Polgármesteri ház és ingatlan
Egy évvel ezelőtt Fancsik János bácsi azzal keresett meg, hogy néhányan úgy emlékeznek, Förster az Újtelepen, valahol a gyermekjátszótér környékén lakott. Erre utalt egy filmfelvétel is, mely az interneten érhető el. Mit lehet erről tudni az iratok alapján? – kérdezte. Az akkor összegyűjtött információkat most tesszük közzé.
Polgármesteri lakás – Karancsaljai vagy Karancs utca 22.
Dr. Förster Kálmán visszaemlékezésében a következőket írja: „A város megvette Okolicsányi Hankus Máriától a tulajdonát képező, a Karancs utcában fekvő házat és kertet polgármesteri lakás céljaira. Az ingatlan vételára a háztartási bevételből nyert fedezetet. Az utcáról nézve jelentéktelen külsejű ház a belsejében végzett átalakításokkal egy négy szobás modern és tágas lakássá lett restaurálva központi fűtéssel, minden kényelemmel.” [Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján első polgármesterének visszaemlékezései. Nógrádi Tudománytár 3. Salgótarján, 2012. 110. p.]
A polgármesteri lakás kialakításának stációi:
1. 1921. május 24-én kelt bérleti szerződés:
„1. Okolicsányi Artner Adolfné sz. Hankus Mária mint tulajdonos és özv. Hankus Imréné sz. Szvoboda Olga mint haszonélvező bérbe adják és a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. salgótarjáni bányaigazgatósága bérbe veszi a salgótarjáni 134. sz tjkvben A+1 sor 1422/143 hrszám, és az u.o. 228. sz. tjkvben A.1.1 és 2. sor 1423/144 és 1424/144 hrszám alatt foglalt ingatlanokat, amelyeket a Karancsaljai (utcában) Szvoboda-féle ház név alatt ismeretesek és egy lakóházból, udvarból, az udvaron épült külön nyári konyhából és egy belsőségi kertből állanak, tisztviselői lakás részére 1921. évi július hó 1. napjától kezdődőleg 6 évre, vagyis 1927. évi június hó 30. napjáig terjedő időre évi 4000 /négyezer/ korona bérért.
2. A bérleti idő első három évében a bérlet a felek által egyáltalán nem mondható fel. A bérleti idő 3-ik évének végére s azt követőleg joguk van bérbeadóknak a bérletet előzetes egy évi felmondás mellett felmondani, de csak abban az esetben, ha az ingatlanokat eladnák, vagy a lakásra saját maguknak van szükségük….
4. Bérbeadók arra az esetre, ha a bérlet tárgyát képező ingatlanokat a bérleti idő tartama alatt el akarnák adni, az elővételi jogot bérlő javára biztosítják.
5. Tekintettel arra, hogy a bérlet tárgyát képező épületek erősen elhanyagolt állapotban vannak, úgy hogy azok rendbehozatalához a felek által a jelen szerződéssel egyidejűleg aláírt jegyzékben részletesen felsorolt munkálatok elvégzése szükséges… [bérbeadó köteles az elvégzett munkák árát 6 év előtti felmondás esetén időarányosan kifizetni az akkori árfolyamnak megfelelő összegben] …
8. Megjegyeztetik még, hogy a fürdőszoba berendezése, amely az aláírt jegyzékben nem foglaltatik bent, bérlő tulajdonát képezi, s azt a bérlet megszüntekor elviheti.” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.d. Salgótarján polgármesterének iratai. Okmánytár 2053/1924.]
2. Salgótarján rendezett tanácsú város képviselő-testületének 1922. augusztus 30-án tartott ülésén hozott 249/1922. számú határozata Okolicsányi Artnerné szül. Hankus Mária ajánlatáról a tulajdonát képező ingatlanoknak eladása tárgyában:
„A képviselő-testület az ajánlattevőnek Salgótarjánban folyó évi augusztus hó 29- , illetve 30-án kelt ajánlatát elfogadja, a tulajdonát képező, és a Karancsaljai utcában fekvő házat és kertet 1597 □-öl kiterjedésben tulajdonjogilag megveszi, az e tárgyban bemutatott adásvevési szerződést jóváhagyja és a fenti ingatlanokat természetbeni lakás és kerthasználat címén a polgármesternek átengedi.” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.d. Salgótarján polgármesterének iratai. Okmánytár 2053/1924.]
