Az italmérésből származó jövedelem a kocsmatulajdonos településeknek mindig jelentős hasznot hajtott, így a kocsmák fenntartásában maguk is érdekeltek voltak. A török kiűzése, valamint a Rákóczi-szabadságharcot követően a kocsmák mellett ugyanakkor megjelentek a zömmel településen kívül felépített csapszékek, illetve az átutazók elszállásolására is alkalmas vendégfogadók is. A kezdetben egyszerű kialakítású épületek jelentősége a normalizálódó hétköznapi életben egyre növekedett, hiszen például az Alföldön – ahol a jelentős mértékű pusztulás és elvándorlás miatt a megmaradó települések nagy távolságokra feküdtek egymástól – egy-egy ilyen csárda vagy vendégfogadó kis szigetet jelentett az utazóknak. Így közvetve a csárdák jelentőségének növekedését a belőlük származó jövedelem, valamint a tulajdonosok által fenntartásra és fejlesztésre fordított összegek gyarapodása is jelezte.