„… két nap óta állandó nagy támadásokat jelentettek…” (Harcok Salgótarján környékén, 1919. május)

„Hevesi népbiztos Salgótarjánban a bányákban és gyárakban a munkát beszüntette és a munkásokat fegyverbe szólította” – jegyezték be 1919. május 3-án a hadsereg-parancsnokság hadműveleti naplójába. Ezzel eldőlt az a vita, hogy a hadsereg-szervezés miként történjen. Ugyanis Böhm Vilmos hadügyi népbiztos tartott attól, hogy a frissen szervezett munkászászlóaljak gyorsan felmorzsolódnak a csehek támadásában, miként nem sokkal korábban a románok elleni tiszai hadműveletekben. Inkább afelé hajlott, hogy Salgótarján környékének átmeneti feladása árán a hátországban ütőképes egységeket szervezzenek, szereljenek fel, és ezek bevetésével foglalják vissza a bányavidéket. 

Bár Hevesi népbiztos döntését valószínűleg nem befolyásolta, hogy előző nap Miskolcot megszállták a cseh légionisták, mivel a két nappal korábbi kormányválságról is csak 3-án reggel értesült visszaemlékezései szerint. Azonban tény, hogy ekkorra csak Salgótarján és környéke maradt, amely a nehézipar mellett jelentős bányászati súllyal rendelkezett. Arról viszont minden bizonnyal voltak információi, hogy a párizsi békekonferencián a cseh-magyar határt valahol Salgótarján környékén akarják meghúzni, s a csehek törekednek minél délebbre tolni azt. Egyébként ennek veszélye 1918 decemberétől folyamatosan fennállt.

A csehek támadása május 2-án bontakozott ki. Fülek elfoglalása után május 6-án már Szécsény, Nógrádszakál, Litke, keletről Zabar, Cered megszállása is bekövetkezett, középen pedig Somoskőújfalu térségében folytatódott a támadásuk. Ezt a hosszú vonalat a 80. dandár védte, amely 3 zászlóaljból és 2 ütegből állt. Mivel ez a reguláris erő egyértelműen kevés volt a sikeres hadmozdulatokra, már április második felében felmerült munkászászlóalj szervezése Salgótarjánban. A válságos napokra egy zászlóalj alakult az Acélgyárban, egy század a gyurtyánosi bányászok közül, pár nappal később pedig Róna környéki bányászokból az ún. Révész-század. Az acélgyáriak a somosi frontszakaszon tevékenykedtek egy kis megingással. A dandár jelentésében megjegyzik, hogy „a Somoskő és Vecseklő puszta között álló munkáscsoport emberei eddigi megállapítások szerint minden ellenséges behatolás nélkül álláshelyüket elhagyták, ezek visszavonulása átragadt a front többi részére is….Ki kell emelnem a 4. és 12. vadász századokat, akik az egész napi harc dacára is állásaikban kitartottak.” Míg ebben az esetben a reguláris csapatok tapasztalata, helytállása segített, a Karancs-tető kétszeri visszafoglalásában a gyurtyánosi bányászok helyismerete járult hozzá a sikerhez. A Révész-század a Medves-fennsíkon tevékenykedett, főként a második cseh támadás során. Ugyanis az első a Karancs-tető május 10-én történt végleges birtokba vételével összeomlott. Előző nap már Szécsény visszafoglalásával megingott az arcvonal, 10-én Salgótarjánnál akadt meg a támadás, majd 12-én vált teljessé a sikertelenség.

Pár nap múlva azonban ismét veszélybe került a bányavidék. A május 17-én meginduló cseh támadás célja, hogy harapófogóba kerüljön Salgótarján. Keletről Pétervására – Kisterenye, nyugatról Ipolytarnóc – Litke, északon Fülek felé indultak hadműveletek a teljes bekerítés érdekében. Első időben sikeresek is voltak a cseh ún. Losonci-csoport felvonulásai, mivel az északi hadjárat előkészítéseként zajló csapat-összevonások miatt átmenetileg meggyengült a Karancs-Medves vidék védelme. Május 20-ra a csehek elfoglalták az említett településeket, s ezzel majdnem körbezárták Salgótarjánt. Ugyanaz nap azonban megindult a magyar csapatok erőteljes támadása Miskolc felszabadításáért, illetve a 6. hadosztály kijelölt egységei Kisterenye irányába kezdtek hadműveletet. A gödöllői hadsereg-parancsnokság ezzel egy időben utasította a Salgótarjánt védő dandárt, hogy a munkásszázadokkal északról kezdjen támadást a megszállt Kisterenye ellen. Ez a koncentrált ellentámadás másnapra eredményt is hozott, s majdnem sikerült a keletről támadó cseh erőket körbezárni. 

Ezek az erőteljes magyar hadmozdulatok azt eredményezték, hogy a cseh csapatok inkább a visszavonulás mellett döntöttek. Ez lett az északi hadjárat nyitánya, amely a párizsi béketárgyalások menetében is némi zavart okozott. 

 

 

HU-MNL-NML-V.171.c. Salgótarján Képviselő-testületének iratai