Jelenlegi hely

„Az Nemes Neógrádi Fel Kelő Lovas Ezred Históriája” - Az 1809. évi nógrádi insurrectio

Egy történet elmesélésének mindig célja van. Elgondolkodtat, megnevettet, pihentet, emlékeztet. A levéltárakban őrzött iratok leginkább emlékeztetni akarnak minket az elmúlt idők eredményeire, vívmányaira. Adománylevelek, birtokperek, levelezések, változatos témájú összeírások és számos egyéb forrástípus árulkodik arról, hogy mit birtokoltak a múlt emberei, vagy mit gondoltak arról, hogy mi az, ami járt nekik. Ez nem csak az egyénekre, a közösségekre is igaz, illetve nem csak anyagi javakra vonatkozik. A magyar nemesség például még a 19. század elején is fenntartott magának olyan előjogokat, amelyek Európa más részein már régen nem léteztek. Hogy igazolják ezeket a jogaikat, leggyakrabban hagyományokra, a múltra hivatkoztak. És persze: történeteket meséltek.
Az 1810. év elején Nógrád Vármegye Nemesi Közgyűlése elé került egy irat (NML IV.1.n. 1809/22), Garnika Ignácz ezredes kapitány aláírásával, melyben a vármegye felkérésére összefoglalta a nemesi felkelő lovasság történetét, annak 1809. május közepi elindulástól, a december közepi haza érkezésig. Ezzel a visszaemlékezéssel, illetve a felkelésben részt vevők neveinek a felolvasásával igyekezett a vármegye megemlékezni a megyei nemesség helytállásáról. De nem csak egy megemlékezés, egy megerősítés is volt ez, saját maguk részére. Kiváltságaik ára volt az, amit leírva láttak ebben a dokumentumban.
A Habsburg Birodalom aktív részvételével 1808-1809 fordulóján sor került egy újabb, az ötödik koalíció megszervezésére Napóleon francia császárral szemben. A kezdeti lelkesedést viszonylag gyors kudarcok követték, melynek során 1809. május 13-án a francia csapatok bevonultak Bécsbe, majd május 15-én Napóleon kiáltványt intézett a magyar nemességhez Schönbrunn-ból, melyben a Habsburg dinasztiától való elszakadásra szólította fel őket. Ekkor már az országban zajlott a nemesi felkelés megszervezése, Nógrádban éppen május elejére, 14-re gyűlt össze a felkelő lovasság, hogy gróf Keglevich György tábornok szemlét tartson fölöttük. Mint tudjuk, Napóleon felhívását a magyar nemesség elutasította, így a felkelő lovas sereg május 15-én már Érsekvadkerten járt, hogy a tervek szerint Komárom környékén egyesüljön az ezredéhez tartozó Bácsi és a Jász- Kun Kerület felkelőivel.
A felkelés megszervezése már márciusban kezdetét vette. Az ország új prímása, Károly Ambrus főherceg február végén elindult Magyarország északi megyéibe, hogy buzdítsa a helyi nemességet kötelességének teljesítésére. 1809. március 19-én érkezett meg a főherceg Nógrád vármegyébe, majd másnap Balassagyarmaton részt vett a közgyűlésen, aminek végén a tekintetes karok és rendek egy osztálynyi lovas katona kiállítását ajánlották fel, a felkelő seregen és a kiszabott újoncok létszámán felül. Hogy a vállalt felajánlásokat teljesíteni tudják, még aznap elhatározták az alkalmas lovak összeírását, és rendelkeztek a felkeléshez szükséges pénzek beszedésének módjáról. A szavakat azonban a tettek már nehezebben követték. A felkelő nemességbe alig jelentkeztek, és a megajánlott lovasokat sem volt könnyű kiállítani. Ráadásul a lovas sereg fegyver nélkül hagyta el Balassagyarmatot, mivel a közgyűlés „(…) fegyveren kívül minden készülettel tulajdon költségeken kikészítendő lovasok (…)” kiállítását hagyta jóvá. A nógrádi felkelők vezetésére Sréter Györgyöt választották meg. 
Az alábbi térkép segítségével bepillantást nyerhetünk abba, hogy hogyan alakult az utolsó harcba bocsájtott Nógrád megyei nemesi felkelők sorsa.
 
(írta: Nagy Imre, térképet szerkesztette: Kovács Péter)
 
Felhasznált levéltári források, bibliográfia:
HU-MNL-NML-IV.1.a. Nógrád Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai Köz és kisgyűlési jegyzőkönyvek
HU-MNL-NML-IV.1.n. Nógrád Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Nemesi felkelések iratai
Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1911.
Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Budapest, 2005