Addig az Acélgyári Kaszinóban biztosították a megválasztott polgármester elhelyezését.
3. Salgótarján rendezett tanácsú város képviselő-testületének 1922. október 4-én tartott ülésén hozott 262/1922. számú határozata Okolicsányi Artner Adolfné szül. Hankus Mária salgótarjáni lakossal a polgármesteri lakásul szolgáló Karancsalja utcai ház és ingatlanokra vonatkozólag létrejött vételből kifolyólag a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársasággal fennálló jogviszony rendezése tárgyában.
„A város képviselő-testülete…..
1. tudomásul veszi, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya R.t. az ingatlanra biztosított bérleti és elővételi jogáról lemond.
2. tudomásul veszi, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya R.t. által a ház rendbehozatalára fordított összeg ….364.803 korona 10 fillér…. [kifizették az SKB Rt-nek]
3. végül tudomásul veszi, hogy a vétel tárgyát képező házban levő fürdőszobának berendezése, mely a Salgótarjáni Kőszénbánya R. t. tulajdonát képezi, a vétel tárgyát nem képezi, miért is felhatalmazza a városi tanácsot, hogy a fürdőszoba berendezését vagy a Salgótarjáni Kőszénbánya R.t-től vegye meg, vagy amennyiben utóbbival megegyezés létesíthető nem volna, új fürdőberendezést szerezzen be.”
(Volt azért egy kis csavar az egészben: a telkek egy része, amelyen a ház állt, részben Bali Rozál és Bali Erzsébet, részben Szilárdy István és Szilárdy Béla, részben Hankus Imre nevén volt. Ezért kezdeményezték, hogy ezeket a telekrészeket tényleges birtoklás jogán írják át Okolicsányi Artner Adolfné sz. Hankus Mária nevére, majd adásvétel jogcímén Salgótarján város nevére.) [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.d. Salgótarján polgármesterének iratai. Okmánytár 2053/1924.]
4. 1924. szeptember 24-én megkötött adásvételi szerződés:
1. pont: „Eladók és pedig Okolicsányi Artner Adolfné sz. Hankus Mária mint tulajdonos és özv. Hankus Imréné sz. Szvoboda Olga mint haszonélvező eladják és Salgótarján r. t. város megveszi teljes tulajdoni joggal, tehermentesen a Salgótarjánban, a Karancsaljai utcában lévő u.n. Szvoboda féle házat a hozzátartozó belsőséggel és összes kertekkel a kölcsönösen megállapított 2.500.000 kor. azaz kettőmillió ötszázezer korona vételárért.”
6. pont: „Vevő az eladók és a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. között 1921. május 24-én kötött bérleti szerződés 5. pontja szerint eladókat terhelő fizetési kötelezettségből 72.000 k-nak azaz hetvenkettőezer koronának, valamint az akkori árak és a jelenlegi árak közötti netáni különbözetnek a Salgótarjáni Kőszénbánya r.t.-nál való kifizetését a vételárba való betudás nélkül magára vállalja.” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.d. Salgótarján polgármesterének iratai. Okmánytár 2053/1924.]
