Jelenlegi hely
Nógrádiak hadifogságban II. - Franciaországban
Tovább folytatjuk az I. világháborúban hadifogságba esett nógrádi katonák történetének bemutatását. Az elsőként megjelent cikkben az olasz hadifogságra vonatkozó adatainkat ismertettük röviden.
Ha az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadügyminisztériuma által, az I. világháború éveiben folyamatosan, napi rendszerességgel kiadott Verlustliste (Veszteséglista) adatait böngészi a kutató, meglepődhet azon, hogy nógrádi katonák hadifogságba esvén Franciaországba is kerülhettek.
Franciaország 1914 és 1916 között nem állt közvetlenül szemben az Osztrák-Magyar Monarchiával. Ebben az időszakban jellemzően a hatalmukba került magyarok a semleges hajókról leszedett tisztek és polgári internáltak közül kerültek ki. Ezek közül a legismertebb gróf Károlyi Mihály volt, aki visszaemlékezésében felidézi ezt az időszakot.
A franciák fogságába első körben a Balkánon jutottak magyar katonák. Szerbiának 1915. évi elfoglalása után azokban a harcokban, amikor az Antant Albániában és Görögország északi határainak hosszában: olasz, francia, angol és görög csapatokból álló hadserege ejtett magyar hadifoglyokat. Továbbá a Központi hatalmak balkáni arcvonalának 1918. évi összeomlása után, amikor az Antant hadserege nemcsak Szerbiát foglalta vissza, hanem még Magyarország déli részét is megszállta.
Második körben 1916 tavaszán juthattak francia hadifogságba, amikor Franciaország kérésére, a munkáshiány leküzdése céljából az Olasz Királyság 16.262 osztrák-magyar hadifoglyot engedett át Franciaországnak, Ők a szerb hadifogságból olasz hadifogságba kerültek és Asinara szigetén helyezett el az olasz hadvezetés.
Harmadik körben az olasz hadszíntéren, 1917-től kezdve kerültek osztrák-magyar katonák francia hadifogságba. Különösen a 12. isonzói csata után (tolmeini áttörés; 1917 október 24-november 15.), amikor az olasz csapatok támogatására két francia hadosztályt küldtek segítségül. Az 1918. június 15-23. között vívott piavei csatában, az 1918 október 24.-én kezdett - az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének összeomlását előidéző - vittorio-venetói csatában ejtettek magyar foglyokat a franciák.
Negyedik körben az osztrák-magyar hadifoglyok 1918 utolsó harmadában kerültek francia kézre, amikor a Monarchia a németek megsegítésére kiküldte - a Hadifogoly magyarok története szerint - „a 46. nehéz üteget az elszász-lotharingiai arcvonalra, Verdun mellékére pedig a cs. és kir. I-ső (5., 61. sor- és 112. kombinált cs. és kir. magyar gyalogezred), a 35. (51., 63., 62. és 64. cs. és kir. magyar gyalogezred) és a 106., valamint a 37. honvéd gyaloghadosztályt.”
1. ábra: Francia hadifogolytáborok.
Forrás: Hadifogoly magyarok története I. Bp., 1930. 298. p.
Nógrád megyéből, a jelenlegi kutatások alapján, szerb hadifogságba esés után, az Olasz Királysághoz tartozó Asinara szigetéről hadifogolyként kerülhettek tovább Franciaországba katonák. A Verlustliste adataiban a franciaországi hadifoglyok esetében Frankreich megjelöléssel szerepel az alábbi kitétel: „In serbischer Kriegsgefangenschaft” azaz szerb hadifogságban.
Két nógrádi illetőségű katonáról szólnak a források, akik Franciaországban hunytak el:
- Krkozka József, Divényhután született, a m. kir. 3. honvéd gyalogezred katonájaként a franciaországi Arenna Berthelot hadifogoly-kórházában hunyt el 1918. 10. 20-án.
- A dejtári születésű Kónya Gergely tartalékos honvéd (alakulata ismeretlen) 1915. 01. 15-én hunyt el a Franciaországhoz tartozó Korzika szigetén.
2. ábra: Kónya Gergely halotti anyakönyvi bejegyzése.
Forrás: MNL NML XXXIII.1.a. Dejtár 1948/8
A Nemzetközi Vöröskereszt levéltári anyaga alapján elkészült egy nemzetközi, kutatható adatbázis az I. világháborúban hadifogságba esett katonákról. Ebben fellelhető volt a fent nevezett Krkoska/Krkozka József adatlapja is, amelyben a név és az alakulat feltételezett számai olvashatók.
