A spritiszta földbirtokos - Új szerzemény a levéltárunkban: Madách Aladár levele

Madách Imre családjáról az elmúlt évtizedekben számos könyv, tanulmány, cikk született. Ez alól Madách Imre felnőttkort is megélt fia, Madách Aladár (1848-1908) sem volt kivétel. Kortársai, mint a Tragédia-szerző fiaként, nagy tisztelettel övezték, de mint írót, költőt nem tartották számon. Pedig ő is írt lírai, illetve prózai alkotásokat. Életútját először Ruttkay Teréz Mária dolgozta fel 1938-ban. A közelmúltban Tarjányi Eszter kutatta az életét, illetve a Madách Irodalmi Társaság megjelentette a verseit és a spiritizmussal kapcsolatos műveit.

A korszakban akkor igen divatos spiritizmushoz vagy az általa nevezett „szellembúvárlathoz” történő vonzódása, illetve művelése miatt a kortársai Madách Aladárnak elsősorban a spiritiszta, „asztaltáncoltató” oldalát ismerték. Azonban a Levéltárunkba - Saxinger Zsuzsanna nagylelkű adománya révén – került Madách Aladár-dokumentum árnyalja a róla való közkeletű vélekedést.

Madách Aladár Csesztvén született, majd szülei válását követően Alsósztregován élt, ahol nevelését apai nagyanyja, Majthényi Anna felügyelte. Pesten érettségizett, illetve Pozsonyban tanult jogot. 1870-1871-ben bejárta Olaszországot, Franciaországot és Angliát. Az utazásai végeztével Alsósztregován élt. 1881-ben kötött házasságot Fekete Máriával Győrben. Két lánya volt: Flóra (1893–1980) és egy adoptált: Ilona (1875-1916).

„S Aladár haza jő és idézi a szellemeket”

A fenti idézet Balogh Károlynak, Madách Imre testvérének, Máriának a fia 1878. január 18-án kelt leveléből származik, melyben Madách Aladár spiritiszta tevékenységéről számol be az unokatestvérének, Huszár Annának.

Tarjányi Eszter kutatásai szerint Madách Aladár tíz napig volt Angliában, ahol megismerkedett az angol szellembúvárlattal (spiritizmussal). Hazatérése után jellemzően Alsósztregován élt, figyelemmel követve a spiritiszták hazai és külföldi működését. Tagja volt a Londonban működő Spiritualist Alliance-nak, valamint a spiritiszta Rejtelmes Világ (1897–1900), illetve Égi Világosság című hetilap főmunkatársa volt. A spiritizmus a XIX. század közepétől terjedt el Európában, majd a hetvenes években Magyarországra is eljutott, aminek következtében folyóiratokkal is rendelkező „Szellembúvár” társulatok alakultak. Ez az irányzat a főváros pezsgő szellemi életén túl, Nógrád vármegyében egyfajta különcségnek számított. Alsósztregovai birtokán írta cikkeit a Pesti Hírlapba a szellemidézés elméletéről és gyakorlatáról. 1884-ben A gyakorlati spiritizmus védelme címmel lefordította Alfred Russel Wallace művét. 1899-ben jelent meg A szellembúvárlat irányeszméi című összefoglalása, melyben a spiritizmus szókincse megmagyarosítására is vállalkozott.

Hogy honnan eredhet még a spiritizmus iránt való vonzódása, azonkívül, hogy ez akkoriban divatosnak számított? Van olyan nézet, miszerint ez Madách Imre sógorához, Huszár Sándorhoz köthető. Balogh Károly visszaemlékezései szerint Huszár Sándor a homeopátia lelkes híve volt, és a spiritizmust is pártolta. Egyes feltételezések szerint Fekete Mária, Madách Aladár felesége, Huszár Sándor médiuma volt.  