5. 1925. február 18-án 26/1925. szám alatt elfogadta a közgyűlés a polgármesteri ház átalakítását. Indoklásban hangsúlyozták: „A polgármesteri ház épületében konyha és egyéb mellékhelyiségek nincsenek, a lakóhelyiségek az épületnek a kert felőli részén és az emeleten, míg a mellékhelyiségek az utcai részen helyeztetnének el. Az emeletes rész úgy van tervezve, hogy később az utca felé folytatható az egész épületnek emeletre való húzása…” Megjegyezték, ha másik polgármesteri ház épülne, ezt tisztviselői lakásokká lehetne átalakítani. A munka értékét 20-25 ezer aranykoronára becsülték. Áprilisban beadvánnyal fordult a képviselő-testülethez Förster, melyben javasolta, hogy csak a legszükségesebb átalakításokat hajtsák végre, hogy a fennmaradó összegből szükséglakásokat lehessen építeni. Kérése az volt, hogy a kertben lévő „nyári konyha” néven álló épülethez, melyet Banos Jenő városi szolga használ, régi anyagokból egy konyhát és kamrát építsenek. [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.b. Salgótarján polgármesterének iratai. Személyi és jogbiztosító iratok. 634/1926.]
Utóbbihoz kapcsolódik Fancsik János bácsinak a következő megjegyzése: „Apám altiszt volt a városházán. Néhány Försterhez fűződő emlékemet ezzel kapcsolatban már több helyen leírtam elbeszéltem, de ez eddig nem jutott eszembe. 1940 körül (8-10 éves gyerek lehettem), szüleim otthon többször beszélgettek arról, hogy apámat a polgármester kérleli, vállalja el az altiszti állás helyett, hogy a személyes "hajdúja" legyen. Engem ez akkor első sorban azért érdekelt, mert fogalmam se volt, mi az a "hajdú". S akkor apám mesélte, hogy neki nem kellene bejárnia a Városházára, hanem a polgármester úrék lakásán lenne valami férőhelye és a ház, a kert körül kellene tevékenykednie, a bevásárlásokat és egyéb, ház körüli feladatokat ellátnia. Végül is apám ezt nem vállalta el, de tudom, hogy közülük a Bene Péter nevű társuk vállalta és azt hiszem a polgármester nyugdíjba vonulásáig Bene Péter bácsi volt a hajdúja.”
6. 1930-ban a polgármesteri lakás központi fűtéssel való ellátásáról döntöttek. A június 4-én kelt 106/1930. számú határozat indoklásában írják: „A polgármesteri lakás céljaira szolgáló ház a város tulajdonát képezi. A ház kéményei rosszak, fűtés esetén az egész lakás füsttel és széngázzal van telve, úgy hogy a kémények átépítése tovább nem halasztható….A polgármesteri ház 1925. évben lett átalakítva, a lakás 5 éve van használatban, s így a lakás kifestése is elkerülhetetlen…” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.a. Salgótarján polgármesterének iratai. Általános iratok 6635/1935. 106/1930. képviselő-testületi határozat]
7. 1932-ben a polgármesteri lakás vízvezetékei mentek tönkre, mert a padlástérben lévő vaslemez víztartályba és a csövekbe többször befagyott a víz. A mennyezet gerendái is erősen megrongálódtak, a rendszert nem lehetett újjáépíteni. A polgármesteri házat ezért a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vízvezeték-rendszerére csatlakoztatták. A megállapodás szerint a vízszolgáltatást a bánya mindaddig biztosítja, míg az épület a jelenlegi polgármester lakásául szolgál, de minimum tíz évig, évi 12 pengő díjért. [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.a. Salgótarján polgármesterének iratai. Általános iratok 1430/1938. 88/1932. képviselő-testületi határozat]
8. 1944. májusában az alispán jelentést kért a város akkori polgármesterétől, dr. Rátky Bélától a belügyminiszterhez beadott, kivizsgálásra hozzá továbbított panasz hátteréről. Székely János a város korábbi polgármestere és tisztviselői ellen nyújtott be panaszt, különböző visszaélések miatt. Ez lényegében folytatása volt az 1930-as évek végén Pap Károly által indított akciónak. Ennek keretében a polgármester iratok becsatolásával igazolta az alaptalanságát a beadványnak. Az igazolás egyik tétele így hangzik: „A polgármester rendelkezésére bocsátott ház a város tulajdona, és mint ilyen, annak fenntartásáról, tatarozásáról, a szükséges javításokról a tulajdonos város köteles gondoskodni. Így természetes, hogy a szükséges kőmíves és más ipari munkálatokat a város saját költségén végeztette és végezteti ma is el. A képviselő-testület 106/1930. kgy. 4466/1930. ikt. sz. és ide 27./ alatt hiteles kiadmányban csatolt véghatározata alapján a lakás központi fűtéssel lett ellátva, ennek költségei azonban nem a feljelentésekben említett 16000 P-t, hanem 5158 P-t tettek ki.” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.a. Salgótarján polgármesterének iratai. Általános iratok 10224/1944.]
