Egy nemesi kúria sorsa. Lakóépülettől a levéltárig

Karancskeszi község a salgótarjáni járásban található, Salgótarjántól 13 km-re. A településnek több földesura is volt, többek között a Mocsáry- és a Prónay-családok.  A tót-prónai és blatniczai Prónay-család Turóc vármegyéből származik. A karancskeszi kúriát (a szájhagyomány szerint kastélyt) a Záborszky-család építette a XVIII. század végén, tőlük vásárolták meg a Prónayak [II. Mihály (1707−1736) felesége volt Záborszky Zsuzsanna]. A család II. Mihály révén került Nógrád vármegyébe. A Prónayaknak több területen is voltak birtokaik a megyében, több településen is található Prónay-kastély/kúria (például Karancsságon, Ságújfaluban, Alsópetényben, Romhányban). A család inkább a megye nyugati részében tevékenykedett, melyet megmagyaráz az, hogy evangélikus vallásúak voltak. Báró Prónay Róza és Irma a karancskeszi ügyek kezelésében közvetlenül nem vettek részt, meghatalmazottjaik útján intézték a feladatokat. A Prónay-nővérek, Róza és Irma, Balassagyarmaton 230 000 pengő értékű alapítványból létesítették a nevüket viselő szeretetházat.

A karancskeszi Prónay-kúria klasszicista, földszintes, manzárdtetős; elöl kettő, oldalt egy boltíves átjáróval, a homlokzat oldalain négy ablakkal. Az épületről és annak területéről fennmaradt egy visszaemlékezés Bócsó Sándornétól. „A falu elejét azért hívják Kutaspusztának, mert régen csak hét család lakott ezen a részen. Az út jobb és bal oldalán a kutasi hídig, a Prónay-bárók birtokterülete volt. A baloldalon volt található az uraság szérűs kertje, istállókkal és pajtákkal. Ma már öt családi ház áll ezen a területen. Az út jobb oldalán még ma is látható a Prónay-kastély, mely 1796-ban épült. Mellé építettek 100 férőhelyes szarvasmarha istállót, két magtárt, hat család részére cselédlakást, tejházat és gémeskutat is fúrtak az udvarba. A magtárak alatt voltak a kovács és bognár műhelyek. Az utcafronton nagy kőkerítés volt, a kerítés oszlopok tetején kőből kifaragott figurák voltak. Én még háború után láttam egyet belőle özv. Berta Lászlónénál, kértem tőle, de nem adta nekem. A kastélyhoz a téglát a Poklyos-pusztán verték és égették ki. Minden egyes téglába nagy P betű lenyomata látható. De található köztük olyan tégla is, amibe a P.R.B.- az uraságok monogramja- látható. A kastélynak minden helyisége boltíves. Kilenc helyiségből áll: konyha, spájz, 4 kisszoba, egy nagy társalgó, bejáró folyosó és az épület hátulján még egy hosszú folyosó található.” Az épület műemlék jellegű, külső felújítást 1968-ban, belsőt 1977−1978-ban, teljes helyreállítást pedig 1984−1985-ben végeztek rajta. Jelenleg magántulajdonban van.

Jelzet: MNL NML VIII.702.a. A karancskeszi Prónay-kúria 

Az 1930-as években az Ürmösi-család lakta a kúriát, az 1940-es évek elején pedig egy helyi lakos, Petróczy Gyula bérelte. A második világháború során súlyosan megrongálódott az épület, 1945 elején orosz katonák laktak benne egy pár hónapig. A falu vezetése fontosnak tartotta az épület helyreállítását, a tetőzetét például a községi földigénylő bizottság egy pajta épületéből hozatta rendbe. Az építmény hasznosítására több lehetőség is felmerült, tanítólakás vagy laktanya céljára is alkalmasnak találták.

Jelzet: MNL NML V.401.a. 6. kötet. 36/1947. kgy. A volt Prónay-kastély tanítólakássá vagy laktanyává való átalakítása

A területre végül gépállomás és óvoda került, a gépállomás ideiglenes jelleggel, míg az óvoda számára nem találtak más megfelelő helyet. A gépállomás és az óvoda között állandó feszültség volt: a gépállomás igényelte volna az óvoda területrészét, az óvoda pedig többször is tett felszólítást a gépállomás felé az udvar rendbetétele érdekében, hogy a gyermekek biztonságos környezetben lehessenek.