„Rögökből igyekszem termést kiszorítani”

Életének java részét Alsósztegován töltő Madách Aladárról az „értelmes, takarékoskodó gazda” képét festette le Kálnay Nándor, Madách Imre testvére, Károly gyermekei nevelője. Nem volt könnyű helyzetben, ugyanis birtoka az 1850. július 14-én kötött osztályegyezségen alapult, eszerint az övé a nagyapai, majd apai  - idősebb (I.) Madách Imre, a költő (II.) Madách Imre - birtokrész volt, míg a nagyanyai (Majthényi Anna) birtokrész pedig (II.) Madách Imre testvérét, Madách Károlyt és leszármazottait illette meg. 1908-ban az osztályegyezséget megtámadva Madách Károly fia, (III.) Madách Imre Madách Aladár, illetve annak özvegye, Fekete Mária és gyermeke, Madách Flóra ellen pert indított. Véleménye szerint nagybátyja, a költő (II.) Madách Imre az osztályegyezség és annak végrehajtása során (1850. július 14., 1853-1854.) mint elsőszülött nagyobb birtokhányadot kapott, mint testvérei, többek között az ő édesapja. Így unokatestvére, Madách Aladár (és hozzátartozói) is nagyobb örökséghez jutott, mint ők. A per 1912-ig tartott.

Az alcím idézete Madách Aladár tollából kelt levélben olvasható, melyet Bereczki Máté pomológushoz (gyümölcsészettel foglalkozó szakember) írt 1886-ban. Levelében nagy mennyiségben rendelt oltványokat a Madách család, Fényes Elek statisztikus által is kiemelt gyümölcsösének (alma, körte, cseresznye, meggy, szilva) és az általa létrehozott faiskolájának (akác, vörösfenyő) fejlesztése céljából. A romhányi származású Bereczki Mátéval folytatott levelezésből kitűnik, hogy egymás munkásságát kölcsönösen tisztelték. Madách Aladár „szellemi munkáinak zsengéiből”, megjelent versesköteteiből két könyvet küldött a pomológusnak, amit Bereczki Máté a Gyümölcsészeti vázlatok három kötetével viszonzott.  Madách Aladár egy figyelmes, jó gazda módjára elemezte alsósztregovai birtokának földjét: „a határ tele van vad körtefélékkel, és vadalma is találkozik, múlt évben is ültettem vadalmát és körtét s két év múlva lesz sok vadonczom. Szőllő is volna e helyen, már mellette van is, de nem akarom nagyítani, mert munkáltatása sokba kerül. Itt a szőlőművelés Nógrádban nem fizeti ki magát”. Kielemezte a talajt is, miszerint „a felette lévő fennsík földeken sok víz fut le záporok alkalmával” s ennek következtében „csak rossz minőségű föld”. Szerinte azért is érdemes további gyümölcsfákat ültetni, mert akkor a heveny esőzések alkalmával a „fa megtartaná a jó földet” azaz a talaj kevésbé erodálódik. Madách Aladár birtokainak központja Alsósztregován volt és a szétaprózott birtokhálózat (Kisfalu, Felvíz, Tóthartyán, Paróca, Kislibercse, Fábiánfalva, Priboj, Borosznok és Mikebuda egy része) kiterjedésében ugyan nagy volt, viszont a föld minőségéből adódóan:  „nehéz  munkálatú”, „vadvizes, kavicsos, árkos” barna erdőtalajon a földművelésből származó jövedelem alacsony volt. A gyümölcsös esetében „téli eladásra alkalmas” fajokat keresett és ültetett.

Amiből számottevő haszon származhatott az az erdőgazdálkodásból és az ún. erdei mellékhaszonvételekből származó jövedelem volt. Ezzel Madách Aladár is tisztában volt, a korban ritka gondossággal, figyelmes erdőbirtokosként járt el a parócai határban fekvő erdeje ügyében, amit az alábbi levél is mutat:

Jelzet: HU-MNL-NVL-XIII.1. Bory-Madách család iratai. Madách Aladár levele

„Igen tisztelt Gyrba úr!

