Jelenlegi hely

Beszámoló az V. Veszprémi Levéltári Napról (előadások hanganyagával)

2026.06.11.
Az MNL Veszprém Vármegyei Levéltára 2026-ban az ötödik levéltári napját rendezte meg ez év május 21-én. A 2025-ben első ízben megrendezett „Szórakoztató helytörténet” témacímű konferencia folytatásaként a második résznek a szervezők a „Szabadidő eltöltése és sportolás a levéltári és irodalmi források tükrében” alcímet adták. Mivel 2026-ban Veszprém városa viseli a Veszprém-Balaton Európa Sportrégiója címet, adta magát, hogy a sport világa hangsúlyosabban legyen képviselve a tanácskozáson. Így ezúttal több előadás is a megye 20. századi sporttörténetébe, sportolási lehetőségeibe engedett bepillantást.

A veszprémi levéltári napok jellemzője, hogy a városban működő közgyűjtemények, két további levéltár (Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár, Pannon Egyetem, Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Levéltára), az Eötvös Károly Könyvtár és a Laczkó Dezső Múzeum munkatársainak bevonásával igyekszik szélesíteni a tudományos eszmecsere horizontját. Valamint minden évben meghívásra kerül egy szomszéd vármegyei levéltár is a témához kapcsolódó előadással. 2026-ban a kiemelt vendég szerepét a Fejér Vármegyei Levéltár töltötte be.

A rendezvényen megjelenteket Boross István, a Veszprém Vármegyei Levéltár (VeVL) igazgatója és dr. Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) gyűjteményi főigazgató-helyettese köszöntötte.

A konferencia első előadója Kovács Eleonóra, az MNL Tudományos Igazgatóságának munkatársa volt. A regény mint történeti forrás. Vendéglátás, utazás, szórakozás Jókai Mór műveiben című előadásában a szépirodalmi szövegeknek történeti forrásként való felhasználását mutatta be. Az érdeklődő közönség alapos módszertani útmutatást kaphatott arról, miként lehet hiteles történeti adatokhoz jutni Jókai írói univerzumának aprólékos vizsgálatával. A vendéglátás, a gasztronómia és az utazás témáján keresztül különösen jól megfogható az ábrázolt történeti kor, a 19. század hangulata, hétköznapjai, a korabeli szokások és életmódbeli sajátosságok. A különböző társadalmi állású rétegek összejöveteleinek jellemzőit, étkezési szokásait, akár a társadalmi státuszhoz kötődő ételeket a történeti kutatás számára is hasznosítható módon ismerhették meg a hallgatók A kőszívű ember fiai, a Kárpáthy Zoltán, az Egy magyar nábob vagy a Fekete Gyémántok regényekből az előadó által kiemelt szemléletes példákon keresztül.

Gulyás Anita, az MNL Fejér Vármegyei Levéltára igazgatóhelyettese „Üdvözlet a Velencei-tóról”. A velencei-tavi fürdőélet kialakulása című előadásában Magyarország harmadik legnagyobb tavának történetét vázolta fel a nagyszámú érdeklődő közönségnek. A tó fővároshoz való közelsége és a nádasokban, vadakban, vízimadarakban, halakban való bővelkedése különösen nagy vonzerőt jelentett. A Velencei-tavat története során sokszor fenyegette a kiszáradás, mindig is sekély vizűnek számított. Sőt a vármegyei hatóságok a tó lecsapolását is többször komolyan fontolgatták a 19. század során. A 20. század elején elindult a tóparton a fürdőélet kibontakozása, a Budapestről Székesfehérvár-Balaton irányába kiépített vasúti pálya mentén Velence, Agárd és Gárdony települések is kedvelt üdülőhelyekké váltak. Azonban a Balatonnál kevesebb pompával rendelkező velencei-tavi fürdőhelyek mindig is a szegényebbek számára nyújtottak lehetőséget kikapcsolódásra és szórakozásra.

Tóth Ágnes, az MNL Veszprém Vármegyei Levéltára képviseletében már hazai vizekre evezett ”Szelek szárnyán” – a balatoni vitorlázás vázlatos története című előadásával. Igazgatóhelyettesünk a magyar tenger egyik legnépszerűbb szabadidős és egyúttal sport tevékenységének kialakulásáról és fejlődéséről számolt be gazdagon illusztrált prezentáció kíséretében. A Balaton első vitorlásait a Festetics grófi család építtette meg a 18. században. A vitorlázás igencsak költséges volta miatt a korai időkben az arisztokrácia, majd a 20. században is inkább a jómódú közönség szórakozásának számított. Balatonfüreden a hajóépítőműhely, majd -gyár megalapítása, a vitorlázó egyletek megalakulása nagy lökést adott a vitorlássport megerősödésének. Európai hírű balatoni vitorlásversennyé vált az 1934-ben első ízben megrendezett Kékszalag. A 160 km hosszúságú tókerülő verseny révén ismerhette meg a nagyközönség a hétszeres győztes Tramontana vagy az évtizedekig időrekorder Nemere II. hajók nevét.

