Konferenciával emlékeztek a véres piavei harcokra

Szerző: Pintér Tamás
2024.06.20.
Nagy sikerű konferenciát tartottak június 15-én, szombaton Olaszországban, Nervesa della Battaglia településen az 1918. június 15-én indult, utolsó nagy piavei osztrák-magyar offenzíva emlékére, az eseményt a helyi önkormányzat szervezte. Megemlékezéseket is tartottak az egykori harcok helyszínein, a programon a Magyar Nemzeti Levéltár is képviseltette magát.

A XX. századi magyar történelemben különös és szimbolikus jelentősége van a folyóknak: az Isonzó, Piave vagy a Don neve komor emlékeket idéz a magyarságban. Az első világháborút követően az olaszországi Piave a kudarc, a bukás és az összeomlás szimbóluma is lett. 1918 őszén az Osztrák–Magyar Monarchia itt szenvedett katonai vereséget, és kötött fegyverszünetet.
 

Véres offenzíva

A folyó tragikus magyar emlékezetében azonban az 1918. június 15-ei utolsó nagy offenzíva kudarca legalább ilyen eleven él. 1918 nyarán az osztrák–magyar hadvezetés, engedve a német nyomásnak, egy végső, mindent eldöntő nagy támadásra vállalkozott, ahol az 1917. októberi caporettói diadal megismétlődésében reménykedtek. A győzelem azonban elmaradt. Az 1918. június 15. és 23. közötti piavei harcok során az osztrák–magyar hadsereg kudarcot vallott, és 150 ezer fős veszteséget szenvedett. Emellett elveszítette a háború győzelmes befejezésének és egy kedvező békekötésnek a lehetőségét is.

A piavei harcok egyik különleges fejezete zajlott a Velencétől 50 kilométerre északra található Montello magaslatnál, ahol a József főherceg irányítása alatt álló 6. hadsereg kötelékében döntően magyarországi kiegészítésű egységek keltek át a folyón, és kapaszkodtak fel a 250–300 méteres hegyre. A támadás célja a magaslat és a déli tövében található Nervesa település elfoglalása után a délnyugati előretörés volt. A hegy és a városka birtoklásáért egy hétig tartó öldöklő küzdelmet vívtak a szembenálló felek, majd az osztrák–magyar csapatok itt is visszavonultak a folyó keleti partjára.
 

Magyar kutatási eredmények

A harcok kezdetének 106. évfordulóján, 2024. június 15-én a ma Nervesa della Battaglia nevet viselő település önkormányzata tudományos konferenciát szervezett „Ungheresi & Nervesa” (Magyarok és Nervesa) címmel, amelyen a környékén zajló események magyar kutatási eredményeire voltak kíváncsiak. A rendezvényre a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM), valamint a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány hat kutatója kapott meghívást, közöttük az alapítvány elnöke, Pintér Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára 1945 utáni Politikai Kormányszervek és Pártiratok Osztályának vezetője is.

A napjainkban 6-7 ezer fős városka, a Montello teljes területét magában foglaló önkormányzati szövetséget tekintve 70 ezer főt is meghaladó lakosságú „comune”, tanácsterme színültig megtelt a 10 órai kezdésre. A rendezvény résztvevőit Mara Fontebasso polgármester asszony köszöntötte, majd Matteo Bernardel kulturális tanácsos és Fausto Zanatta, a társszervező L’Associazione Storico Culturale „Battaglia del Solstizio” szervezet elnöke szólt a megjelentekhez. Mindannyian kifejezték örömüket, hogy a rendezvényre sor kerülhetett, és a téma magyar kutatóit köszönthetik a városháza gyönyörű termében. A vendégek nevében Pintér Tamás köszöntötte a megjelenteket, és mutatta be a szervezeteiket és a megjelent kutatókat.
 

Nagy sikerű előadások

A konferencia első részét Bálint Ferenc, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Örökség Főosztály szakreferense, a HM HIM főmuzeológusa nyitotta, aki a piavei támadás során is döntő szerepet játszó osztrák–magyar rohamegységek szervezéséről, felépítéséről és felszereléséről tartott előadást. Őt Pintér Tamás követte, aki a Montello elleni keleti irányú támadásban döntő szerepet játszó 17. rohamzászlóalj egyik szegedi 46. gyalogezredbeli rohamszakasz parancsnokáról, Kókay Lászlóról és az itt játszódó harctéri naplójáról beszélt. Az első blokk lezárásaként Rózsafi János ismertette a montebellunai vasútvonal melletti töltésnél, a ma Nervesa részét képező Sovilla faluban a szegedi rohamistákat felváltó veszprémi 31. honvéd gyalogezred harcait az alakulat történetének a levéltári forrásai alapján.

A konferencia második részét Stencinger Norbert kezdte, aki a nervesai utcai harcokról beszélt, kiemelten a szatmári 12. honvéd gyalogezred levéltári anyagai alapján, amely alakulat a konferencia helyszínéül szolgáló városháza épületét is elfoglalta. Takács Róbert az első világháború magyar szépirodalmi emlékezetéről szóló előadásának középpontjába Tersánszky Józsi Jenő munkásságát állította, aki az Egy ceruza története című regényében a piavei offenzíva környékbeli eseményeit dolgozta fel saját személyes tapasztalatai alapján. A konferenciát Juhász Balázs előadása zárta, aki a montellói harcok magyar historiográfiáját mutatta be. Az előadások fordításában és a tolmácsolásban is az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének habilitált docense volt a konferencia résztvevőinek a segítségére. Minden előadást az érdeklődő és lelkes olasz hallgatóság hatalmas tapsa kísérte. A rendezvényen részt vett a Trivenetói Olasz–Magyar Kulturális Társaság elnöke, Szabó Katalin is. A konferencia a közönség kérdéseivel, hozzászólásaival, majd kötetlen beszélgetéssel zárult.
 

Megemlékezés a hősökről

Délután a Montello északi oldalán található Santa Croce-ban megemlékezésre került sor, amelyen a magyar delegáció is részt vett, és az önkormányzat képviselőivel közösen koszorút helyezett el a harcokban elesettek emlékére. Június 16-án szintén megemlékezéseket tartottak a Montellón található osszáriumnál, majd az itteni harcokban hősi halált halt Francesco Baracca repülő ász emlékművénél, amelyet Luca Ciriani, Olaszország parlamenti kapcsolatokért felelős minisztere is megtisztelt a jelenlétével.

A magyar küldöttség tagjai az önkormányzat és a „Battaglia del Solstizio” szervezet képviselőivel közösen bejárták azokat a helyszíneket is, ahol helyi kezdeményezésre a harcokban elesett magyar katonák emlékére egy emlékművet terveznek felállítani. A két napos intenzív program lezárásaként, a régi szokást megőrizve, a Piave vizében egy koszorút úsztattak le, így is megemlékezve mindazokról az olasz és osztrák–magyar katonákról, akik az itteni harcok során a folyónál vesztették az életüket.

 

A magyar csoport kiutazását a piavei rendezvényekre a Magyar Nemzeti Levéltár is támogatta.

Utolsó frissítés:

2024.06.20.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges