170 éve hunyt el Petőfi barátja, Sükei Károly

Sükei Károly (1823. szeptember 16. - 1854. január 18.) az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik kevéssé ismert alakja. A Pilvaxban gyülekező márciusi ifjúság tagja, Petőfi Sándor és Vasvári Pál közeli barátja, költő, műfordító, kritikus volt. Korának egyik legműveltebb alakja, aki kiválóan ismerte Hegel filozófiáját, s olyan alkotók műveit fordította magyarra, mint Shelley, Gogol, Burns, Thackeray vagy Victor Hugo.

Mivel fénykép nem őrizte meg arcát az utókor számára, Jókai Mór „Az én kortársaim” című írásának jellemzését vesszük kölcsön megidézéséhez (bár Jókai szinte regényeinek romantikus alakjai közé emelte):

„És most végül kiemelkedik közülünk egy sajátságos alak. Mikor a cilinderkalapja emelkedik fölfelé, véghetetlen magasságú, fenyőegyenes, keskeny karimás kalap, azt hisszük, ez egy angol; mikor az arcát meglátjuk, fakó bajuszával, benyomott állával, fiatalon rezes képével, színevesztett hajával, azt mondjuk, ez egy kozák; mikor utána következik a vézna alak, behorpadt mellkassal, előre eső vállakkal, egyik kezének hüvelykujját gomblyukába akasztva, mintha maga-magában kapaszkodnék, azt mondjuk, ez egy cretin; s mikor megszólal, rettenetesen dadogva, akkor nem tudjuk, hogy kicsoda; hanem ha végre megértjük, hogy mit beszél, akkor azt mondjuk rá, ez egy zseni! Ez volt Sükei Károly. Fia a bukaresti magyar protestáns egyházat megalapított nagy misszionárius lelkésznek, kora ifjúságában egy gonosz hátbaütés miatt örökre dadogóvá téve, de fejében egy eleven enciklopédia.”

Petőfivel valószínűleg 1844-ben Pesten ismerkedtek meg. Egressy Ákos visszaemlékezése szerint Sükei mutatta be Petőfit a kor híres színészének, Egressy Gábornak a Nemzeti Színházban.  Egressy Ákos úgy említi Sükeit, mint „atyám legrégibb barátját, a jeles esztetikust”, aki Petőfi mellett ült a színházban. Az irodalmi, művészeti élet jeles alakjai ekkoriban Szentpéterynél étkeztek, aki ízletes magyar konyhát vitt, és a barátságos vendéglátáson kívül, fontos beszélgetések folytak a fehér asztal körül. A „kosztosok” között volt Jókai, Vörösmarty, Déryné, Szigligeti, Egressy Gábor, Obernyik, Tompa, Kazinczy Gábor, a Vahot testvérek, Barabás Miklós, Petőfi és Sükei is. „Ez összejövetelek zamatját természetesen a társalgás adta meg, mely gyakran a közre kiható föllendülésben nyert kifejezést, maradandó emléket. […] Petőfi nagy humorista is volt, s felvillanyozott kedélye gyakran derítette föl a társaságot.” – tudjuk meg az említett emlékiratból.

1847-től Sükei Károly lett az Életképek egyik szerkesztője – Jókai, Petőfi és Vasvári mellett. Állandó tagja volt a Pilvaxban általuk létrehozott „közvélemény asztalának”, a Nemzeti Körnek, akik megszövegezték a 12 pontot. Több emlékirat szerint 1848. március 15-én – még a titkosrendőrök előtt is – lelkesen magyarázta az összegyűlt tömegnek a forradalmi programot. Vajda János visszaemlékezésében ezt írta: „Másnap reggel, márc. 15-én, Petőfi, Vasvári, Jókai, Sükei, az elmaradhatlan Oroszhegyi alig néhányad magukkal megindulnak a Fillingerből és mennek a Hatvani utcán végig, az Orvos egyetem udvarára. A Fillinger ajtajánál találkoztam szembe velük, s anélkül, hogy tudnám, mi a program, hozzájuk csatlakoztam. Az utcán „Éljen a szabadság!” kiáltások mintegy megkétszerezték számunkat.” (A Pilvaxot 1847-től Fillingernek nevezték az akkori bérlőjéről, Fillinger Jánosról.)