Egy ideig otthon nem levén levelét honn találtam s így csak most felelhetek, ami a csernek alkalmas erdő eladást illeti, arra jelenleg is hajlandó vagyok.

Azt, hogy a tavalyi vágástól fölfelé Lentvorai határ felé való 8-18 éves vágásból nyerendő cser vegyítésre szükséges lenne azt teljességgel nem értem, mert ha még össze is lenne vegyítve nyerne értékben ha szortíroztatnék. Ezen 8-19 éves vágást eladni nem volna nagy kedvem, mert ezen fiatal fákból hántolt ölet nagyon keveset lehet remélni s így bizonyosan az árra nézve meg nem egyezhetnénk és az erdő cultura érdekélben is az van, hogy a vágás folytattassék mintsem hogy ezen jól beállt vágások újból vágatván a rendes vágás is akadályoztassék.

Tehát az először eladás alá kerülő területek lennének az Okruhli vágástól Parócza felé fekvő Laz, Hrebeny és Luka összefüggő erdők, azok, melyekből egy mustrát tetszett lehántatni ott létekor, azután a paróczai határon lévő nyczlano (?) erdő rész. Ezen részekből a kubik metert hajlandó vagyok odaadni 1 ft 50 kr-ért ami bécsi öléért (36 zoll hasáb 6’ magas 6’ hosszú) lenne 5 ft 10 kr, de szívesebben adom köbméter számra. Hogy mely fák hántolandók s melyek nem s melyek maradnának egészen lábon az átmérő szerint lenne meghatározandó p. o. 7 zoll alsó törzs átmérőn felül állva maradhatna.

Legjobban szeretném ha ez idén egy kisebb partiet p. o. circa 1000 köbmétert mintegy 300 bécsi ölet adhatnék el. Ezen eladásnál a vevőnek is alkalma lenne a helyi viszonyokkal megismerkedni, az oda való emberek is belé tanulnának és megszoknák ezen nemét a munkának és előnyös ebben is lehetne addig míg megszokják dolgoztatni mert a munka nem menne nagyon hajtva s aztán nagyobb üzletet is tehetnénk, mert csak a parócai határban 447 hold ezen erdő s ebből a két fiatal vágás csak mintegy 40 lehet. Válaszát várva tisztelettel maradtam. 1876 márcz. 25. Stregován Madách Aladár”

Csak 1879-ben született meg a XXXI. tc., mely – Magyarország első erdőtörvényeként – szabályozta az erdőgazdálkodást. Nemcsak országosan, hanem Nógrád vármegyében is szükséges is volt, mivel Shvoy Miklós 1874-1875-ös megyeleírása szerint a földbirtokosok, hogy a nyomasztó anyagi helyzetből menekülhessenek, felélték, végletekig kihasználták, illetve letarolták erdeiket. A levélben említett Paróca - a Bedő Albert-féle Erdők törzskönyve szerint – zömében feltétlen erdőtalajjal bírt, ami azt jelentette, hogy földje nem volt alkalmas szántónak, rétnek, szőlőnek, kizárólag az ottani tölgyerdő adta javakat lehetett „hasznosítani”. Az erdőtörvény életbe lépése előtt három évvel kelt Madách Aladár-levél rávilágít a cser(tölgy)erdő akkori értékére, ugyanis népszerű erdőhasználati formák közé tartozott a cserzőerdőkben végzett cserkéregtermelés (hántolás) a bőriparban használatos cserlé kinyerése céljából. A legkeresettebb árucikk a fiatal tölgyek sima kérge volt, ennek érdekében a cser(tölgy)erdőket sarjerdő-üzemmódban kezelték, és ezeket fákat legkésőbb huszonöt éves korukban letermelték.

Az eddig fellelt adatok alapján a levelet Madách Aladár  - feltételezhetően - Gyrba Miksa felsőtúri kerületi jegyző részére írta. A levelezésből több nem ismert.

