Magyar Nemzeti Levéltár

Az MNL jogelődje, a Magyar Országos Levéltár az 1723. évi XLV. törvénnyel létrehozott, ténylegesen gróf Batthyány Lajos nádor által 1756-ban felállított Archivum Regni alapjain, annak lényeges átszervezésével, 1874-ben jött létre, más országos kormányszervek levéltárainak beolvasztásával. Az intézmény a Helytartótanács, majd a Belügyminisztérium épületében működött, méltatlan körülmények között, ezért már 1868-tól kezdve folyamatosan napirenden volt az önálló levéltári épület kérdése.

Egy hónapon belül két újabb kötettel gyarapodott az Anjou-kori Oklevéltár forráskiadvány-sorozata. Szőcs Tibor a „Supplementum I.” sorszámú pótkötetben a keltezetlen vagy több évet is átfogó, I. Károly korára (1301–1342) helyezhető okleveleket, míg Piti Ferenc a sorozat 52-es sorszámú kötetében az 1368. év okleveles forrásait gyűjtötte össze és regesztázta a sorozat hagyományainak megfelelően. E két kötettel 48-ra gyarapodott a sorozat megjelent köteteinek a száma.

Mivel a felsőoktatási intézmények története iránt egyre nagyobb kutatói érdeklődés mutatkozik, a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (KDS) projekt keretében összesen mintegy 200 ezer oldalnyi felsőoktatási intézményi vezetőtestületi jegyzőkönyvet digitalizáltak az elmúlt években.

Kezdjük a sort gróf Thököly Imre levelével, amelyet 9 éves korában, 1667. január 18-án írt Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszonynak Karkon, (Karakó, Boroskrakkó, ma Cricau, Románia) az anyja, Gyulaffy Mária révén örökölt családi birtokon.. Ebben megköszönte a fejedelemnétől kapott déligyümölcsöket, egyúttal – a kor szokásának megfelelően – ajánlotta szolgálatait.

PROGRAMOK

Figyelj és kérdezz! 

A 2020 májusában megjelent Erdély – 1000 év öröksége című kiadvány sikerén felbuzdulva és az Iskola Alapítvány megkeresésére határozta el a Magyar Nemzeti Levéltár vezetése, hogy felvállalja egy újabb, erdélyi tematikájú kötet kiadását.

Az egész napos konferenciát Mikó Zsuzsanna általános-főigazgatóhelyettes (MNL) nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár örömmel ad otthont a tudományos rendezvényeknek. Kurucz György fejlesztési rektorhelyettes, intézetvezető (KRE) a tudományos együttműködés és az interdiszciplináris kutatások fontosságát, illetve a különböző tudományterületek (néprajz, régészet, történettudomány, levéltár) művelői közötti együttműködés jelentőségét hangsúlyozta.

Az első ‒ Levéltári források használata digitális oktatási környezetben című ‒ képzésünkön a levéltárban őrzött elsődleges forrásokhoz, azok digitális oktatási környezetben történő pedagógiai alkalmazásához kaptak szakmai módszereket, ötleteket a résztvevők, hogy a levéltár gyűjteményére épülő digitális tartalmakat a saját óráikon a magyar történelem hiteles forrásokból történő megismerésére, megismertetésére használhassák.

Dr. Szabó Csaba a bemutatót megnyitó beszédében elmondta, hogy a szerencsének is köszönhető, hogy előkerült az a lappangó, 97 317 fotót tartalmazó gyűjtemény, mely a kutatás alapját képezte.  A nyolcvanas években a Hazafias Népfront kezdeményezésére, a „felszabadulás” negyvenéves évfordulójára készülve helyi könyvtárosok, hivatásos fotósok és aktivisták fényképezték végig Magyarország utcáit azzal a céllal, hogy bemutassák a hazai falvak fejlődését, átalakulását.