3. ábra: Krkoska József adatlapja francia hadifogságáról.
Szívesen vitték foglyaikat Korzika szigetére a franciák. Ide került az olasz fogságból, Asinara szigetéről átadott osztrák-magyar hadifoglyok egy része is. A korzikai fogolytáborok a hírhedtek voltak primitívségükről. Ezeket a táborokat 1916-ban a németekkel való megegyezés alapján megszüntették. A németek követelésének oka az volt, hogy Korzika szigetén dúlt a malária és a foglyok állandó életveszélyben forogtak. A föloszlatott táborok közül a következőkben éltek magyar és osztrák foglyok: Bastia, Gasaniozza, Ghissoni, Minelli, Olmo, Penta Aquatelle, Rutali, Santa Severa, Venzolasco. 1916-ig voltak fogolytáborok Afrikában is (Tunisz, Algír, Marokkó), ahová az Asinara szigetéről származó osztrák-magyar hadifoglyok egy része is eljutott. Ezeket a fogolytáborokat is a németek fölszólítására szüntették meg a franciák.
4. ábra: Hadifogoly-sorakozó Korzikán (Cervione)
5. ábra Hadifoglyok cipészműhelyben Korzikán (Castellucio)
A korzikai magyar hadifoglyok története a két világháború közötti magyar sajtóban is téma volt. Strémi István tollából az Újság c. folyóiratban az alábbi - néhol hatásvadász jellegű- írás jelent meg: „Az őrzés szigorú, a fegyelmi büntetések kegyetlenek voltak. A legnagyobb bajt az okozta, hogy a magyar bakák nem tudták megértetni magukat a franciával. Amit az orosz sem tett meg, megtette a francia: munkamegtagadásért - például, amikor muníciógyártásra akarták kényszeríteni a magyar hadifoglyot - vagy lopásért, amit úgy követett el, hogy megszökött s magával vitte a rajtalevő ruhát, melyet a franciáktól kapott, haditörvényszék elé állíttatta a szerencsétlent s több évig, néha tíz évig terjedő várbörtönre, kényszermunkára ítélte. Az Újság 1930. július 16-i számában megjelent egy bukaresti hír arról, hogy Maroshévízre hazaérkezett egy gazda az Ördögszigetekről. A francia hadifogságban elkövetett bűncselekmény miatt küldték az Ördögszigetekre, ahol szerinte több magyar hadifogoly szenved, aki hozzá hasonlóan került oda. A táborokban a foglyoknak illetményeiket pontosan kiadták, a táborok lakóival nem kegyetlenkedtek. Sőt miután; lassan megtanulták, hogy az osztrákok nem boche-ok [németek francia gúnyneve, német német], a magyarok pedig még csak nem is osztrákok, az osztrák-magyar hadifoglyok több kedvezményben részesültek. Sürgönyözni csak Magyarországra volt szabad, valószínűleg azért, mert mint az egyik magas rangú francia tiszt a dijoni foglyokkal közölte, Magyarországon a francia hadifogolytisztek nagyobb szabadságot élveznek, mint a magyar hadifoglyok náluk. Annál kegyetlenebbek voltak a munkánál. Vasút-, alagútépítésre, bányamunkára, kőhordásra, csatatereken a romok eltakarítására használták őket s ha valaki tiltakozott a tizenegy órás napi munka ellen, nem korbácsolták őket, mint az oroszok, óh, dehogy: udvariasan a hadbíróság elé állították őket és az „engedetlenség" miatt rájuk sózott néhány évi börtönt vagy kényszermunkát. […]Az Asinara-szigetről idekerült hadifoglyok köréből eredt a szállóige: »A szerbiai halálmars után Olaszország visszaadta nekünk az életet, Franciaország azonban csaknem elvette tőlünk azt.«.”
írta: Szepessyné Judik Dorottya
Levéltári forrás:
1. MNL NML XXXIII.1. a. Nógrád megye állami anyakönyv másodpéldányainak levéltári gyűjteménye. Dejtár 1948/8
Felhasznált irodalom:
- Hadifogoly magyarok története. I. kötet. Budapest, 1930, Atheneaum
- Strémi István: Hadifogságba jutott magyar katonák sorsa. In: Újság. 1934.09.08. 1-2.p.
- 1914-1918. Prisoners of the first world war. ICRC Historical Archives honlapja. https://grandeguerre.icrc.org/
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 1.abra.jpg | 775.02 KB |
| 2.abra_hu_mnl_nml_xxxiii_1_a_8_1948.jpg | 1.17 MB |
| 4.abra.jpg | 170.9 KB |
| 5.abra.jpg | 105.53 KB |