A javításokkal kapcsolatban leírt „ma is” kitétel arra vonatkozott, hogy a képviselő-testület 1944 április 20-án tárgyalta és fogadta el „A polgármesteri lakás tatarozására és kisebb mértékű átalakítására póthitel biztosítására” vonatkozó előterjesztést.
Polgármesteri ingatlan – Losonci utca
A már idézett visszaemlékezésében a feleségével kapcsolatban írja: „Feleségem nagyon szerette a virágot. Volt az Új telepen a hegy oldalában egy sziklakertünk, melyet – mint a többi városi alkalmazott – előnyös feltételek mellett kaptunk a várostól. Ebbe a kertbe 100 fuvar sziklát hozattam az erdőből, de nem ám a városi fogatokkal, hanem saját pénzemen. Juliska – így hívták a feleségemet – minden utunk alkalmával és akárhol jártunk, ha láttunk olyan virágot, mely érdeklődését felkeltette, azt a mindig magánál lévő kis ásőval gyökerestől kiszedte, és magával hozta, otthon pedig elültette. Persze nem mind eredt meg,, de gondos elültetéssel és ápolással sok megmaradt és szépen díszlett. Legtöbbet a Szepességből, Tátrából hoztunk, de volt virágunk Ausztria, Olaszország, Franciaország, Schweiz és minden tájról, ahol csak megfordultunk. A kertészeti lapok kétszer is hozták a mi sziklakertünk fényképét és az emberek valóságos látnivalóként kezelték a tarjáni sziklakertünket!” [Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján első polgármesterének visszaemlékezései. Nógrádi Tudománytár 3. Salgótarján, 2012. 119. p.]
Hogyan lett a sziklakert?
1. Dr. Förster Kálmán beadványa a képviselő-testületnek 1930. október 23.
„Itteni polgármesteri működésem során minden alkalmat megragadok arra, hogy polgártársaimat arra biztassam, hogy ha csak tehetik, építsenek maguknak otthont és ezzel is dokumentálják városunk iránti szeretetüket.
Hogy azonban ezt ne csak hirdessem, de jó példával járjak elöl, elhatároztam, hogy én is házat fogok Salgótarjánban építeni. És pedig azon a városrészen, mely itteni működésem alatt keletkezett. A Horváth László városi tanácsnok és a Sportvendéglő között fekvő … telek az, melynek részemre való átengedését Salgótarján várostól tisztelettel kérem.
Igaz ugyan, hogy kérésem teljesítése esetén a népünnepélyre szánt platóból néhány □öl elesnék, de a többi terület oly nagy, hogy igen nagyszámú látogatottság esetén is kényelmesen elfér rajta a közönség, másrészt pedig azzal, hogy a területen házat építek, szerintem lényegesen hozzájárulok a környéknek szépítéséhez.
Vételárnak felajánlom a városnak azt az összeget, amelyet tisztviselő társaim a szomszédos telekért fizettek, és kötelezettséget vállalok arra, hogy a város kerítését saját költségemen áthelyezem, a hiányzó kerítésrészt saját költségemen felépítem, az utcavonalba pedig csinos kerítést létesítek.
Kötelezem magam továbbá arra, hogy ezen területre egy éven belül egy szerény, ízlésem szerint csinos 3 szobás házat építek, hogy továbbá a részemre átengedendő terület előtt létesített burkolási és csatornázási költségeknek rám eső hányadát megfizetem.
Tisztelettel kérem, méltóztassék szolgalmi jogot engedélyezni arra, hogy házamhoz, melyet a szomszéd háznál magasabb helyen óhajtok építeni, kocsival, vagy szekérrel a város tulajdonát képező Sportvendéglő platóján keresztül közlekedhessem és ott ajtót nyithassak.”
2. Salgótarján képviselő-testülete 1930. október 30-i gyűlésén 168/1930. szám alatt elfogadta a 329,3 négyszögöl terület eladását négyszögölenként 1 pengő 40 filléres áron, összesen 461 pengő 02 fillérért. „A képviselő-testület a telekért ellenértéket csak azért állapított meg, mert a polgármester ezt kifejezetten kívánta.” Horváth László városi tanácsnokot utasították, hogy az adásvételi szerződést írja alá.
Többen azonban fellebbezést nyújtottak be, mert a szerződést teljes egészében nem olvasták fel, úgy fogadták el. „A szerződésnek azt a pontját kifogásoljuk – írták -, amely az átengedett telek javára a város tulajdonát képező szomszédos un. Sport-vendéglő telkén át kocsival való átjárás szolgalmi jogát telekkönyvi bekebelezés mellett biztosítja. Ez a kikötés a városra súlyos hátránnyal jár, mert ezzel a Sport-vendéglő súlyos értékveszteséget szenved, annál is inkább, mert nem személyes, hanem korlátlan telki szolgalomról van szó.”
A vizsgálati jegyzőkönyvben három állandó választmányi tag nyilatkozatát vették fel. Tóth Gyula úgy nyilatkozott, hogy az állandó választmányban „az elnöklő Olay Gyula városi tanácsnok azon kérdésére, kívánják-e a kérelem és szerződés ismertetését, a választmányi tagok válasza az volt, hogy ’nem’, hisz az úgyis a ’szokásos’. Azt, hogy a szerződés a szokásos feltételeket tartalmazza, elnöklő tanácsnok megerősítette.” Szólt még arról, hogy javasolta, ingyen bocsássák a telket a polgármester rendelkezésére, vita után azonban ezt elvetették, részben kicsinyes dolognak ítélték, részben pedig azért, mert a polgármester kifejezetten kérte az ár megállapítását. Emlékezete szerint a képviselő-testületi ülésen sem kérték a szerződés felolvasását a képviselők.
Dr. Figus Béla főjegyző úgy nyilatkozott, hogy „a polgármester úrtól határozott utasítást kapott arra, hogy úgy a kérelmet, mint a szerződéstervezetet a választmányi ülésen és a közgyűlésen olvassa fel. Ennek az utasításnak azért nem tudtam eleget tenni, mert erre módot sem a választmány, sem a képviselő-testület tagjai nem adtak.”
Szente László csak a közgyűlésen volt jelen. „A leghatározottabban emlékszem arra, hogy a közgyűlés ezen részét vezető Horváth László polgármester helyettes, városi tanácsnok úr felhívására dr. Figus főjegyző úr felolvasta dr. Förster polgármester úrnak a város képviselő-testületéhez intézett kérvényét, melyben a Horváth László városi tanácsnok telke mellett a városi játszótérrel szemben és az uszodavendéglő telkének első részén fekvő telekből egy házhely átengedését kérte. Határozottan emlékszem arra, hogy a felolvasott kérvényben utalás történt arra, hogy a telekre eső közművek költségeit, amint azok már felmerültek a polgármester úr viselni hajlandó. Kérelmezte ezen kívül azt is, hogy a telekre vezető kocsiút a városi vendéglő telkén át vezethessen az általa vásárolandó telekre, és erre vonatkozólag a szolgalmi jog megadassék, mert a kérelmezett telek kocsival más módon nem volna megközelíthető.”
