„Mentsétek meg Salgó várát!” – A salgói vár és környéke 60 éve természetvédelmi terület

Ezekkel a szavakkal búcsúzott dr. Dornyay Béla egy, 1963-ban tartott osztálytalálkozón dr. Ruzsik Mihálytól és más tanítványaitól – a Tarjáni Tükör 1992. évi 11. számában közölt cikk szerint.

Dr. Dornyay Béla régi óhaja teljesülni látszott. Növendékei közül: dr. Ruzsik Mihályt és Liptay Jenőt az 1962. augusztus 10-én, a Hazafias Népfront (HNF) Nógrád Megyei Bizottsága mellett létrejött Műemlék- és Természetvédelmi Bizottság tagjává választották. Ez a bizottság az alakuló ülésén rögtön javaslatot tett a salgói vár és annak erdővel borított, mintegy 200 kataszteri holdnyi területnek műemlékké, illetve természetvédelmi területté való nyilvánítására. A vár megmentése során a természetvédelem és a műemlékvédelem egymással szoros kölcsönhatásban állt, nem kerülhette ki az egyik a másikat.

Mocsáry Antal 1826-ban megjelent, Nógrád megyét leíró monográfiája szerint Salgó váránál „már most puszta kőfalak omladékainál egyebet semmit sem látunk.” A 20. század elején is szembetűnően rossz volt a vár állapota, erre utal a losonci áll. főgimnázium IV. és V. osztálya kirándulását felidéző cikk a Turistaság és Alpinizmus 1916-1917. évi összevont számából: „Hét óra volt, mikor a somoskői várnál sokkal magasabban büszkélkedő, de már nagyon is megromlott Salgóvárra értek. Hiába nézi le az égnek meredező Salgóvára délnyugatra álló Somoskőt. Őt is […] rontja-veri az idő, a pusztulás; maholnap nyomuk is vész”.

Pálfy Móric Salgó váráról készült fotója 1905-ből

Látva a vár folyamatos romlását, 1930-ban a salgótarjáni polgármesteri hivatal a Műemlékek Országos Bizottságához fordult szakvéleményért a salgói vár megmentése érdekében. A bizottság Lux Kálmán építészt küldte a helyszínre, aki meg is tervezte a salgói vár „helyreállításának képét”.

Dr. Lux Kálmán rajza

A további pusztulást látva 1935-ben dr. Dornyay Béla kifejezetten felhívta a figyelmet a salgói vár műemléki védelmére: „ha most nem konzerváljuk Salgót, úgy 50 év múlva talán annyi sem lesz belőle, mint Zagyvafőből vagy éppen Baglyaskőből, melynek 1826-ban még tekintélyes romjai voltak.” 1936-ban a polgármesteri hivatal a vár saját pénzügyi forrásból való helyreállítását célozta meg, és így kért ehhez szükséges alaprajzokat a Műemlékek Országos Bizottságától. Így került sor – régészeti kutatások nélkül – 1938-ban a felsővár toronycsonkján lévő, fából készült kilátó építésére, azonban több helyreállításra már nem volt fedezet. A kilátó nem sokáig szolgált, a II. világháborúban megsérült, lebontották.

Időközben a vár műemléki védettsége mellett a várkörnyéki természeti értékek is a természetvédelem fókuszába kerültek. Ezt bizonyítja az alábbi forrás Oroszi Sándornak a Magyar Természetvédelem kezdetei című munkája alapján: „1943-ban a salgótarjáni Acélgyári Levente Egyesület kérte, hogy a Salgóvár északi oldalának lejtőjén síugrósáncot létesíthessen. A kérést a vármegyei hatóságok azzal utasították el, hogy a hegyet korábban már természetvédelmi területnek javasolták, így alkatában megváltoztatni nem lehet. A síugrósánc helyén mintegy 0,2 kh erdőt le kellett volna termelni, így a minisztérium a gödöllői erdőigazgató véleményét is kérte. Az Országos Természetvédelmi Tanácsig eljutott ügy végül is gyorsan megoldódott. A Műemlékek Országos Bizottsága időközben megtagadta az engedélyezést, mivel a Salgóvár a műemlékvédelmi törvény védelme alatt állt, tehát a környezetét nem lehetett megváltoztatni.”

A salgói vár és környéke iránti figyelem továbbra sem lankadt. Az Országos Természetvédelmi Hivatal már több ízben kiszállt és felhívta a HNF Nógrád Megyei Titkárságát, hogy több más műemlékre és természetvédelmi területre, köztük a salgói várra vonatkozó rajzokat, terveket terjessze fel. 1963-ban a HNF Nógrád Megyei Műemlék- és Természetvédelmi Bizottsága (tagjai: dr. Somoskeőy István, dr. Ruzsik Mihály Borsovitz József és Liptay Jenő) egy 80 fős csapattal számba vette a megye műemlékeit, köztük Salgó várát.

El is készültek a salgói vár rendbehozásához szükséges rajzok is Ezaiás Gyula városi főmérnöknek köszönhetően. A HNF Nógrád Megyei Műemlék- és Természetvédelmi Bizottsága 1963. évi programtervében már szerepelt a salgói várrom felső részének állagmegóvása mellett kilátó létesítése.

HNF Nógrád Megyei Műemlék- és Természetvédelmi Bizottsága programtervezete, 1963

Salgótarján Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1963. május 3-án tartott ülésén tárgyalt a salgói vár helyreállításáról. A legfőbb cél az életveszély elhárítása volt, ezért úgy döntöttek - mivel az eredeti állapotot sem dokumentumok alapján, sem műemlékvédelmi szempontból nem tudták visszaállítani -, hogy a vár tetején környezetbe illő kilátót építenek, illetve egyéb részeken a falakat kb. 90 centiméter magasságban felépítik. Ennek megvalósítása érdekében kértek is hitelfedezetet az Országos Műemlékvédelmi Bizottságtól.

Ugyanekkor a HNF Nógrád Megyei Bizottsága felkérte a Természetvédelmi Tanácsot, készíttessen a salgói vár környékére egy új erdőgazdasági üzemtervet, azzal, hogy erre a területre 140-160 éves vágásforgóval készüljön el. Igényei között volt, hogy ezen a területen csak a Természetvédelmi Tanács által is - a Cserháti Erdőgazdaság egyetértésével - aláírt üzemterv szerint legyen szabad erdőgazdálkodást folytatni.

Érdemes egy kitérőt tenni a magyarországi természetvédelem kezdeteire. Oroszi Sándor a törvényen alapuló természetvédelem kezdetét „Az erdőről és a természetvédelemről szóló” 1935. évi IV. törvényhez köti, mely egészen 1961-ig volt hatályban. Ekkor jelenik meg - igaz a kor viszonyainak megfelelve - a 18/1961. számú törvényerejű rendelet, mely már önálló természetvédelmi jogszabálynak tekinthető. Létrejött a Minisztertanács alá közvetlenül tartozó Országos Természetvédelmi Hivatal, ugyanakkor egy mellette működő Természetvédelmi Tanács felállításáról is intézkedtek.

A HNF Nógrád Megyei Műemlék- és Természetvédelmi Bizottságának és az Országos Természetvédelmi Hivatalnak a már műemléki védettséggel rendelkező várrom és környékére vonatkozó kezdeményezése végül célba ért.

Így a Salgóvár Természetvédelmi Terület védetté nyilvánítás kezdetét az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének, ifj. dr. Tildy Zoltánnak az 521/1964. OTvH határozata jelenti: „Salgótarján város határában fekvő Salgóvár környékét, mint a Karancs hegységi táj egyik jellegzetes és természeti szépségével kiemelkedő részletét, változatlan fenntartása érdekében, természetvédelmi területté nyilvánítom.”

Salgói várrészletek 1973-ból

Nagy jelentősége volt annak, hogy 1950-től 1963-ig dr. Vadász Elemér geológus professzor, akadémikus volt az Országos Természetvédelmi Tanács elnöke. Neki köszönhetően már 132 objektumot (kb. 9000 ha területet) vontak törvényes védelem alá. Köztük, 1954-ben az ipolytarnóci ősmaradványok területét. Utóda, ifj. dr. Tildy Zoltán az ő nyomdokaiba lépve, 1962 és 1972 között ezt folytatta. A védett területeknek egy nagyon jelentős része – köztük Salgóvár és környéke - került kialakításra.

Az 1964-ben védetté nyilvánított 225 kataszteri hold kiterjedésű terület (cirka 130 ha) 1977-ben 919,2 ha-ra bővült. Ha pontosan szeretnénk lehatárolni a területet, akkor érdemes a Salgóvár Természetvédelmi Terület bővítéséről szóló 20/1977. számú OKTH határozat 1. mellékletét képező térképet alapul vennünk.

Salgóvár Természetvédelmi Terület

A vázrajz szerint a terület kiterjed a Medves pusztától – ahogy a salgói várhegyet is nevezik, a Nagy-Salgó (625,3 m) bazaltkúpjára és a Kis-Salgóra, vagy közismertebb nevén a Boszorkánykőre (571,4 m) – egészen a Tatárárokig.

De mivel indokolta az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal a bővítést?  Szerinte – és itt az értelmezéskor figyelembe kell vennünk a kor ideológiáját is: „a Salgótarjántól északkeletre elterülő bazaltfennsík körül mint őrtornyok állnak a magányos bazalt kúpok, a földtörténeti múlt emlékei. Ezek közül legmagasabb a Salgó. Az erre épített várról 1348-ban (sic!) keltezett oklevél tesz először említést. Az erdőborította hegyvidék az évszázadok során sok harc színtere volt. 1919-ben Salgótarján környékén élt legtovább a Tanácsköztársaság és ezen a vidéken bontakozott ki a II. világháború magyar partizánmozgalma. A táj szépsége és a történelmi hagyományok miatt a bánya- és iparvidék lakosainak kedvelt kirándulóhelye lett a Salgóvár és környéke. A Tanácsköztársaság emlékhelyének kialakítása, a történelmi emlékhelyek nagy vonzása miatt szükséges az 1964-ben védetté nyilvánított terület bővítése. A védett terület a bővítés révén csatlakozik a Csehszlovákiában levő, a magyar oldalról is látogatható Somoskői vár és bazalthegy védett területéhez.”

Ugyanebben az évben, 1977-ben Salgótarján Város Tanácsa megbízásából új terv készült a várromok helyreállítására Vadas Andor építész jóvoltából. Ennek nyomán indult el a vár előzetes régészeti feltárása, mely 1981-ben kezdődött a Nógrád megyei Múzeumi Igazgatóság szervezésében, Dr. Feld István régész vezetésével.

Az ezt követő időszakban a fókusz – az adott korszak igényeinek megfelelve, továbbra is erős társadalmi támogatottsággal – a salgói vár és környéke régészeti, kultúrtörténeti feltárására, másrészt az élő és élettelen természeti értékei védelmére és megőrzésére irányult. Ez azonban már egy másik történet.

Írta: Szepessyné Dr. Judik Dorottya