Jelenlegi hely
Gróf Teleki László levele Nógrád Megye Közönségének
„Gróf széki Teleki László 1811. február 11-én született Pesten. A politikai pályára lépvén, mint szabad elvű jeles szónok, tántoríthatatlan jellemű hazafi tündöklött. Lovagi jellemére nézve egyike volt a legritkább jelenségeknek. Benne a becsület szeplőtlensége, az adott szónak szentültartása, merész bátorság, mely csak daczolni tud a veszéllyel, de azt csak játéknak tekinti. Önzetlen hazafiság és az egész emberiséget átölelő philantrópia öszpontosulva voltak benne” - írja róla Nagy Iván a Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal művében. Apja, a hétszemélynök Teleki László, a régi századvég reformer érdeklődésű mágnáscsoportjába tartozott, édesanyja, Johanna a bárói rangot kapott Mészáros tábornoknak volt leánya. Alig tízéves korában az édesapja meghalt, így féltestvére, Teleki József, a későbbi akadémiai elnök és erdélyi kormányzó lett a gyámja. Jogot tanult, majd nyugat-európai körútra indult, mely politikai-világnézeti választásaira is döntő hatást gyakorolt. Teleki első magyarországi diétai szereplésére 1840 februárjában a felsőtáblán került sor, és ettől kezdve számított a főrendi ellenzék egyik legdinamikusabb – Bécs szempontjából nézve az egyik legveszélyesebb – tagjának. A radikális ellenzék egyik legtekintélyesebb szószólójaként jelent meg – az alföldi Abony képviselőjeként – az 1848. július 5-én összeülő első népképviseleti országgyűlésen. Később a Batthyány-kormány párizsi követének nevezték ki. A szabadságharc bukása után halálra ítélik, így nem jöhet haza. A genfi emigrációs társaság tagja, illetve az 1859-ben Kossuth vezetésével megalakult emigráns kormányban, a Magyar Nemzeti Igazgatóságban, a hazai titkos szervezettel való kapcsolattartás volt a feladata. Telekit 1860 decemberében magánügyben tett drezdai látogatása során letartóztatják, és átadják Ausztriának. Elfogatása nemzetközi visszhangot kelt, melyről a Nógrád megyei közönségnek írt levelében is beszámol. Ideiglenes passzivitást vállalva a császár megkegyelmezett neki.
Levél Nógrád Megye Közönségének
Jelzet: HU-MNL-NML IV.254. Nógrád Vármegye Bizottmányának iratai 1861. 257/1861.
Mélyen tisztelt Megyei Közönség!
Nem bírom szavakba foglalni azon legbensőbb megilletődését lelkemnek, mellyel vettem s olvastam Önök szíves részvétteljes, rokonszenves levelét.
Mennyi feledhetetlen emlék köt engem Nógrád megyéhez! Ott vannak elhunyt kedvesim sírjai, szüleimé, testvéreiméi. Éltem aranykorát nagyrészt ott töltöttem. Első oktatásaimat ott nyertem. Ott avattattam fel a hazafiság gyakorlati pályájára. A Nógrádi megyeház volt politicai életem első tanodája s küzdtere. Hálával fogadom, tisztelt Honfitársak, arróli kegyes megemlékezésüket, hogy én e lelkes megye gyermeke vagyok, ’s büszkén vallom magamat annak.
Annyival meghatóbb volt reám nézve, annyival becsesebb nekem a mélyen tisztelt Megyei Közönség irántam táplált hazafiúi részvétének s bizalmának kijelentése.
A haza szent ügyeért annak hű fiai – annyian – mindnyájan sokat szenvedtünk. Honnmaradtak szintúgy mint száműzöttek, annyi személyes és családi gyász közepette is, a legtöbbet a haza gyászát és kinait örökké sziveinkben hordozók. Nekem olly sok évekig tartó hontalanságom után, osztályrészemül még azon gyötrelem is jutott, hogy a külföldről is erőszakosan szakadtam el, mint hajdan a hontól, s nem jöttem, hurczoltattam vissza, szintugy akaratlanul, mint időelőtt.
A rajtam elkövetett hihetetlen bűntett fölzúdította az egész polgárisult világot. Miként tettem volna én azt föl lehetőnek? Példátlan volt az eset! – Tudom, hogy Europa közvéleményének hatalmas hangja nem személyemért dörgött, hanem egy szent elvért, melly személyemben, olly ocsmány megátalkodottsággal, sértve lőn. Annyival vigasztalóbban hatott reám a teljesen egyhangúlag kimondott bélyegzően, kárhoztaló itélet a szász kormány felett. Hiszen ez ismét bizonysága annak, hogy általános érdek ’s elvközösség uralkodik már az europai nemzetcsaládban, mellynek mi is egyik tagja vagyunk. Hol találhatnánk pedig hazánk jövőjének jobb biztosítékát mint illy érdek ’s elvközösségben!
