A párbajra hívó levél
A nagyobb létszámú hadsereget felvonultató csaták, várfoglalások, ostromok és a kisebb csapatokkal folytatott portyázások mellett a végvári katonák gyakorta vívtak személyes, ún. páros viadalt a közelben tartózkodó ellenséggel. A bajvívás, megint más szóval kopjatörés, lehetőséget nyújtott az egyéni vitézség bizonyítására, a megsértett becsület helyreállítására, az ellenféllel szembeni fölény bizonyítására. Számos magyar bajvívó nevét az egész országban ismerték, becsülték és megőrizték. Egyik leghíresebb közülük palonai Magyar Bálint volt, aki katonaként, majd szigligeti és fonyódi várkapitányként egész Somogyot és a Balaton vidékét védte a török betörésektől. Élete során több párbajban viaskodott a törökkel, valamennyit sikerrel vette. Első párbaját Musztafa Kászimmal, a török lovasság főtisztjével vívta még ifjú korában. 1555-ben pedig Haszan bég hívta ki párbajra levélben. Erről a párviadalról több dokumentum is született, amelyeket a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzünk. E levelek kapcsán érdemes néhány szót ejteni a párbajra hívásról és annak módjáról.
Török lovas katona, szpáhi (ismeretlen görög festő műve, 1809)
Forrás: Victoria and Albert Museum, London
Párviadalra akkor került sor, ha két ellenséges katona valamilyen őt ért sérelem miatt vagy egyszerűen csak vitézsége kinyilvánítása céljából a másik felet párviadalra hívta. A bajvívás egyéni küzdelem volt, de esetenként akár többen is megvívhattak egymással. Fontos volt azonban, hogy rangban egyforma felek között történjen a viadal. A felek követei megállapodtak a bajvívás helyében, idejében és a fegyverben, ami a korabeli szokásnak megfelelően kézi fegyver volt, lőfegyverek használatát ugyanis méltatlannak tartották a vitézek. Ünnepélyes keretek között, ki-ki lehetőségének megfelelő szép ruhában állt ki, a viadalt egyenlő létszámban, egyenlő távolságból nézte végig a két tábor. A viadal szinte kivétel nélkül az egyik fél haláláig tartott, de előfordulhatott, hogy korábban abbahagyták.
A párviadalt az egyik fél kihívása alapozta meg, ami történhetett szóban vagy valamilyen tárgy küldésével. Szóbeli kihívásokról korabeli történeti művekből, krónikákból szerezhetünk leírást, a tárgy küldésének szokását többek között Arany János elbeszélő költeménye is megörökítette. A vers szerint Toldi Miklós és a cseh vitéz a párbaj előtt sisakjukról egy-egy tollat küldenek egymásnak:
Csúcsáról fehér toll libeg-lobog hátra;
Toldi (mert hisz' ő volt) a tollat levészi,
Mindjárt ott teremnek a király vitézi,
S eveznek a tollal, mint hogy tisztök tartja,
A cseh bajvívóhoz a budai partra;
Vérszín a cseh tolla, fölcseréli vele:
A bajra hívásnak volt e dolog jele.”
(Arany János: Toldi, XI. ének 12. versszak)
Ámbár Arany János verse két évszázaddal korábbi, Nagy Lajos király idejében fennálló szokást őrzött meg, ez a szokás a török időkben is változatlan formában maradt fenn.
További lehetőség volt a párbajra hívásra szóló levél küldése. A papírra írt levél maradandóbb a szóbeli kihívásnál vagy egy tárgy küldésénél, ezzel kapcsolatos levelek napjainkban is olvashatók a levéltárak kutatótermeiben. Így történt ez az alábbiakban tárgyalt párbaj kapcsán is, melynek külön érdekessége, hogy az ügyben több levél is fennmaradt, és így nyomon követhetjük egy párviadal menetét.
A kihívó fél, Haszan bég volt, aki Mátyás apostol ünnepének előestéjén, azaz 1555. február 23-án írta kihívó levelét. Az első levél a korabeli szokásoknak megfelelően még udvarias hangvételű volt. Haszan bég ebben barátjának és atyafiának szólítja a kihívottat, majd a néhány nappal korábban küldött levelére hivatkozva jelzi, hogy a Somogy megyei Koppányba (ma: Törökkoppány) érkezett és várja a választ a párbaj elfogadásáról. A latin nyelvű levél magyar fordításban így hangzik:
Vitézlő uram, tiszteletreméltó barátom és atyafim!
Mindenben ajánljuk magunkat és üdvözletünket küldjük. Már hosszú ideje ellentét támadt közöttünk, amit fegyverrel akarunk kiegyenlíteni. Ezért tegnap Endrédről levelet küldtünk, melyben jeleztük jövetelünket és főképpen azt, hogy állj készen a párbajra, a napot is megírtuk. Most pedig megérkeztünk Koppányba a fényességes és nagyságos Naszuf bég úrhoz. Jelezni akarjuk azt is, hogy továbbra is állj készen, mert nem sokat fogunk itt időzni. Csak azért jöttünk ugyanis ide, hogy sorsunkat Isten akaratának megfelelően próbára tegyük. Ezért ne mondd, hogy nem értesítettünk, mert egy nap alatt készen leszünk a halálos párviadalra a várad alatt. Ha az ég és föld teremtője úgy akarja, ő maga fog minket szétválasztani. Azért is várjuk itt válaszodat, mivel tisztes hírnevünk van a nagyságos bég urak között és nem akarjuk elveszíteni azt. Ha te is meg akarod őrizni tisztes hírnevedet a keresztények között, azzal teszed kétségtelenné, ha kiállsz párbajra velünk. Hisszük, hogy te is tisztességben akarod megtartani hírnevedet, ezért várjuk egyértelmű válaszodat. Miattad kényszerülünk ugyanis párbajra a te tisztességed megőrzésére. Egyebekben légy boldog!