Jelzet: MNL NML XXIII.749.b. 65/ 1958. V. B. határozat A napköziotthon felújítási hitelének átütemezése

A gépállomással folytatott vitán kívül több probléma is adódott abból, hogy az óvodát a Prónay‑kúriában helyezték el. Gondot jelentett, hogy a helyiségeket nem tudták megfelelően kifűteni, illetve a vizet csak egy távol lévő kútról tudták beszerezni. Az óvodaépület felújítását többször is kezdeményezte a település vezetése, mivel azonban a kúria műemlék jellegű épület, az Országos Műemléki Felügyelőséghez kérelmet kellett felterjeszteni a felújítással, állagvédelemmel kapcsolatban. Az OMF az ismételt megkeresések után sem tett intézkedést az üggyel kapcsolatban. A gyermekvédelem szempontjából fontos lépés volt az óvoda bekerítése, amelyre 1967-ben került sor a Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ktsz. által gyártott vaskerítéssel.

A gépállomás irodáinak kiköltözésével felszabadult négy helyiség, melyből jutott az óvoda terének bővítésére, illetve itt kapott helyet a KISZ, mert többször kérelmezte a szervezet, hogy a megfelelő működéshez megfelelő helyiségre van szüksége. Hosszú időn keresztül azonban ez sem jelentett megoldást, mert a KISZ-es fiatalok nem látogatták a klubhelyiségüket, mert nagy távolságra esett a faluközponttól, illetve nem volt megoldott a terem takarítása. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy a KISZ kerüljön vissza a korábbi helyére, a művelődési házba.

A végrehajtó bizottság 1969-ben határozatot hozott arról, hogy irányozzák elő egy új óvoda építését. A Nógrád Megyei Beruházási Vállalatot bízták meg a lebonyolítással, a létesítmény tervét és költségvetését a Karancsvölgyi Építőipari Szövetkezet végezte 1976-ban. Az 50 férőhelyes óvoda 1977. decemberében kezdte meg működését korszerű körülmények között. Ezt követően a KISZ Ifjúsági Klubja funkcionált ott egészen addig, amíg a Nógrád Megyei Levéltár kezelésébe került a terület.

A Prónay-kúriában működött rövid ideig a Magyar Honvédelmi Szövetség helyi lövész szakosztálya, ami – mint ahogyan az a jegyzőkönyvekből kiderül – szintén konfliktust jelentett az óvoda számára.

A végrehajtó bizottság a gépállomás felhagyott irodáit, melléképületeit többször is megpróbálta kihasználni, értékesíteni. Kérelem érkezett a termelőszövetkezettől, hogy az üresen álló részeket használhassák a gépek tárolására a téli időszakban, mert azokban a helyiségekben lehetőség van fűtésre, ami szükséges a gépek üzembiztonságához. Ipartelepítés szempontjából problémát jelentett az épületek rossz állapota, elavultsága miatt. Szóba került például a Chinoin gyógyszeripari vállalat részéről csomagolódoboz gyártórészleg kihelyezése, azonban nem valósult meg. Sütőüzemet is szerettek volna létesíteni a felhagyott gépállomási területen, egy salgótarjáni pékmester megvásárolta volna az épületeket. A végrehajtó bizottság támogatta az ügyet, de végül ez a beruházás sem valósult meg. A pékmester elállt vételi szándékától, mert a helyszín vízellátása nem volt megoldott, a tanács pedig nem tudta finanszírozni a vízellátás megoldását.

Jelzet: MNL OL MF Karancskeszi 01-07. A karancskeszi Prónay-kúria, 80-as évek

Újabb lehetőség adódott a romos ingatlanok értékesítésére. Egy helyi autókarosszéria-lakatos a volt gépállomási épületekből egy helyiséget műhely céljára bérelt, majd azt szerette volna megszerezni. A végrehajtó bizottság szükségesnek találta az eladást, mert „a létesítmény felújítása szakértői vélemény szerint nem gazdaságos”. A végrehajtó bizottság titkára elindította az ügyet a Nógrád Megyei Tanács VB Salgótarjáni Járási Hivatal Műszaki Osztálya és az Országos Takarékpénztár felé egyaránt. A tárgyalások folyamán azonban az a döntés született, hogy „a tervezett létesítmény népgazdasági érdekből nem kerül értékesítésre”, és hatályon kívül helyezték a 42/1973. sz. VB határozatot.