Mi politicai hitemet illeti, azt tisztelt honfitársaim ismerik, ’s tudom, föl is teszik rollam hogy ahoz hű maradandok véglehelletemig. Miként is lehetne valaha megfeledkezni annyi közös működésről, küzdelemről, szenvedésről, annyi derék bajtársról – itt bent, és ott künn, – meg annyi dicső hamvakról!
Kevés hetek mulva megnyiland előttem a politicai tér; adja Isten hogy e téren ernyedetlenül ’s elszántan működve tisztelt honfitársaim rokonszenvét ’s bizalmát valaha úgy érdemelhessem meg, a mint azt megérdemelni lelkemből óhajtom! Nincs ennél magasztosabb czélja életemnek.
Fogadják kegyesen mély hódolatom s hálám é szívből jövő szavait.
Legyen a magyarok Istene velünk, s legyen valahára ismét igazán miénk é hon!
Változhatlan hűséggel s nagyraböcsülessel öröklök a mélyen tisztelt Megyei Közönségnek.
Dáka, 1861ik évi Február 25ikén
alázatos atyafi szolgája
Teleki László
Az uralkodó által kibocsátott 1860. évi Októberi Diploma, majd az 1861. évi Februári Pátens azonban elfogadhatatlan volt a magyar közvélemény számára.
Az uralkodó 1861. február 14-én hívta egybe a magyar országgyűlést április 2-ára Budára. Mindjárt kezdetben viszályt okozott az is, hogy az országgyűlést Budára hívta össze Ő Felsége, és nem Pestre, mint azt az 1848-iki törvények rendelik. A viszályt úgy egyenlítették ki, hogy a megnyitás Budán, a királyi várban történt ugyan, de az üléseket Pesten a Nemzeti Múzeumban, illetőleg a Lloyd-épületben tartották.
Meghívó az országgyűlésre
Jelzet: HU-MNL-NML IV.254. Nógrád Vármegye Bizottmányának iratai 1861. 251/1861.
Tárgyául a koronázást, a hitlevél kiadását, a nádorválasztást, végül „az. ország boldogságának nevelésére s a közjó gyarapítására kivánt többféle nagy fontosságú törvényes intézkedést” tűzte ki. A választás alapjául az 1848: V. törvénycikket jelölte meg. A követek két pártra oszlottak. Legtöbben nem is akartak érdemleges tárgyalásba bocsátkozni. Egyszerűen az országgyűlés határozatával akartak kifejezést adni a nemzet sérelmeinek és kívánságának. A pártnak a számkivetésből visszatért Teleki László gróf volt a vezére. A másik, számra nézve kisebb párt, kész volt védeni a nemzet jogait, de egyúttal hajlandó volt méltányos alkura is, amennyiben az a nemzet jogainak sérelme nélkül lehetséges. E pártnak vezére volt Deák Ferenc.
Május 8-án kellett volna megkezdeni az országgyűlés érdemi tanácskozását a követendő politikáról, de Teleki László grófnak előtte való éjjel történt öngyilkossága miatt az ülések folytatását május 13-ára halasztották.
Teleki László halálhíre számos találgatást indított el. 1861 tavaszán mind több alkalommal kellett tapasztalnia, hogy pártjának alvezérei már nem ugyanazt akarják, mint ő. A Béccsel kötendő alku megakadályozása, és egy újabb függetlenségi küzdelemre készülés helyett ők is egyezkedni akarnak az udvarral, csak magasabb áron, mint Deák Ferenc. A testi és lelki bajoktól elgyötört államférfi fogott fegyvert magára. Holttestét a Nemzeti Múzeum Rotundájában ravatalozták fel, és több százezres tömeg búcsúztatta. A sziráki temetőben áll a széki gróf Teleki család 1784-ban emelt temetkezőhelye. Itt lett végső nyughelye.
Írta: Gusztiné Dr. Toronyi Judit
Forrás:
HU-MNL-NML IV.254. Nógrád Vármegye Bizottmányának iratai 1861. 251/1861.
HU-MNL-NML IV.254. Nógrád Vármegye Bizottmányának iratai 1861. 257/1861.
Felhasznált irodalom:
Csorba László: Egy magyar államférfi forradalom és kiegyezés válaszútján In: Pesti helyszínelők 1861. Teleki László, az országgyűlés halottja - Magyar Nemzeti Múzeum Budapest 2011.
Szalay-Baróti: A magyar nemzet története – Budapest 1896/97
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 hu_mnl_nml_257_1861_teleki_level_01.jpg | 3.59 MB |
| hu_mnl_nml_257_1861_teleki_level_02.jpg | 3.53 MB |
| hu_mnl_nml_iv_254_251_1861_001.jpg | 4.28 MB |
| hu_mnl_nml_iv_254_251_1861_002.jpg | 2.11 MB |
