Lett levéltári és könyvtári szakemberek látogatása Budapesten
Lettországot a legtöbben Európa egyik legzöldebb országaként, valamint a több mint másfél évszázados múltra visszatekintő Nemzeti Ének- és Táncfesztivál hazájaként ismerik. Kevésbé közismert azonban, hogy a Lett Nemzeti Levéltár az ország egyik legjelentősebb kulturális örökségvédelmi intézménye. A miénkhez hasonló struktúrában működő központosított levéltári rendszerben 26 regionális levéltár őriz mintegy 174 kilométernyi iratanyagot, 390 munkatárs segítségével. A gyűjtemény legrégebbi dokumentuma Albert rigai püspöknek a Szent György Kórház alapításával kapcsolatos pergamenoklevele, amely még a magyar Aranybullánál is korábbi. A Lett Nemzeti Levéltár különleges gyűjteményei közé tartoznak a szovjet állambiztonsági szervek iratai is, amelyek 2018 óta a kgb.arhivi.lv portálon keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetők.
A program első napján Mikó Zsuzsanna főigazgató-helyettes, Szatucsek Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatósága és a Családtörténeti Kutatóközpont vezetője és Kurecskó Mihály főlevéltáros mutatta be az intézményt és gyűjteményét. Ezt követően Ekler Péter könyvtárvezető ismertette a levéltári könyvtár gyűjteményeit, szolgáltatásait és a kutatók támogatásában betöltött szerepét. A délután során a lett partnerek mutatták be intézményeiket, majd Szerényi Ildikó főlevéltáros a Magyar Nemzeti Levéltár genealógiai szolgáltatásairól és önkéntes programjáról tartott előadást. A napot a Bécsi kapu téri palota és állandó kiállításának megtekintése, valamint a jövőbeni együttműködési lehetőségekről folytatott megbeszélés zárta.
A második napon a résztvevők az óbudai épületben részletes betekintést kaptak a digitalizálási műhely működésébe, az alkalmazott technológiákba és a jelenleg futó projektekbe. Megismerhették a vendégek a Magyar Nemzeti Levéltár digitális szolgáltatásait és online hozzáférési megoldásait, majd a restaurálási és állományvédelmi tevékenységeket is.
Az MNL részéről a Baltikummal való levéltári kapcsolatok építése tudatos stratégia. A második világháborút követően magyar hadifoglyok ezrei kerültek Lettország területén működő GUPVI-táborokba. A rigai 317. számú hadifogolytábor és hadifogolykórházak mellett jelentős szerepet játszott a jelgavai 266., a liepājai 349., a krustpilsi 391. és a daugavpilsi 292. számú tábor, valamint számos Riga környéki altábor. A lett levéltárosokkal ezért a kapcsolódó levéltári anyagok közös feltárásának és feldolgozásának lehetőségeit is megvitatták.
Új hozzászólás