Czetz János (1822–1904) a fiatal császári-királyi tisztek közé tartozott, ők a szabadságharc idején nagyjából a húszas éveik végén, a harmincas éveik elején játak. Életüket a politikai változások következtében kialakult háborús helyzet alapjaiban változtatta meg.

Történeti előzmények

Tihanyi részt vett az első világháborúban, először a keleti fronton szolgált, majd a Monarchia hadikikötőjében rádiómérnökként már hadi találmányain gondolkodott. Itt kezdte el foglalkoztatni a televízió problémája, amelynek fizikai megoldására 1924-ben jött rá több éves budapesti műszaki egyetemi tanulás és kutatás mellett. 1926. március 20-án nyújtotta be a televízióra vonatkozó első bejelentését (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság – K 603, T-3768).

Kassa városa azon szabad királyi városok közé tartozott, amelyek már a 16. század első negyedétől kezdve, a magisztrátus döntésére, reformált szellemű papot hívtak. A Johann Henckelt (1481–1539) követő Erdélyi Antal már radikális reformátornak tekinthető. Dévai Bíró Mátyás (?–1545), akit 1531-ben hívtak Kassára, wittenbergi tanulmányaitól kezdve, Philipp Melanchton hatására, már egyértelműen a reformált tanokat követte.

Az Oszmán Birodalom elleni felszabadító hadjárat, amely a Habsburg Monarchia és Európa más államainak összefogásával valósult meg, a magyarországi rendek régi álma volt. Az oszmánok kiűzése azonban megváltoztatta a társadalom széles rétegeinek életét, ami mind felekezeti, mind politikai, mind szociális területen számtalan problémát okozott. A szabadságharc e problémák más típusú megoldására törekedett.

A 14. századtól a 19. század végéig tartó globális lehűlés, kis jégkorszak egyik súlypontja a 19. század első felére esett. Ez a Kárpát-medencében a csapadék mennyiségének növekedésével, hidegebb telekkel járt együtt. 1767 és 1849 között nyolc olyan esztendőről tudunk, amikor a Duna jegének beállása Pest-Budánál meghaladta a 60 napot: 1775, 1784, 1799, 1813, 1830, 1836, 1838 és 1841.

Jávor Pál színművész az 1930-as, 1940-es évek Magyarországának első férfisztárja volt. Művészi pályáját számtalan nagyszerű színpadi alakítás és több mint 70 filmsiker jellemzi. Népszerűségét elsősorban hiteles jellemformáló képességének, férfias ikonikus megjelenésének köszönhette. Sztár volt a szó igazi értelmében. Hölgyek százezreinek rabolta el szívét, a férfiak számára hihetetlen eleganciájával, modorával új stílust teremtett. A korabeli újságok hitelesen számoltak be nagyszerű alakításairól.

Az Arany család eredeti, hiteles címeres nemesleveléről van szó, amelyet I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630–1648) 1634. május 10-én adományozott Toldy György jobbágyainak, nagyfalusi Arany Jánosnak és Ferencnek. Ebben a fejedelem Erdély és Magyarország hozzá kapcsolt részeinek nemesei közé emelte és címerviselési joggal ruházta fel az adományosokat, s ezt az örökérvényűnek szánt adományt a fejedelmen kívül Kovacsóczy István erdélyi kancellár (1622–1634) is saját kezű aláírásával hitelesítette.

A nagyobb létszámú hadsereget felvonultató csaták, várfoglalások, ostromok és a kisebb csapatokkal folytatott portyázások mellett a végvári katonák gyakorta vívtak személyes, ún. páros viadalt a közelben tartózkodó ellenséggel. A bajvívás, megint más szóval kopjatörés, lehetőséget nyújtott az egyéni vitézség bizonyítására, a megsértett becsület helyreállítására, az ellenféllel szembeni fölény bizonyítására.