A szabadságharc idején Sükei Károly is katonának állt. Ahogy Degré Alajos írja: „Ki hinné, hogy ebből a dadogó kis vézna emberből is igen jó honvéd lett. A legvitézebb, legbátrabb s legvakmerőbb katonának, Földváry Károlynak volt később segéde; azon Földváry Károlynak, ki Vácon azt a győzelmes csatát vítta […]; azon Földváry Károlynak, kiről Kossuth Lajos mondta: azt a Földváryt nem győzi az állam lóval, minden csatában kettőt-hármat kilőnek alóla.” Sükei Károly az elveiért még legjobb barátaival is képes volt szembeszállni. A szabadságharc kezdetén, a vesztes schwechati csata után Vasvárit is keményen bírálta, s amikor Vasvári Pál azzal védekezett, hogy amikor a lázongás kitört, ő kocsiján aludt, Sükei azt válaszolta: „Egy ka… ka… kapitánynak a tá… táborban ko… ko… kocsiján aludni, már magában is lázítás.” Írnokként, számvevő hadnagyként vett részt a küzdelmekben, majd Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki 1849-ben. Petőfivel Egressyéknél találkozott utoljára 1849. májusában, Buda visszafoglalása után.

A világosi fegyverletételt követően Sükei Károly is bujdosni kényszerült. A börtönt sikerült elkerülnie; 1850-ben visszatért Pestre, s megpróbált újra elhelyezkedni az irodalmi életben. A Pesti Napló és a Szépirodalmi Lapok számára írt bíráló cikkeket, színikritikát. 1851-ben jelent meg egyetlen verseskötete „Hulló csillagok” címmel. A Bach-rendszer fojtogató légkörében azonban sorra szűntek meg az irodalmi lapok, tervei egyre reménytelenebbé váltak. Magánélete is boldogtalan volt. Ahogy egyik versében írta:

„Vagyok egy halotti ének,

Mit a’ sirnál énekelnek,

Hull a’ búbánat dalomra,

Mint a’ föld a’ koporsóra.”

A megélhetési gondok miatt pályázta meg a losonci református gimnázium éppen megüresedett költészeti és szónoklati tanári állását. A gimnázium évkönyve szerint az 1853 folyamán Kecskemétre távozott Bulcsú Károly helyére jelentkezett. Az állásra (akkori szóhasználattal „állomásra”) a költőtárs és jóbarát Lisznyai Kálmán ajánlotta 1853 szeptemberében.

HU-MNL-NML XII.5.110/1853.

 

 A losonci református egyházhoz tartozó templomi pénzügyi választmány jegyzőkönyve szerint 1853. október 29-én bekérték Sükei bizonyítványait és a „lojális magaviseletéről szóló politikai bizonyítványát”, amelynek bemutatása ekkor kötelező volt. Az állásra való alkalmasságát báró Kemény Zsigmond, báró Eötvös József, Csengeri Antal és Szemere Pál egyhangúlag igazolták. Sükei Károly megjelent a bizottság előtt és ígéretet tett a belügyminisztériumi igazolás 15 napon belüli megszerzésére, így ideiglenesen megbízták az 5-dik és 6-dik gimnáziumi osztály tanári teendőinek ellátásával az 1853/54-es tanévre.

HU-MNL-NML XII.5.121/1853.

 

Azonban – mint a gimnázium évkönyvében olvashatjuk - „az ismert író és költő Losoncra is betegen érkezett, tényleg nem is tanított.” A másik nagy problémát az jelentette, hogy „politikai megbízhatóságát” nem tudta igazolni, pedig fizetését is emelték volna 100 forinttal. 

A tanári állásról 1854. január 1-jével önként lemondott. Így a pénzügyi választmány felmentette a tanítás alól, és bizottságot hoztak létre annak megállapítására, hogy Sükei Károlynak hány hónapi fizetés jár.

HU-MNL-NML XII.5. 2/1854.

 

A bizottság 1854. január 9-én a költő „tanári fáradsága megjutalmazását illetőleg” úgy döntött, hogy 4 hónapra (1853. november 1.- 1854. február 1.) 75 ezüst forintot és a két osztály félévre eső tandíját kifizetik neki – a korábban már kiadott 1 ölnyi tűzifán kívül. De ez már nem sokat jelentett számára.

HU-MNL-NML XII.5. 5/1854.

 

A régi barát, Gyulai Pál úgy tudta, hogy a harmincéves fiatalembernek nagy tervei voltak: a magyar irodalom történetét akarta megírni Kazinczytól kezdve, és további fordításokat is tervezett. Nekrológjában ezt írta róla: „Az irodalmi körök még sokáig fognak emlékezni a bár különc, de szellemdús ifjúra, kit élénk vitatkozási hajlama, szikrázó elmésségei, nagy emlékező tehetsége s éles ítéletei érdekes egyéniséggé jelölének.”

A súlyos beteg költőt élete utolsó időszakában Petőfi másik közeli barátja, Steller Antal losonci ügyvéd ápolta. Sükei Károly 1854. január 18-án hunyt el; jeltelen sírba temették a losonci református temetőben. A Losonci Kaszinó kezdeményezésére évtizedekkel később, valószínűleg 1883-ban állított a város közönsége obeliszket emlékére.

 

írta: Sebestyénné Batta Ágnes

 

Felhasznált irodalom:

A Losonczi Magy. Kir. Állami Főgymnasium Értesítője 1894-95. Közli Gresits Miksa igazgató. Losoncz, A Kármán-féle Könyvnyomda, 1895. 24. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/Losonc_18594_AllamiFoGimnazium_18618_1894/?pg=29&layout=s

Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1983. 243-244.o.

Egressy Ákos: Petőfi Sándor életéből (1909.) (Petőfi könyvtár 12.) 13-14., 31-32. o. https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_PetofiKonyvtar_12/?pg=12&layout=s&query=s%C3%BCkei

Gyulai Pál: Necrolog. Pesti Napló 1854. január 24. (5.évf. 1162.sz. 60.o.) https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiNaplo_1854_01/?pg=59&layout=s&query=s%C3%BCkei+k%C3%A1roly

Jókai Mór: Írói arcképek. Az én kortársaim. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Jokai-jokai-mor-osszes-muvei-1/iroi-arckepek-10FD7/az-en-kortarsaim-111C1/

Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.” Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában. Gyula, 2005. 37- 43. o.

Nagy Sándor: Visszatekintés a 175 éve született Sükei Károlyra. https://epa.oszk.hu/02500/02518/00286/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1999_04_622-629.pdf

Puntigán József – Puntigán Tünde: A losonci református temető. https://mek.oszk.hu/01600/01655/

Vajda János: Mese (1868) https://mek.oszk.hu/06100/06112/html/gmvajda0003.html

 

Források:

HU-MNL-NML. XII.5. A Losonci Református Egyház iratai. A templomi pénzügyi választmány jegyzőkönyve 1847-1854. 110/1853., 121/1853., 134/1853., 1/1854. 2/1854., 5/1854.

Petőfi közössége. Adatbázisok Online https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/search?search=pet%C5%91fi+k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9ge&term=eyJxIjoicGV0xZFmaSBrw7Z6w7Zzc8OpZ2UiLCJmcSI6W10sInNvcnQiOiJzY29yZSIsImFxIjoiIiwiYXFUeXBlIjoiIn0%3D

Sükei Károly: Vagyok egy halotti ének www.eternus.hu