Salgótarján nagyközség képviselő-testületi jegyzőkönyveiben a száraz adatok mellett igen sok érdeklődésre számot tartó bejegyzés olvasható. Ezek közül Ferenc József császár és király felesége, Wittelsbach Erzsébet, ismertebb nevén Sissi, személyéhez kapcsolódóakat emelhetjük ki.  

Erzsébet királyné személye napjainkban is közismert és népszerű, kultusza töretlenül erős. Alakjának számos intézmény, irodalmi mű, film állít emléket Magyarországon. Erzsébet királyné kultusza már életében kialakult, mely elhunyta után felerősödött. Magyarországi kultusza egyik társadalomlélektani kulcsa: Ferenc József személyének a magyar nemzeti tudatban betöltött problematikus helyzetéből adódott.  A magyarok meg voltak győződve arról, hogy Erzsébet a magyarok pártfogója, „magyar asszony a bécsi udvarban”, és aki egyensúlyozó szerepbe került Ferenc József és a magyarok között. Ha a Habsburgokat érintő emlékezetkultúrát nézzük, Erzsébet királyné mellett még József nádor személye iránt van meg mai napig is ez az egyértelműen pozitív viszony. 

Emlékének törvénybe iktatása (1898. évi XXX. tc.) jelzi kultuszának intézményesülését, mely  - az I. világháborút követően kisebb változásokkal - a 20. század közepéig tartott. A törvény célul tűzte ki Erzsébet királyné emlékének megörökítését, oly módon, hogy „elhatározza, hogy a megdicsőülthöz méltó emlék – önként megindult országos adakozás utján begyülő összegek felhasználásával – állittassék fel az ország fővárosában […]. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1898. évi 4196. sz. körrendelete szerint „neveljük Erzsébet királyné emlékében a tanuló ifjuságot […] évről évre szenteljük az ő dicső és áldott emlékezetének az ő védszentje: Erzsébetnek napját, november tizenkilencedikét.”  

Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1898. november 19-én, 71544/I/1-a számú, Erzsébet királyné emlékfái tárgyában kiadott rendelete újabb lendületet adott az Erzsébet királyné nevéhez köthető szimbolikus térfoglalásoknak. „Mily igaz kifejezője lenne az országos gyásznak, ha hegyen és völgyön, a városok népáradata s csendes falvak egyszerű lakói közt szomorufűz, terebélyes hárs, viharral dacoló tölgy és örökzöld fenyő hirdetné az ő emlékezetét! […] Én bizalommal intézem azt a kérést a magyar társadalomhoz, hogy dicsőült Királynénk emlékezetére emlékfákat ültessünk! […] Az ültetett fák, csoportok vagy ligetek »Erzsébet Királyné emlékfái« nevet viseljenek és legyenek ily feliratu táblákkal meg is jelölve, hogy azokat mindenki gondozásban részesítse, bántalmazástól megkimélje.” A földművelésügyi minisztérium egyik legnépszerűbb és leglátványosabb programjává váltak az Erzsébet királyné tiszteletére történő fatelepítések, melyek illeszkedtek a századfordulón meginduló településrendezési tervekbe, benne a fasorok, ligetek építéséhez.

 

 

 

A telepítéseknek nem utolsósorban az iparosodás következtében kopárrá vált hegyvidékeken árvízvédelmi funkciója is volt. Gyakori jelenség volt, hogy a közelmúltban parkosított köztereket Erzsébet királynéről nevezték el. 

 

Salgótarján nagyközség képviselőtestületének 1900. október 11-én tartott rendkívüli közgyűlésén felolvasták a földművelésügyi miniszternek 71588 I/1. szám alatt kiadott: a korábban ültetett Erzsébet-fák állapotának jelentéstételéről szóló felhívását. Ebben olvasható, hogy az 1899. szeptember 7-én hozott, 30/1899. számú közgyűlési határozat szerint Salgótarjánban a „Kispiacz tér terebélyes hársfákkal ültettessék be s az ültetett fák jelzésül a nevezett tér Erzsébet királyné emlékfái címmel ellátott táblákkal jeleztessék. Hasonló kegyeletes eljárásra kérvén fel a község területén létező nagybirtokosokat, vállalatok igazgatóit, az iskolafenntartókat s mindazon lakosokat is, kiknek községben, illetve a község határában alkalmas földterületei vannak.” A felhívás eredményeként Salgótarján területén összesen 131552 darab facsemete került kiültetésre, melyek nagy része „Erzsébet királyné emlékfái”, kisebb része pedig „Erzsébet királyné liget” elnevezéssel „gondosan ápoltatnak, fejlődnek”. 

Darányi Ignác 1898 novemberében kelt felhívására Nagy Mihály Nógrád vármegye alispánja 1899. január 31-én kelt, községekhez intézett körlevelében az Erzsébet-fák ültetéséről szóló jelentések határidejét 1899. május 10-ig szabta meg. 

Pap János, Salgótarján főjegyzője 1899. március 8-án kelt levelében a fentiek nyomán kérte a község nagyobb birtokosainak, vállalatainak és iskoláinak az Erzsébet-fák tárgyában tett intézkedéseikről szóló jelentéseket. 

1899. április 26-án kelt levelében az Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Népiskolái igazgatója, Gönczöl János szerint a bányatársulati iskola udvarán, 1898. november 19-én, Erzsébet napon három darab tölgyfát ültettek. A Salgótarjáni Palackgyár 1899. május 8-án kelt levele szerint, a gyártelepen lévő munkásházak elé és a palackgyári iskola kertjébe összesen 60 akác és 40 darab eperfát ültetett. A Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. műszaki vezérigazgatósága levele szerint az Acélgyár területén – a társulat zagyvai rakodójához vezető vasúti vágány baloldalán 3600 négyszögölnyi területet ültettek be 14400 darab erdei- és lucfenyővel. Salgóbányán pedig a „régi hányóterületet, mely már kezdettől fogva parkírozva volt”, 10000 darab vadgesztenye, 5000 darab hársfa, 8000 darab mogyoró- és egyéb cserjék ültetésével ligetté alakították át, és Erzsébet királyné ligetnek nevezték el. Salgóbányán vadgesztenye mellett végül szelídgesztenyéket is ültettek. Aránytalanság figyelhető meg egyes ipari vállalatok facsemete-ültetési számadatait olvasva. 

 

 

 

 

Pap János főjegyző a hozzá érkezett jelentéseket összesítette és az alábbi adatokkal továbbította az alispán felé. „Kimutatás Salgó-Tarján nagyközség területén dicsőült Erzsébet királynénk emlékfái néven ültetett fák neméről és számáról” szerint a fentebb idézett ipari vállalatokon túl a nagyközség jóvoltából a „Kispiacz téren” 23 terebélyes hársfa, négy gömbakác, három rózsaakác és kilenc terebélyes akác került ültetésre. A római katolikus plébánia „Sós Lápa dűlőn” 10000 akácfát és 5000 tölgyet telepíttetett. Szilárdy Ödön földbirtokos a „Kovácshegy dűlőn” 5000 amerikai dió, Salgó váránál 15000 akácfa, Luby Géza földbirtokos pedig a Meszes-tetőn 5000 kocsányos tölgy, 10000 közönséges fenyő és 10000 akác ültetését rendelte el. A salgótarjáni volt úrbéresek a „Szentgyümölcsi dűlőben” 25000 akácfát telepítettek. Klein Jakab földbirtokos jóvoltából a „Pécskő laposon” 9000 akác került ültetésre. 

Salgótarján belterületén, özv. Rubint Károlyné gyógyszerész kezdeményezésére, négy hársfa, egy vadgesztenye, három őszibarack, egy olajfa és egy ecetfa is viselhette az „Erzsébet királyné emlékfája” címet.

 

 

 

Az intenzív iparosodás következtében a Salgótarján környéki kopár, erősen vízmosás hegyek erdőtelepítéséhez jó alapot szolgáltattak ezek az ültetések, de tekintettel arra, hogy az ültetett fafajok (akác, ecetfa, erdei fenyő, lucfenyő, amerikai dió, vadgesztenye, szelídgesztenye) zömében nem a Karancs-Medves vidékén voltak őshonosak, az emlékezés és az árvízvédelem kivételével természetvédelmi célt nem értek el.

 

 

Gerő András: Monarchia és respublika. In: Szétszakított múlt. Bp., 2012. Habsburg Történeti Intézet.

Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között. In: Budapesti Negyed. XIV. évf. 2. sz. I-II. köt. 

1899. évi Magyar Törvénytár. Bp., Franklin. 

Losoncz és vidéke. XIX. évf. 41. sz. 1898. 10. 09. 2. p.

Sebestyén Kálmán: A Salgótarján körüli erdőkről. In: Köszöntés. Szerk.: Szvircsek Ferenc. Salgótarján, 1998. 27-28. p.

 

HU-MNL-NML-V.171.c. Salgótarján nagyközség  képviselő-testületének iratai. Elöljárósági iratok. 505/1900

HU-MNL-NML-V.171.a. Salgótarján nagyközség  képviselő-testületének iratai. Képviselő-testületi jegyzőkönyvek. 1899. évi képviselő-testületi jegyzőkönyv. 30/1899. bejegyzés; 148/1899. bejegyzés