3. A fellebbezés nyomán az alispán újabb határozathozatalra kötelezte a képviselő-testületet, amely 1930. december 18-án 198/1930. szám alatt döntött, hogy „a teljes terjedelmében bemutatott szerződést elfogadja”. Az indoklás szerint: „Figyelemmel dr. Förster Kálmán polgármester azon előterjesztésére, mely szerint az általa megvett ingatlan javára szolgáló útszolgalmi jogot a városra nézve maga is hátrányosnak tartja, és erről lemond, továbbá azon kérelmére, hogy csupán életére, és esetleges elhalálozása esetén özvegye életére szóló szolgalmi jog és az építési határidőnek 1932. december 31-ben való megállapítása engedélyeztessék, hozta meg a képviselő-testület jelen határozatát és állapította meg a szerződés feltételeit.”
4. 1931. április 17-én a polgármester újabb kérvényt nyújtott be a képviselő-testülethez.
„Eredeti beadványomban is említettem és most is hangsúlyozom, hogy engem házépítési szándékom kialakulásánál az a szempont vezetett, hogy azt a várost, mely szolgálatába fogadott, szerény anyagi erőmhöz képest, fejlődésében én is egy kis lépéssel előre vigyem. … És én hajlandó voltam aránylag súlyos áldozatok árán házat építeni. Mert súlyos áldozatot jelentett volna rám nézve – ki a város jóvoltából egy elsőrangú, kényelmes és szép természetbeni lakással rendelkezem – ha én, amint azt tervbe vettem – házba, telekbe és díszkertbe 30.000 pengőt befektettem volna.” Sorra veszi, milyen kiadásokkal jár a saját ház. „Ezt az áldozatot én meghoztam volna. Elkészítettem egy fővárosi kertésztanárral a kert tervét, egy a városnál ideiglenes alkalmazásban állott építészmérnökkel a ház … tervét, sokszorosíttattam ezt és a műszaki kiírást is és mindezt természetesen a saját költségemen. A helybeli építési vállalkozóktól bekért árajánlatok azonban sajnos 45-55 000 pengő között mozognak… Ha a házépítésre adott árajánlatokból levonásba hozok még 10-15%-ot – ennyit mondanak t.i. a vállalkozók – azon a címen, hogy a tervbe vett épületet egyszerűbb kivitelbe készíttettem volna el, akkor is legalább 45 000 pengőt tett volna ki a befektetések összege, nem beszélve az építkezéseknél rendszerint elkerülhetetlen túlkiadásokról. Ezt az áldozatot meghozni azonban már képtelen vagyok.” Kérése az, hogy a város, építési kényszer nélkül adja el neki újra a telket. „Jobban szeretném, ha ez a telek, mely ízlésemnek házépítés céljaira legjobban megfelel, nem a város tulajdonát képezné, mert akkor én, mint a város polgármestere, nem volnék kényes helyzetben. Ez a telek lejtős, erdős voltánál fogva engem elveszett szülőföldemre emlékeztet. Az onnan élvezhető kilátás pedig arra a városrészre nyílik, amely itteni működésem alatt keletkezett, és amelynek kiépítésében /ugye szabad erre hivatkoznom?/ nekem is jelentékeny részem van. A telek alatt fekszik azonfelül a gyermekjátszótér, mely szívemhez nőtt, s melyre mint öreg nyugdíjas is szeretnék szeretettel lenézni…”
Kérése: a telek árát minden árkedvezmény nélkül állapítsák meg, mert egyelőre nem épít rá házat; a kerítést a saját költségére tartozik áthelyezni; megtéríti a vételáron túl a csatornázási és kövezési költséget; az ingatlan utáni közterheket viseli; köteles a Sport-vendéglő felől lefolyó víz elvezetését szolgáló csatornaszemet a telken eltűrni, vagy saját költségén a szomszédos városi telekre áthelyeztetni; mellőzi a vendéglő udvarán áthaladó útra vonatkozó szolgalmi jogot. „Köteles vagyok a telket addig is, míg azon házat építek, fokozatosan úgy alakítani, hogy a telek az ottani környék díszítésére alkalmas legyen.”