Somogyi Boglárka, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár munkatársa Minden út Rómába vezet címmel tartott előadást. 1939 tavaszán a veszprémi papnevelő intézet végzős teológusai két tanárukkal együtt tíz napos olaszországi tanulmányutat tehettek. Tóth Tihamér püspök kezdeményezte és szorgalmazta az utazást, amelynek elsődleges célja Róma meglátogatása volt. Az 1938-ban megtartott Szent István-év és a Budapesten rendezett eucharisztikus világkongresszus kapcsán felélénkült a kapcsolat a Szentszék és Magyarország között. A zarándokok útközben egy napra megálltak Firenzében, majd Róma templomainak és ókori látványosságainak meglátogatása mellett a vatikáni magyar nagykövetségen fogadáson vehettek részt. Az utazás csúcspontjaként lehetőségük nyílt XII. Piusz pápával is találkozni pápai audiencia keretében.

Kávészünet után Vámos Eszter, az MNL Veszprém Vármegyei Levéltára segédlevéltárosa A Bakony, a „magyar dzsungel” meghódítása – természetjárók a Horthy-korszakban című előadásával folytatódott a konferencia. A 19-20. század fordulójára a természetjárás népszerű és önálló szabadidős tevékenységgé vált. Az I. világháború után a trianoni határváltozások módosították a természetjárók célpontjait. A Bakony ekkor került az érdeklődés látóterébe. A turistaságot – megkülönböztetve a kirándulóktól – a korszakban sportnak tekintették, de gyakran tudományos érdeklődés (pl. geológia, földrajz) is társult hozzá. A Bakonyt vad, barbár, civilizálatlan, ugyanakkor vonzó, természeti szépségekben gazdag területnek is tartották a közvéleményben. Sokat tett a bakonyi természetjárás fejlesztéséért Dornyay Béla, aki megírta a Bakony első részletes útikalauzát, valamint Laczkó Dezső múzeumigazgató, a 100 éve alakult Magyar Turistaegyesület Bakonyi Osztályának első elnöke. A turistautak hálózatának kiépítését jelentősen nehezítették a tilos területek, az uradalmi és más magántulajdonú erdőkbe való belépés tilalma.

Nagy Balázs Vince, az MNL Veszprém Vármegyei Levéltára főlevéltárosa „Hajrá Építők! Hajrá Porcelán!Herend sportéletének két meghatározó évtizede” című előadása tovább erősítette a tanácskozás sportos jellegét. A Herendi Porcelán Sportkör 1930-ban jött létre a futballcsapat megalakulásával. Rövidesen lehetőség nyílt az ökölvívó, asztaliteniszező, kuglizó vagy tekéző sportágak űzésére is. Az 1950-es években a férfi és női kézilabdacsapat is pályára léphetett a herendi kék-fehér színekben. A szocialista korszakban szovjet mintára bevezetett szpartakiádokon a herendi sportolók is rendszeresen részt vettek. A híres Herendi Porcelángyár jelentős mértékben támogatta a sportkör munkáját. Az 1970-es évek közepétől fellendült az egyesület munkája Bányai István vezetése idején. Újjászervezett sportágak, fejlődő infrastruktúra (automata tekepálya, villanyvilágítás) jellemezte ekkor a sportkört. A Herend Sportjáért-díj megalapítása is mutatja a kiváló sportolók jobb megbecsülését, miközben a nemzetközi sportkapcsolatok is felélénkültek.

Törő Balázs, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzkutatója a Nivegytigris, kuglipálya, hátsó füves. A falusi futball társadalmi jellemzői és múzeumi reprezentációs lehetőségei címmel tartotta meg a konferencia záróelőadását. Az ismertetett néprajzi-muzeológiai kutatás fókuszában a kistelepülések futballja állt, valamint a budapesti alsóbb osztályok csapatait is vizsgálták szociológiai szempontból. Eddig ezt a világot, amely az 1930-as évek leventemozgalma révén terjedt el a kis falvakban, nemigen kutatták. A bakonyi és balatonmelléki falvakban folytatott kutatás során olyan kulcsszereplőket kerestek, akik visszaemlékezéseikben helyi történeteket tudtak elmesélni. Vizsgálták a mikrorégiók működését, a társadalomtörténeti változásokat a futball szemüvegén keresztül. A helyi labdarúgáshoz kapcsolódó tárgyi hagyatékokat is feltárták, a futballmezeken túl így került a „Nivegytigris” elnevezésű büfékocsi Szentantalfáról a múzeumhoz. Az előadás egyben a június 11-én a múzeumban megnyíló „Hátsó füves” kiállítás beharangozójaként is szolgált.

A levéltári nap köszönhetően a szerencsés témaválasztásnak nagyszámú közönséget vonzott. A teltházas hallgatóságot a helyi szakmai közönség, a laikus érdeklődők és a szomszéd vármegyékből érkezett levéltáros kollégák alkották, sőt még Budapestről is érkezett érdeklődő vendég. A konferenciát követően a meghívott vendégek az előadókkal fogadás keretében vitathatták meg a nap során elhangzott előadások tartalmát.

A rendezvény a Nyitott Levéltárak 2025/2026. évi programsorozat keretében, a Magyar Levéltárosok Egyesülete és Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. Köszönjük a támogatást!

 

A levéltári napon készült hangfelvételeket az érdeklődők meghallgathatják a csatolt állományok megnyitásával.

A konferencián készült képek az alábbi linken megtekinthetők: https://mnl.gov.hu/mnl/veml/hirek/v_veszpremi_leveltari_nap_kepgaleriaval

 

Utolsó frissítés:

2026.06.25.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges