A Kisgazdapárt szétverése és a többpártrendszer látszatának fenntartása egy kriptokommunista megyei titkár visszaemlékezésében

A Kisgazdapárt szétverése és a többpártrendszer látszatának fenntartása egy kriptokommunista megyei titkár visszaemlékezésében

Írta: Kis József

Németh Imre, a Kisgazdapárt Borsod megyei titkára 1957 végén ragadott tollat, hogy pártja elmúlt tíz éves történetének összefoglalásával segítse Grósz Károly későbbi miniszterelnök – akkor a megyei pártbizottság agitációs- és propaganda osztályvezetője – közelebbről nem ismert „munkáját”. A tíz éve titkos kommunistaként szolgáló Németh énközpontú és szűkszavú beszámolója bepillantást enged a már a kommunista párt markában „működő” párt életébe és egyúttal a többpártrendszert mímelő és látszatdemokráciát fenntartó proletárdiktatúra működésébe.

Németh Imre[1] most publikált visszaemlékezésében elhallgatta, de 1947. január 1-jén lépett be a Magyar Kommunista Párt egyik falusi, abod-királykúti szervezetébe, majd pár hónappal később azzal bízták meg, hogy titkos kommunista párttagként – kriptokommunistaként – épüljön be a Kisgazdapártba. 1948 nyarán arra utasították, hogy szerezze meg a Kisgazdapárt megyei titkári tisztségét, s minthogy ekkor már a párt élén az ugyancsak titkos kommunista Dobi István állt, a feladatot rövid úton teljesítette, 1948. augusztus 1-től ő volt a Kisgazdapárt megyei szervező titkára.[2] Németh rászolgált a kommunista párttól kapott bizalomra és – tagrevízió címén – hatalmas tisztogatást vezényelt le a párt megyei szervezetében, amely során több száz, a „népi demokráciával” – vagyis a kialakulófélben lévő diktatúrával – szembenálló „kulákokat és más osztályidegent” zártak ki a pártból. Mindeközben nyílt kiállt a kommunistákkal való együttműködés mellett és üdvözölte Mindszenty József hercegprímás letartóztatását.[3]

A borsodi kisgazdapárti titkár ezzel országos tekintetben is az élvonalba került. Mint visszaemlékezésében is megörökítette, a titkárok munkájának kiértékelésénél – a kommunistákkal való együttműködésnek köszönhetően – az elsők közé került. 1957-es levele szerint a párt vidéki vezetői közül négyen tartoztak a Bognár József által irányított „baloldali” irányzathoz: Szatmári Nagy Imre Csongrád megyei, Bartha János Hajdú megyei, Koltai István Győr – helyesen Sopron – megyei titkárok és ő maga.[4]

Fél év sem telt „megválasztása” óta, amikor Németh Imre „szocializmus építésének nagy ügyét” felvállalva részt vett a „pártok temetőjének” tartott, s a kommunista párt által vezetett Függetlenségi Népfront megszervezésében, amelynek keretei között – bár hivatalosan nem tiltották be – a Kisgazdapárt gyakorlatilag megszűnt létezni. Központi utasításra Németh 1950 májusában a megyei pártszervezetet is leépítette, de – egyfajta látszat-többpártrendszer fenntartása érdekében – társadalmi munkában továbbra is megmaradt a Kisgazdapárt megyei titkárának, amelynek irodáját lakásában rendezte be. A cél egyszerű volt: tartani a kapcsolatot a kisgazdapárti „tömegekkel”, nevelni őket a „Népfront politikára, a szocializmus építésének ügyére”.[5]

Németh Imre visszaemlékezésében arról is beszámolt, hogy megmaradt a párt országos központja is Budapesten, a Rómer Flóris utca 58. szám alatt, ahol Dobi István, a párt „baloldali” megyei titkárai és egykori országos vezetői – Pesta László, Bognár József, Barcs Sándor, Ortutay Gyula és mások találkozgattak időnként, hogy elbeszélgessenek „egy fekete mellett”. Az egykori kisgazda vezérek ekkor mind magas pozícióban voltak. Dobi István 1948-1952 között miniszterelnök, majd 1967-ig az Elnöki Tanács elnöke, Pesta László a fővárosi tanács elnökhelyettese, Bognár József bel- és külkereskedelmi miniszter, Barcs Sándor a Magyar Távirati Iroda, Ortutay Gyula pedig a Múzeumok Országos Központjának volt a vezetője.

Megkapták jutalmukat a párt vidéki szervezeteinek felszámolásában részt vevő megyei titkárok is. Szatmári Nagy Imre később a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Bartha János 1973-as nyugdíjba vonulásáig a Hajdú megyei tanács elnökhelyettese,[6] Koltai István a Hazafias Népfront országos irodájának osztályvezetőhelyettese, majd mezőgazdasági osztályvezetője volt. Németh Imre sorsa nehezebben alakult, csak 1956 októberében kapott funkciót, ekkor a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanács elnökhelyettese lett. Miután az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlás idején következetesen a kommunista érdekek szolgálatában állt, karrierje 1958-ra érte el a csúcspontját, országgyűlési képviselővé „választották”. Németh Imre 1971-ben bekövetkezett haláláig volt a parlament tagja, de kisgazdapárti megyei titkárként lakásában még 1956 után is fenntartotta a „pártirodát”, azt vélhetően csak az egykori koalíciós pártok „maradványainak” 1960. évi felszámolásakor[7] – szüntette meg.

Az irat jelzete: HU-MNL-BAZML-XXXV.1. 2/44. ő.e. (1970)