A Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület Múltidézők Klubjának negyedik levéltári találkozója

Február 4-én, szerdán 9 órai kezdettel ismét sor került a Gazdasági Egyesület immár szokásosnak tekinthető havi találkozója a Hódmezővásárhelyi Levéltárban, ahová az eddigi, már ismert vendégek mellett új érdeklődők is ellátogattak. A jelenlévőket Juhász Nagy Bálintné, a Gazdasági Egyesület titkára és jelen rendezvénysorozat ötletgazdája köszöntötte. Utána Presztóczki Zoltán levéltárvezető üdvözölte a vendégeket, majd röviden beszélt az archívum tevékenységéről. Központi témaként ezúttal a vásárhelyieket is nagy mértékben sújtó kuláklisták, valamint a koncepciós perek álltak. Kellemesebb témáról – például a gazdabálokról – is szó esett. A résztvevők ezúttal főleg szüleik és nagyszüleik élményeit, tapasztalatait osztották meg egymással.

Égető István a Fehér Gárda mozgalom kapcsán elmondta, hogy sok olyan beépített személyt, vagyis besúgót állítottak az ügyre, akik birtokos parasztként elvileg rokonszenveztek a mozgalom céljaival. Égetőné Nagygyörgy Sára szerint édesapját is megpróbálták beszervezni, de ő nem állt kötélnek, ezért bosszúból feljelentették. Még 1987-ben is jelentettek róla a ráállított ügynökök.

Sipos Jánosné – akinek édesanyja nemrég, 104 éves korában hunyt el – elmondása szerint az édesapját megkeresték a mozgalom résztvevői, de ő, mivel hadifogságból tért haza nem sokkal korábban, ezért óvatos volt. Juhász Nagy Bálinté tájékoztatta a résztvevőket, hogy Mocsári István után Fejes Imre bevonása is folyamatban van, mert ő is sok, ötvenes évekbeli élményéről tud beszámolni. Örömét fejezte ki, hogy több 90 év körüli tagtársa is tiszta képekkel tudja segíteni a múlt megismerését. Példaként a 93 éves Tóth Józsefné Csáki Máriát említette, aki szívesen mesél élményeiről az érdeklődőknek, és iratainak egy részét már a levéltár őrizetére bízta. Házának történetéről Presztóczki Zoltán árult el néhány információt: Steiner Ferenc (1877–1948) egykori zsidó hitközségi elnök építtette 1906-ban, és a monogramja még ma is látható a bejárat fölött.

A levéltárvezető megemlítette az egyesületek jelentőségét, és örömét fejezte ki, hogy a Gazdasági Egyesület és a Független Kisgazdapárt iratainak jó része tavaly a levéltárba került. Elmondta, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a történeti értékkel bíró iratok minél nagyobb mennyiségben kerüljenek levéltári őrizetbe.

Juhász Nagy Bálintné tájékoztatta a jelenlévőket, hogy hiába közel 150 éves az egyesület, jelenleg székházgondokkal küzd. Égető István a Gazdasági Egyesület székháza kapcsán felidézte, hogy 1968-ban a régi, Lehel utcai székházat, más néven Nemzeti Szállodát lebontották. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy politikai döntés volt, ami ellen nem lehetett tiltakozni. A masszív és impozáns, kétszintes épületet alig lehetett szétverni a bontás során. Németh Attila a városrendezésről szólva emlékeztetett arra, hogy sok belvizes tanyát is elbontottak a város határában. A lakók cserébe birtokba vehették az új társasházi lakásokat. A városrendezést Dávidházi Lídia úgy írta le, hogy ami Vásárhelyt Vásárhellyé tette, igyekeztek annak idején eltüntetni, lebontani. A halálra ítélt épületekre ráfogták, hogy életveszélyes, és ez ellen nem volt apelláta. Az egész történelmi Kaszap utca és az Andrássy út páros oldalának nagy része, valamint az ótemplomi bazársor is így tűnt el. Ez utóbbi kapcsán Presztóczki Zoltán megjegyezte, hogy az 1888-ban, Kruzslicz Péter által készített terveket meg lehet nézni a Református Gyűjteményben.

A Tornyai János Múzeumban január 29-én kiállításmegnyitás keretében megemlékeztek a gazdabálokról. Az előadást a téma kiváló ismerője, Terendi Viktória néprajzkutató tartotta. Ezeket a bálokat többnyire keringővel nyitották, de volt rá példa, hogy más nyitótáncot választottak. Ehhez kapcsolódva Égetőné Nagygyörgy Sára kifejtette, hogy szép emlékek maradtak meg róluk, és meglátása szerint ezek az események is erősítették a család fontosságát.  Dávidházi Lídia életkoránál fogva nem tud beszámolni a régi bálokról, de a szüleitől hallottak alapján kijelentette, hogy a társadalmi kapcsolatokat erősítették. Égető István megemlítette a korzózást, ami vásárhelyi viszonylatban azt jelentette, hogy a házasság előtt álló fiatal párok sétáltak és beszélgettek az Andrássy úton, oda és vissza. Ez a szokás gyakran összekapcsolódott az istentiszteletekkel, illetve misékkel is, amelyek végeztével a fiatalok korzóztak. Emellett természetesen volt más, természetesen legális szórakozási lehetőség is.

Juhász Nagy Bálintné a jelenlévők figyelmébe ajánlotta a Mártélyon található Tolnai Értéktárat, amelyet Tolnai János és felesége állított össze a férfi egykori szülőházában. Nyolc generáció hagyatékaként régi iratok, fényképek mellett korabeli használati tárgyak, eszközök is találhatók, gyakorlatilag egy kisebb levéltárt és múzeumot alakítottak ki.

A rendezvény vége felé Haranghy Gézáné felhívta a figyelmet a 60 éves Mártélyi Művészeti Alkotótábor tiszteletére rendezett kiállításra, amit a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban és az Alföldi Galériában meg lehet tekinteni. Bakos András viszont kíváncsi volt az egyik levéltári fényképen szereplő személyre. A levéltárvezető oldotta meg a talányt: kiderítette, hogy Gy. Kovács Imre (1878–1915) gazdálkodó, I. világháborús hősi halott a keresett személy. A képet egyébként még Tárkány Szücs Imre ajándékozta évtizedekkel ezelőtt a levéltárnak.

Gy. Kovács Imre gazdálkodó, az első világháború egyik hódmezővásárhelyi

áldozatának portréja a Hódmezővásárhelyi Levéltár előadótermében

A rendezvény végén Juhász Nagy Bálintné és Presztóczki Zoltán is megköszönte a részvételt és az emlékek megosztását, és biztattak mindenkit, hogy legközelebb is jöjjenek el, rokonaikkal, ismerőseikkel együtt, és ők is osszák meg az elmúlt évtizedekben átélt eseményeiket a többiekkel.

Képek: Komlósi Anna

Szöveg: Presztóczki Zoltán