„A jószívű kormányzat új hazát ajánl nekem az Óperenciás tengeren túl” Kemény Gábor kálváriája

Ügyszám: B.791/1944.
Terhelt: Kemény Gábor
A vád tárgya: A magyar állam megbecsülése ellen irányuló vétség

1943. szeptember 25-én, a Hármas-Körös mellett fekvő Öcsödön, az Álomzug utca 49. szám alatt élő, 51. évében járó Kemény Gábor befejezte a kunszentmártoni adóhivatalhoz írt beadványát. A hosszú hónapok óta érlelődő és nehezen megszülető levélben Kemény mellékelte mesterszállási 20 pengős túlfizetési adóívét; az összeget szerette volna átutaltatni Öcsödre, „minthogy hadirokkant többszöri vitézségi érmes zsidó létemre az állampolgári jogegyenlőség nagyobb dicsőségére a Szt. István és szegedi gondolatok[1] jegyében cca. 16 kat. hold földemet a Vitézi Szék egyszerűen elvette, megszűntem mesterszállási adófizető lenni”. Az országban végbemenő egyre súlyosabb jogkorlátozások miatt Kemény igen szkeptikus volt a tekintetben, meddig maradhat egyáltalán Öcsödön adófizető, hiszen „a jószívű kormányzat új hazát ajánl nekem illetve a zsidóknak az Óperenciás tengeren tul. El is megyünk jó szívvel /ha muszály/ s Önöknek sokkal jobb adófizetőket kívánva mint jómagam vagyok valék.”[2]

https://www.google.hu/maps

https://maps.arcanum.com/hu/browse/cadastral/

Kemény Gábor és családja

1892. december 11-én született Öcsödön izraelita vallású családban. Édesapja Kohn Mózes, édesanyja Pollák Julianna. Vezetéknevét 1903-ban változtatta Keményre. A szarvasi evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd kereskedelmi akadémiát végzett. Az első világháborút a császári és királyi 51. gyalogezred kötelékében szolgálta végig. 1915-ben az orosz, 1918-ban az olasz fronton sebesült meg. Az I. osztályú ezüst vitézségi érem, a sebesülési érem és a Károly-csapatkereszt hadikitüntetések tulajdonosaként szerelt le. A román megszállás alatt „a megszálló oláh hatalom brutális katonáival szembenálltam, saját életem kockáztatásával, s egy nyolcgyermekes magyar anyát megmentettem az agyonveréstől”. A háború után gazdálkodással, gabonakereskedelemmel foglalkozott. Neje – az öcsödi felmenőkkel bíró – Winternitz Adél (1905-1944), Gusztáv nevű gyermekük 1932-ben született.

Kemény földje és a zsidótörvények

Csősz László megfogalmazása szerint a „mezőgazdaság »zsidótlanítása« egy 1939-től 1944-ig tartó, politikailag egyre radikalizálódó, intenzitásában változó folyamat volt”.[3] A második zsidótörvény rendelkezései korlátozták a mező- vagy erdőgazdasági ingatlanok vételét (15. §) és kötelezhették őket mezőgazdasági ingatlanuk „tulajdonul vagy kishaszonbérletek céljára” azok átengedésére (16. §).[4] A Kállay-kormány által megszavazott negyedik zsidótörvény megtiltotta, hogy a zsidónak minősítettek „jogügylettel vagy árverés útján” mező- vagy erdőgazdasági ingatlant vásároljanak (2. §), továbbá kötelezték őket „összes mező- vagy erdőgazdasági” ingatlanaik átengedésére (3. §).[5]

A 3. § 4. bekezdése azonban – bizonyos határig – mentesítést adott az első világháborúban kitüntetetteknek (akit „az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásáért arany, vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi éremmel vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel - vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy mint törzstisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki”), a legalább 75%-os hadirokkantaknak és azoknak, akik az 1918. és az 1919. évi forradalmak idején „az ezek ellen irányuló vagy az országhoz visszacsatolt területeken az elszakítás ideje alatt szervezett nemzeti mozgalmakban” részt vettek.

Kemény Gábor átengedésre kötelezett mesterszállási birtoka 15 kh. 1570 négyszögöl nagyságú és kb. 15 600 pengő értékű volt.[6]

Kemény – a törvény által biztosított módon – panasszal élt az Ítélőtáblánál, illetve a Vitézi Székhez is levelet írt. Ez utóbbiban egyrészt értetlenségét fejezte ki, amiért az ügyében eljáró alezredes nem volt hajlandó beadott okmányait átnézni, másrészt, hogy míg őt, a „többször súlyosan sebesült hadirokkantat, vitézségi érmes veteránt, a magyar hazát megszálló oláh katonákkal szembeszálló becsületes embert” ellehetetlenítik, addig „untauglich [alkalmatlan], háborút kerülgető, frontundorban szenvedő zsidó emberek háborítatlanul élvezik földjüket”.[7]

A levél következménye: a „magyar állam megbecsülése ellen irányuló vétség”

Az adóhivatalhoz érkezett beadvány már két nap múlva, szeptember 27-én a mesterszállási helyettes főjegyző asztalán feküdt, aki – az abban található „nemzet és rendszert sértő kifejezésekre” tekintettel – kötelességének tartotta azt az ügyészségnek felterjeszteni.

Az ügyészség utasítására Szalók János főtörzsőrmester-járőrvezető és Bognár Kálmán csendőr „kinyomozta”, hogy valóban Kemény Gábor írta a szignózott, személyes adatokat tartalmazó levelet.

1943. december 14-én Kronberg János ügyész az 1921:III.tc. 7.§ l. bekezdésébe ütköző „a magyar állam megbecsülése ellen irányuló” vétségével vádolta meg Keményt.[8] A rendtörvény vonatkozó paragrafusa szerint „aki olyan valótlan tényt állít vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa vagy hitelét sértse, vétséget követ el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő”. Kronberg szerint Kemény az adóhivatalhoz írt levelében olyan valótlan tényt állított, mely „alkalmas arra, hogy a magyar állam megbecsülését csorbítsa, […] valótlan tényállításokkal illetve való tények elferdítésével a Magyar Nemzetet olyan színben tünteti fel, mint ahol nincsen jogegyenlőség s az ezer éves múltal bíró Szent Istváni gondolat és Főméltóságú Kormányzó Úr által hirdetett Szegedi gondolatok okául tüntette fel, hogy annak gyakorlása felett egyes állampolgárokat jogsérelem érte volna”.

Kemény 1944 tavaszán úgy érvelt igaza mellett, hogy a negyedik zsidótörvény alapján nem vehették volna el földjét, így őt érte súlyos jogsérelem:

• „az 1000 holdas nagyzsidók kategóriájából számosan háborítatlanul birtokolják ingatlanukat”
• „kifejezéseim a nem helyesen eljáró közfunkcionáriusok ellen szóltak”
• „A corpus iuris, a magyar közjog szellemétől szerintem merőben idegen az az ideológia, hogy állami tisztviselők intézkedéseit nem szabad kritizálni, s ebben rögvest államellenes tendentiát lássunk!”
• „Hazánk nem parancsuralmi alapra felépített állam, parlamentáris törvényhozása s független bírósága van.”
• Kállay miniszterelnök „a zsidók kitelepítését Magyarországból ajánlta, mint a legalkalmasabb eszközt a zsidóprobléma megoldására”[9]

A Szolnoki Királyi Törvényszék, 1944. május 2-án bűnösnek találta Kemény Gábort, ezért egy hónapi fogházbüntetésre, továbbá két évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítélte.

Kemény Gábor nejével, fiával és neje családjával együtt Auschwitzban halt meg.[10]