Szécsényi Kerület Közigazgatási Fő Szolga Bíró Tekintetes Fornét Jenő Úr által hivatalosan 1071. Sz. meg keresése folytán ön gyilkos Ferenczy Theresia holt testét meg vizsgáltam Szécsénybe Tens  [tekintetes] Zadubán Ádám Cs. K. [császári és királyi] Szécsényi Járás Bíró, és Tens [tekintetes] Bogdanovics Istvány Közigazgatási Segéd Szolga Bíró, s város Hadnagya Nagy János és ugyan Szécsény várossa esküttje Kasza Antal urak jelenlétökbe.

            1-ör. Meg tekintvén a test kül szinét, az sápadt, inkább sovány, a test alkatású, mint egy 22 éves vala, - A’ bal csecs alat á 7-dik és 8-dik oldalbordák közt, mint egy ezüst huszas nagyságú, kerekded, fekete, perselt szélű, szaggatott, lövés által okozot seb láczatott, mely á mely üregeibe mélyen hatott. –

            2-or. Fel nyitván á mely üreget, á 7-dik és 8-dik oldal – bordák szélei roncsolódva vólt, s’ magok á nagy életerek öszve zúzva, szaggatva vóltak  - A’ szívburok, úgy maga a’ szív is sértetlen maradt, - a’ golyó a’ hát gerincz tsontyába be vésve maradt. – s’ a’ mely ürbe mértékű vér el ülve vólt.

            Mint hogy testének többi részein sértés nyoma nem láczatott, s’ a’ bal Tüdő szárnynak öszve zúzása, s’ a’ mely ürbe nagy mértékű vérnek el öntődése elegendő ok lévén az elkerülhetetlen halálra, melynek az okozot sértésre természetessen be következnie kelletet, s’ mint hogy a’ jelen ön gyilkosság ön, saját, elhatározat vólt, a’ holt test további bonczolástól meg kíméltetett.

            Igy ezeket tenni találtam, mellyet bizonyitom Szécsénybe Május 23-án 853.

Lovrich Istvány

Cs. K. Szétsényi Ker. Orvos

Ker. fszbiró megbizásából

Bogdanovics Istvány

alszbíró”

            Még aznap elkészült Fornét Jenő főszolgabíró hivatalos jelentése Pongrácz Arnold megyefőnök kezeihez. A jelentés teljes szövege a következő:[2]

„1071 Cs. Kir. Szécsény kerületi főszolgabírói Hivatal

Cs. Kir. Nógrád Megyei Főnök Gróf Pongrácz Arnold Úr Ő Méltóságának!

            Ferenczy Theresia 28 éves hajadon, szécsényi uradalmi gazdatiszt leánya, tegnap estve 8-9 óra közt szobájába zárkózván a’ mellékelt pisztolyból mellébe irányzott lövés által magát meggyilkolta; ezen hölgy ábrándatos fellengző vólt rég ólta és hystericus bajban évek ólta szenvedett, - öngyilkolásának egyik fő oka azonban mint mondatik viszonzatlan vagy csalódott szerelem is vólt; a holt testet orvosilag vizsgáltattam s eredményét a mellékelt látleletben van szerencsém felterjeszteni; irományait átvizsgálván egy május 2-án kezdett s 6-án folytatott, melyben ingóiról s temetkezéséről rendelkezik, s’ melyből öngyilkolása már akkor feltett szándéka látszik, a’ pisztoly s’ lőszer kitől ’s hol történt megszerzése iránt tett terjedelmes nyomozások sikertelenek maradtak, a’ vizsgálatból kitűnik, hogy e’ hó 18-án bgyarmathon vólt, s miután a’ pisztoly tisztitott állapota férfi kezet gyanítat, nem lenne felesleges a’ megyei huszárok közt, kiknek ne talán pisztolyaik vannak szigorú nyomozást tétetni, különben nem marad hátra mást gyanítani, mint hogy ezt még a forradalmi korszak ólta biztos helyen rejtve tartotta, bár a’ múlt hóban a’ háznál a’ cs. Kir. Csendőrség által tett kutatás alkalmával minden legszorosabban átvizsgáltatott, de felségsértő Pulszky képen kívül – melyért atya 12 órányi börtönnel lakolt – semmi gyanus sem találtatott; - visgálódásaimat folytatom, s’ felderítő adatok kinyomozása esetében azokat Méltóságodnak rögtön feljelenteni el nem mulasztandom.

Kelt Szécsényben máj. 23. 853.

Fornét Jenő”

            Az idézett jegyzőkönyv borítólapjára jegyezték fel május 26-án a nyomozás eredményét, ami így hangzik; „Uraságodnak [Fornét Jenő főszolgabíró] f. hó 23-án kelt 1071. Számú jelentését Ferenczy Therezia öngyilkosságáról tudomásul vevén egyszersmind meghagyom, miszerint a tetre vonatkozó körülményeket, - főleg azt, vallyon a pisztolyt nevezett öngyilkos honnét szerezte, bővebben kinyomozni ne terheltessék, mivel a megyei huszároktól pisztolyt nem kapott.” Június 24-kén az egész ügyet lezárták és az aktákat irattárba helyezték.