Jelzet: HU-MNL-NVL-IV.402. Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. 1890. évi közgyűlési jegyzőkönyv, 210. kgy. sz.

Jelzet: HU-MNL-NVL-IV.402. Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. 1902. évi közgyűlési jegyzőkönyv, 568. kgy. sz.

Jelzet: HU-MNL-NVL-IV.402. Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. 1902. évi közgyűlési jegyzőkönyv, 640. kgy. sz.

Zárszó gyanánt

A fentiekből is érzékelhető, hogy az igen művelt, több idegen nyelvet, köztük az angolt kiválóan bíró Madách Aladár sokrétű és gazdag tevékenységet folytatott. Édesapja, Madách Imre emlékét ápolta, részt vett a Madách Imre Emlékügyi Bizottság munkájában. Szűkebb pátriája (Alsó- és Felsősztregova) mellett Nógrád vármegye közigazgatási, politikai életében is aktív volt. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, pártelnöke a losonci választókerület Függetlenségi és 48-as pártnak. Kálnay Nándor szerint az ő kastélyában tartotta üléseit a losonci tanítói kör.

Bazovszky Lajos a Naša Timrava című visszaemlékezésében megemlíti, hogy Madách Aladár, mint tanfelügyelő járt a többségében szlovák nemzetiségűek által lakott Polichnón (később Parlagos) a gyerekek magyar nyelvtudását felmérni (a Szapáry-féle Felvidéki akció és a későbbi Lex Apponyi korában vagyunk!), a tanító azonban nem tudott magyar nyelven, így a gyerekek mindössze a „kecske” szót ismerték magyarul. Ennek ellenére Madách Aladár nem mentette fel a tanítót a tisztségéből.

írta: Szepessyné Dr. Judik Dorottya

Levéltári forrás:

• HU-MNL-NVL-XIII.1. Bory-Madách család iratai. Madách Aladár levele.
• HU-MNL-NVL-IV.402. Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. 1890. évi közgyűlési jegyzőkönyv
• HU-MNL-NVL-IV.402. Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. 1902. évi közgyűlési jegyzőkönyv

Felhasznált irodalom:

• Bartha Dénes: Történeti erdőhasználatok Magyarországon. In: Magyar Tudomány, 2003/12
• Kálnay Nándor: Krónikás évkönyvem. II. kötet. 1898-1911. Balassagyarmat, 1914. 72. p.
• Kerényi Ferenc: A Madách-család osztályegyezsége. In: Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve. 25. 1979. 181-198. p.
• Madách Aladár művei I. Versek. Madách Irodalmi Társaság Budapest 2002.  217-222. p.
• Madách Aladár művei II. Próza. Madách Irodalmi Társaság Budapest 2005. 264-265. p.
• Madách Imre dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban. Salgótarján, 1984. Nógrád Megyei Levéltár
• Puntigán József: Csontváry és Nógrád. Salgótarján, 2012. Nógrád Megyei Levéltár
• Radó György: Madách Imre. Életrajzi krónika, Salgótarján, 1987.
• Ruttkay Teréz Mária: Madách Aladár. Bp., 1938.
• Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874-1875. Szerk.: Judik Dorottya. Salgótarján, 2006. Nógrád Megyei Levéltár
• Szabó Károly: A szellemidéző Madách fiú. In: Palócföld. 1981. 15. évf.  1. sz. 21-22. p.
• Tarjányi Eszter: Madách Aladár és a magyarországi spritizmus. In: Palócföld. 1992. 26. évf. 5. sz. 423-428. p.
• Tolnay Gábor: Madách Aladár levelei Bereczki Mátéhoz. In: Kertgazdaság. 2013. 45. évf. 1. 54.
• Tóth Tamás: Nagy Iván iratai. Balassagyarmat, 2003. Nógrád Megyei Levéltár
• Tuskó László: Erdőhasználattan. Bp., 1970. Mezőgazdasági Kiadó
• Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből. Salgótarján, 1993. Nógrád Megyei Levéltár