5. Salgótarján képviselő-testülete 1931. április 23-án 8/1931. szám alatt hozott határozatot a kérvényről. Ebben építési kényszer nélkül eladták a telket 1 pengő 40 fillér □ölenkénti árért a polgármesternek a csatornázási és kövezési díj megfizetése mellett. Tudomásul vették, hogy vevő lemond a vendéglőt érintő úthasználati szolgalmi jogról. Utasították Horváth László jogügyi tanácsnokot, hogy a szerződést írja alá, és – bár jogszabály szerint nem szükséges – felsőbb jóváhagyásra terjesszék fel. Az indoklásban megállapították: „A képviselő-testület teljes egészében honorálja azokat a lelki motívumokat, melyek a kérelem alapját képezték…. Végül teljes elismeréssel tekint a képviselő-testület kérelmezőnek a város érdekében kifejtett 10 éves munkásságára és tárgyilagosan megállapítja, hogy ez a 10 évi munkásság a város eddigi történetének az aranykora. Ez alatt a tíz év alatt a város soha nem remélt arányokban fejlődik…. Bár a képviselő-testület a város fejlődése, a lakásínség és munkanélküliség enyhítése érdekében minden alkalommal az építkezéshez ragaszkodott, mégis figyelemmel a felsorolt indokokra és érdemekre, az elv feladása nélkül ez alkalommal kivételt statuál és a telket az építkezés kötelezettsége nélkül adja el kérelmezőnek.”
[MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.a. Salgótarján polgármesterének iratai. Általános iratok 766/1933. minden idézett irat ebben található]
6. 1941-ben hosszabbítást kért a városi tulajdonában lévő kerítés használatára. A 113/1941. számú képviselő-testületi határozat szerint ennek helyt adtak „és a Nógrádi Papp Gyula utcában lévő, kérelmező tulajdonát képező ingatlan egy részén még meglevő régi városi deszkakerítés használatát 1946. évi november hó 1-ig meghosszabbítja.” Az indoklás szerint a szabályozási terv erre a területre még nem végleges, és „a szomszédos jelenlegi vízmosásos területnek egy része csatoltatik majd az ingatlanhoz, így hát az ingatlan ezen részén végleges kerítés jelenleg még nem készíthető.” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.a. Salgótarján polgármesterének iratai. Általános iratok 18176/1941. 113/1941. képviselő-testületi határozat]
7. 1944. májusában az alispán jelentést kért a város akkori polgármesterétől, dr. Rátky Bélától a belügyminiszterhez beadott, kivizsgálásra hozzá továbbított panasz hátteréről a fentebb már leírt okok miatt. Az igazolás egy másik tétele így hangzik: „A MOVE Lövészegyletnek a város tényleg rendelkezésére bocsátott egy telket lövölde és lőház céljaira. A felépített lőház emeletén van egy kis szoba, melyet az egyesület szabályszerű határozat alapján hivatali elődöm rendelkezésére bocsátott, aki pár éven keresztül ezen 3x3 térmértékű turista szobát igénybe is vette évenként két-három hétre, amikor a szomszédos magánkertjében a tavaszi alpesi virágok nyíltak. Ez egyébként a városra nem tartozó magánügy.” [MNL Nógrád Megyei Levéltára V.183.a. Salgótarján polgármesterének iratai. Általános iratok 10224/1944.]
Összeállította: Cs. Sebestyén Kálmán
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 01_hu_mnl_nml_v_183_a_766_1933.jpg | 1.41 MB |
| 02_hu_mnl_nml_v_183_a_766_1933.jpg | 3.77 MB |
| 03_hu_mnl_nml_v_183_a_766_1933.jpg | 2.7 MB |
| 04_hu_mnl_nml_v_183_a_766_1933.jpg | 2.16 MB |
| hu_mnl_nml_xv_3_1632tkjsz_1947.jpg | 4.22 MB |