            A hónap végén, a megyefőnök részére készített összefoglaló politikai jelentésben a költőnő halálára is kitérnek:[3] „E hó 23-án Szécsényben egy hivatalnok lánya, Ferenczy Teréz magát pisztollyal szíven lőve oltotta ki életét. Egy magyar író iránti boldogtalan szerelem indíthatta erre az öngyilkosságra. A gyilkos eszköz, ami egy katonai pisztoly, ide szállíttatott és elkezdődött azon körülmények kivizsgálása, hogy kitől kapta az öngyilkos nő a gyilkos eszközt és hozzá szükséges muníciót.

            Ez a lány annak a hivatalnoknak a lánya, aki néhány hete Pulszky-kép birtoklása miatt a tekintetes Kerületi Katonai Parancsnokság határozata értelmében 12 órás letartóztatással büntettek."

Még 2001-ben történt, hogy elvittem a Ferenczy Teréz boncolásáról készült jegyzőkönyvet a Nógrád Megyei Rendőrkapitányság igazságügyi orvosszakértőjéhez. Megkértem dr. Juhász Tamást, hogy 150 év távlatából elemezze az esetet.

            Juhász doktor úr készségesen elvállalta a számára szokatlan felkérést és a lehetőségekhez mérten próbálta rekonstruálni az esetet. Megállapításai a következők; de megjegyzi, hogy sok minden csak valószínűsíthető. Más volt az akkori előírás egy öngyilkosság elemzésénél és más a mostani időkben, ahol a technika is a segítségünkre van.

„1, A lövés a bal emlő – azaz a mell – alatt történt és valószínű, hogy Ferenczy Teréz jobbkezes volt, ebben foghatta a pisztolyt.

2, A lövés valószínű, hogy rátett cső volt – tehát a pisztoly vége a testbőrre érintkezett -, mivel a testén égési sérülések nyomai voltak megfigyelhetők. De az sem kizárt, hogy nagyon közeli – tehát a cső nem érintkezett a testtel – lövés volt, de inkább az első változat bizonyosabb. A korabeli szakvélemény nem elemezte, de minden bizonnyal a bőrön kellett lennie olajfoltnak is, kérdéses az, hogy milyen pisztolyt használt.

3, Valószínű, hogy bontott kebellel volt Ferenczy Teréz – tehát a mellei szabadon voltak – mert nem tesznek említést a megperzselődött ruháról, ugyanakkor a golyó sebessége szövetdarabokat vitt volna be a testbe.

4, A lövés iránya:

            a, balról-jobbra – a testbe behatoló golyó jobbra tartott

            b, felülről-lefelé – tehát nem egyenes irányba ment a golyó

            c, elölről-hátra – a mellénél ment be és a gerincnél – hátul –szorult meg

5, Kérdés az, hogy Ferenczy Teréznek milyen nagyok voltak a mellei, minden bizonnyal balkezével foghatta a mellét, és ennek lelógása a pisztolycsőre hathatott, ugyanis a 7-8-as borda között hatolt be a golyó és itt roncsolódott elsőként a test.

6, A tüdő alsó lebenye roncsolódott, a szív sértetlen maradt, a nagy élet – a fő erek sérültek és egy heveny vérzés következhetett be -, valószínűsíthető, hogy a halál azonnal bekövetkezett, de előtte rövid hörgésnek kellett lennie.

7, Valószínűsíthető, hogy Ferenczy Teréznek ülő helyzetben kellett lennie – kicsit elnyújtózott módban – de nem kizárt az álló helyzetben sem.”

Ferenczy Teréz tudatosan készült a halálra, végrendeletében 200 forintot hagyományozott két márvány sírkeresztre, hogy az egyiket az ő sírjára, a másikat pedig a forradalom alatt, a nyárasdi csatában elesett Lajos testvére sírjára emeljék. Ezen keresztekre az önmaga költött sírverseket rendelte vésetni. Ferenczy Teréz síremléke a szécsényi temetőben található, felirata a következő;

Azt kértem jeleljék meg a sirhalmomat,

Hol fogom pihenni hosszu mély álmomat.

Hogy ha majd arrajársz lelkemnek barátja,

Szemed kétcsillaga sirhalmom meglátja,

Hogy megtudhasd, hogy hol porladozik a sziv,

Mely még dobogni birt csak Te hozzád volt hiv.

Oh mert hid, hogy itt is a tulvilág ölén

Hiven szeretlek és rád várakozom én

FERENCZY TERÉZ

ki a közadót lefizette

25-ik nyarában 1853-ik év

május 22-ik napján.

(2. oldal):

Kiüritvén porba sujtá,

Kinjainak poharát,

Most hitének ujvilága,

Birja őt mint hüarát.

Ez emlékkő szétomolhat,

De nem égi élete,

Lelkének örök szerelme,

Vágya és költészete.

A költőnő végakarata alapján a költeményeit Búlcsú Károly jelentette meg 1854-ben „Téli csillagok. Ferenczy Teréz hagyományaiból” címmel. A kötet 27 versét tartalmazza. Életét és költészetét több évtizedes levéltári, könyvészeti és egyéb kutatások alapján Galcsik Zsolt tárta fel és jelentette meg „A fájdalmak leánya…” Ferenczy Teréz élete és költészete (1823-1853)” címmel. A kötet 2008-ban a költőnő születésének 185. és halálának 155. évfordulójának emlékére jelent meg.

Írta: Galcsik Zsolt