Elhallgatott Eresztvény – Kulákok, feketelevelező rabok a kőbányában (1950-1955)

A Medves-fennsík peremén található, egykor Somoskőújfaluhoz, napjainkban közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozó Eresztvény, a környéken folyó bazaltbányászat egyik központja volt. A Medves legnagyobb, az 1910-es évektől a nyolcvanas évekig működő kőbányái voltak az eresztvényi bányák: Eresztvényi-bánya, Kis-bánya, Közép-bánya, Új-bánya. Ezek közül a legnagyobb méretű - 6,2 ha-os bányaudvarral, 1,5 ha-os meddőhányóval - az Eresztvényi-bánya volt. 

Eresztvény, Eresztvénybánya feltételezhetően onnan kapta a nevét, hogy korábban lovas kocsin, majd később egy erre a célra épült siklón ide „eresztették” le a környék bazaltbányáiból a követ. Itt átrakodták a keskeny nyomtávú kőszállító vasútra, és ezen jutott el a somoskőújfalui kőtörőbe. 1927-ben nyílt meg itt Közép-Európa legnagyobb kőzúzója. 

Heinrich-Tamáska Péter szerint az ötvenes években mondhatni ávós divat volt a rabok kőbányában dolgoztatása. 

Ilyen volt a balassagyarmati Megyei Börtön felügyelete alatt, a Somoskői Kőbánya Nemzeti Vállalathoz, majd 1954-től az ÉM 3.sz. Kőbánya Vállalathoz tartozó eresztvényi kőbánya 1950-től 1955-ig. A Karancskesziben gazdálkodó, ifj. Huszár János visszaemlékezései szerint „olyan száz-százötvenen lehettünk ott. Főleg gazdaságis, de akadtak bűnözők is, de igaz nem sok.”. 

A „gazdaságis” alatt a kulákokat értette. Magyarországon ez a szó a Rákosi-rendszer idején került a köznyelvbe. Ez a kb. 25 kh földet (fél jobbágytelket) vagy többet birtokló, bérmunkásokkal is dolgoztató, ún. zsírosparasztot jelentette, akiket el kell távolítani a szocializmus felépítéséhez. A kulákok ellen számos intézkedést vezettek be. 1949-ben az ÁVH vidéki jelentésében közölte megyénként a kulákok számát: Nógrád-Hont megyében 1277 fő volt. A rendszer peres úton, rendőri, ÁVH-s zaklatással, internálással, megfélemlítéssel mindent elkövetett a „kulákság” felszámolására. A gazdákat kötelező terménybeszolgáltatásokkal és szándékosan betarthatatlan rendeletekkel állandóan nyomorgatták. A börtönben a legsúlyosabb kínzásoknak vetették alá őket. A kulákok tulajdonát, például házát eltulajdonították. 1951-1952-ben 167 ezer kulákot ítéltek pénzbüntetésre, 2869-et elzárásra. Ifj. Huszár János édesapját, id. Huszár János 47 kh-as karancskeszi gazdát azért vittek 1949 őszén közellátás veszélyeztetése vádjával a Budapesti Országos Börtönbe, mert az aratás után, a cséplőgépről egyenesen a gyűjtőmagtárba vitt gabonájáról „megállapították”, hogy zsizsikes. Azt azonban minden gazda jól tudta, hogy a zsizsik kifejlődéséhez legalább egy év kell. Frissen csépelt búzából még zsizsik nem született. 

Édesapja után ifj. Huszár Jánost is elvitték 1952 áprilisában, azzal az indoklással, hogy „nem szántotta meg a földjét”, ezzel szabotálva a begyűjtés munkáját, holott a nevezett földet korábban felajánlotta az államnak, telekkönyvileg már nem volt az ő tulajdonában. Visszaemlékezése szerint: „másnap kivittek Eresztvénybe, és ott átadtak az ottaniaknak. […] A régi házban a parancsnokság volt. A raboké a két új épület volt a vasút felett. Ott nem volt semmi probléma. Ott is úgy kellett csinálni, mint a rendes börtönben, urazni kellett a börtönőrt, meg ilyesmi. Jelenteni neki, meg ilyenek. […] civil koszt volt. A bánya adott kosztot. Követ termeltünk ki, azt szállítottuk ki. Havonta volt látogatási idő. Csomag is jöhetett havonta. Tíz órát dolgoztunk áprilistól októberig, mint a gyárakban. Hogy büntetlenül rab lettem, nem értem rá ilyennel foglalkozni.”

A rabok által épített szálláshely a mai Madárpark helyén, az egykori eresztvényi turistaszálló két, bazaltkőből épült „barakkjában” volt. Ma már nem látható, lebontották.

 

Az eresztvényi turistaszálló 1960-as években. Forrás: Juhász László gyűjteménye

 

Az eresztvényi kőbányában dolgozó rabok közül volt olyan egyházasdengelegi kulák, akit azzal az indoklással tartóztattak le 1952-ben, mert a begyűjtési kötelezettség nemteljesítése mellett a „pártot nagyon sok esetben csúfolja, és ennek befolyása alatt olyan rossz Egyházasdengelegen a pártszervezet, […] elidegenkednek a párttól.” 1952 márciusában a letartóztatott felesége kérvényt nyújtott be az Államügyészséghez férje kiengedése ügyében betegségére és 6 kisgyermekre hivatkozva. Mellette még az Egyházasdengelegi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága is kérte kiengedését, a földművelési munkák, az állatállomány gondozásának szükségességére hivatkozva. Nem engedték szabadon az eresztvényi kőbányából.