A Nógrád Megyei Levéltár helyhiánnyal küzdött. Á. Varga László, a közgyűjtemény akkor igazgatója kérelmet fogalmazott meg a Salgótarjáni Városi Tanács VB Igazgatási Osztályának vezetője számára: „(…) kérem, hogy a város területén kb. 1000−1500 folyóméter levéltári anyag befogadására alkalmas megszűnt vagy kihasználatlan száraz, világítással és folyóvízzel ellátott, fűthető épületet vagy épületeket intézményünknek 3−4 éves időtartamra átadni szíveskedjenek”. Salgótarjánban nem, azonban Karancskesziben épülethez jutott a levéltár. Karancskeszi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott arról 1984 júliusában, hogy „a Fő út 17. szám alatt nyilvántartott műemlék jellegű volt Záhorszky-Prónay-féle kúriát a hozzátartozó 3894 m² kiterjedésű beltelekkel együtt tartós használatba átengedi a Nógrád Megyei Levéltárnak ellenérték nélkül, amely azt az Országos Műemléki Felügyelőség jóváhagyásával felújítja, és azt követően ott a megye történetére vonatkozó forrásokat fog őrizni. Az új kezelő vállalja, hogy a község múltjára vonatkozó írásos és részben tárgyi dokumentumokból a felújított kúria előcsarnokában kiállítást rendez be, amelynek megtekintésére a község és a levéltár kölcsönös megegyezése alapján mind a község lakói, mind pedig az idelátogató turisták számára hozzáférhetővé válik."

Jelzet: MNL NML VIII.702.a. Meghívó a Karancskesziben felújított Záhorszky-Prónay-féle kúria átadására

1984-ben elkezdődött a kúria épületének felújítása. Ebben az épületben 800 iratfolyóméter anyagot terveztek elhelyezni, az új hely biztosította azt, hogy a levéltárhoz illetékességből kerülő iratok megfelelő módon lehessenek tárolva. A felújítási munkálatok 1986-ban értek véget, 1986. augusztus 14-én adták át az új részleget. A munkálatokat a szécsényi ÉPSZÖV végezte: elkészült a tetőszerkezet, megerősítették a külső és belső tartófalakat, kialakították a belső járószintet, a lépcsőfeljárót, a trafóállomást, kiépítették a belső villanyvezetékrendszert és az épület körüli vízelvezetés is megvalósult. Fontos feladat volt a karancskeszi részlegbe kerülő munkatársak betanítása is egy közel fél évig tartó képzéssel. A raktár 642 polcfolyóméter területű volt, több anyagot is ideszállítottak, például a volt pásztói járási tanács és hivatal, illetve volt salgótarjáni járási tanács már megrendezett és megselejtezett iratait, továbbá a megszűnt pásztói, salgótarjáni és szécsényi járás községeinek már levéltárban lévő 1950 utáni testületi jegyzőkönyveit.

1987-ben újabb fejlesztések történtek Karancskesziben: megtörtént a tereprendezés és a kerítésépítés, illetve üzembe helyeztek egy CB rádiót, megoldva ezzel az épület megfelelő vagyonvédelmét és a levéltári anyag biztonságos őrzését, mert a CB rádió a riasztóberendezés és a tűzoltóság közötti kapcsolatot is biztosította.

Karancskesziben folyamatosan zajlott a munka, számos levéltár-pedagógiai foglalkozást is tartottak ott. Egyre inkább problémát okozott azonban az öt helyen és négy településen zajló irattározás, ami sem biztonsági, sem gazdasági szempontból nem volt megfelelő. Az intézmény vezetése eltervezte a levéltárral egy épületben lévő Palócker Kereskedelmi Vállalat irodaépületének megvásárlását, azonban ehhez szükséges volt megfelelő pénzügyi fedezetre, amit a karancskeszi épület értékesítéséből teremtettek elő. A Záborszky-Prónay-kúria végül 1999 májusára került el a levéltártól, ezzel egy szomszédos raktárterületet biztosítva.

írta: Kaszás Ivett