Koppányból, az Úr 1555. évében Mátyás apostol ünnepének előestéjén.
Haszan budai bég, zászlóvivő stb.
Haszan bég párbajra hívó levele Magyar Bálintnak, Koppány, 1555. február 23.
Jelzet: MNL OL, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara archivuma, Missiles (E 204), Haszan bég – Magyar Bálint. 1555. február 23.
A párbaj elfogadásáról azonban a vitéz nem dönthetett ura beleegyezése nélkül. Ezért Magyar Bálint már másnap levélben tájékoztatta urát, Nádasdi Tamás nádort, hű tanácsosa, Csányi Ákos és tiszttársai útján a kihívásról és engedélyt kért a párbajra, mivel – mint írja – „Ím látja kegyelmed, hogy énnekem szabadságom nincsen, azért jő ide csak szidalmazni engemet.” A szidalmazástól való félelem jogos volt, ugyanis a kihívó, ha nem kapott választ a párbaj elfogadásáról, akkor újabb, „kötődző” levelet küldhetett a kihívottnak. Ennek elkerülése céljából írja Magyar Bálint: „inkább akarnám holtomat, hogy nem éltemet, ha késznek nem találna, ott szidalmazna engemet.”
Magyar Bálint levele Nádasdi Tamás nádorhoz, 1555. február 24.
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Szalay Ágoston-gyűjtemény maradéka (R 285), 1. tétel, 1555. február 24. (CLXV)
1555. március 12-én Haszan el is küldte az újabb, „kötődző”, de azért még udvarias hangvételű, magyar nyelvű levelét, melyben szóvá teszi, hogy tíz napig hiába várt a kihívott félre Koppányban, majd felemlegeti sok költségét és megerősíti, hogy várja Magyar Bálintot a vívásra Palotán vagy Tatán. Mivel tudomására jutott, hogy Magyar Bálint tudakozódik utána – mint írja: „cirkálsz felőlem” – röviden összefoglalja saját pályafutását. E szerint Haszan néven Székesfehérvárott 300 besliának (várőrség lovas csapata) volt agája, majd alajbéggé (szpáhi főtiszt, a szandzsákbég helyettese) választották Nógrádban, ahonnan eljövetelekor a szultán Ibraliom bégnek nevezte, most pedig a pasa összes szandzsákjának elöljárója.
Haszán bég levele Magyar Bálintnak, 1555. március 12.
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Szalay Ágoston-gyűjtemény maradéka (R 285), 1. tétel, 1555. március 12. (CLXVII)
1555. április 4-én Magyar Bálint Kanizsáról ismét levelet küldött urához, Nádasdi Tamás királyi helytartóhoz és nádorhoz, melyben engedélyt kér a párbaj megvívására. „Azért könyörgök nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak, hogy ha lehetséges, engedje meg [ti. a párbajt], mert félek rajta, hogy oly levelet kezd írni reám, kibe meg fog rútítani.” A félelem, hogy szidalmazó levelet fog kapni, jogos volt, mivel közismert volt az a szokás, hogy a kihívó, ha másodjára sem kapott választ a párbaj elfogadásáról, a kihívott fél becsületébe gázoló, ún. „mocskos” levelet küldött, amit semmiképpen nem lehetett megtorlás nélkül hagyni. Magyar Bálint e levélben jelzi urának azt is, hogy Babócsa vagy Sziget lenne alkalmas helyszínnek.
Magyar Bálint levele Nádasdi Tamáshoz, Kanizsa, 1555. április 4.
Jelzet: MNL OL, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara archivuma, Archivum familiae Nádasdi (E 185), Magyar Bálint, No 24.
A párbaj megtörténtéről nem maradt fenn közvetlen forrás. Lehet, hogy Magyar Bálint legyőzte Haszant, de mivel a viadal titokban történt, semmiféle tudósítás sem maradt ránk a párbaj lefolyásáról. Egy leírás szerint Magyar Bálint végül Babócsán kiállt a párbajra, de a török fél nem jelent meg.
Akárhogyan is történt, Magyar Bálint elkerülte a szégyent és csak közel két évtizeddel később, 1573-ban hunyt el. Nevét a nemzet emlékezete és a fonyódi iskola őrzi. Fából készült szobra a szigligeti vár Magyar Bálint kapujánál áll.
Magyar Bálint szobra a szigligeti várban, Sárossy Tibor képzőművész alkotása
Fotó: Csuhai István
Köszönjük a segítséget az oszmán vonatkozásoknál Hegyi Klárának (MTA BTK TTI) és Sz. Simon Évának (MNL OL).
Digitális felvételek: Czikkelyné Nagy Erika
Új hozzászólás