70 éve pusztított a jeges ár a Mohácsi-szigeten

70 ÉVE PUSZTÍTOTT A JEGES ÁR A MOHÁCSI-SZIGETEN

Az 1956-os évet tekintve Baranyában nemcsak az október-novemberi forradalmi időszak volt jelentős, hanem a Duna jeges árhulláma is, ami miatt márciustól ősz elejéig a folyó mentén előbb a védekezési munkálatokkal, majd az újjáépítéssel kellett foglalkozni. A jeges árvíz több helyen rombolt az országban, a Mohácsi-szigetet pedig szinte teljesen letarolta, emiatt Baranya megye különösen érintett lett a természeti katasztrófában.

Az 1955/56-os tél rendkívüli hideget hozott az országba, a Duna alsó szakasza befagyott, ám az Alpokban hirtelen bekövetkezett hóolvadás és a jelentős mennyiségű csapadék miatt a felső szakaszokon megindult a jégzajlás, ami összetalálkozott az alsó szakaszon még álló jéggel. Az összetorlódó jég miatt a folyó vízszintje hatalmasat emelkedett, néhol az 1954-es árvízi vízszinteket is meghaladta.

A védekezési munkálatokban az akkori (párt)állami vezetés a vízügyi szakemberek, szakszervezeti és üzemi dolgozók, szállítmányozó vállalatok, belügyi csapatok mellett a Magyar Néphadsereget is bevetette (de a hazánkban „ideiglenesen állomásozó” szovjet erők is bekapcsolódtak): a műszakiak robbantással, a légierő bombázással, a tüzérség tűzcsapásokkal igyekezett a folyam középső és alsó szakaszán felgyülemlett jégtorlaszokat kisebb részekre bontani.

A védekezés március 11-én kora este vett drámai fordulatot a Duna alsó szakaszán, Baja fölött ugyanis a középső szakaszról érkező romboló ár több helyen átszakította a gátakat, elárasztva a város egy részét. Nem sokkal később pedig rázúdult a Mohácsi-sziget töltéseire is, amelyek nem bírták ki a hatalmas nyomást.

Felkészülés az árvízre

A legfontosabb baranyai megyei sajtóorgánum, a Dunántúli Napló először még csak általánosságban írt a hideg tél utáni olvadás és az árvíz kapcsolatáról, március 3-i számában csupán pár kisebb beavatkozást említettek a Bükkösd-patak és más kisebb vízfolyások kapcsán. Március 7-ei cikkükben a belvizek és a vetés megóvása kapcsán került elő az árvíz egy cikkben, egy másikban pedig, melyben a Feketevíz-csatornán történt jégrobbantásról számoltak be, már szerepelt, hogy a magyar és jugoszláv vízügyi szervek a Karasica, Dráva és Duna közös árvédelmi problémáival kapcsolatban egyeztetést kezdeményeztek.

A március 8-ai számban a címlapon számolt be az újság az előző napi, Beremenden tartott magyar–jugoszláv vízügyi tárgyalásról. A cikk szerint a Dunán mind a magyarországi, mind a jugoszláv szakaszon több helyen jégtorlaszok keletkeztek, amelyek szétrombolására mindkét oldal a légierő bevetését irányozta elő. Kilencedikén, pénteken, ugyancsak a címlapon már arról lehetett olvasni, hogy Mohácsnál csütörtök estétől péntek reggelig több mint fél métert emelkedett a víz szintje, ám még a gátakon belül volt a Duna. Ugyancsak a címlapon szerepelt egy rövidhírben, hogy Dunaföldvár és Solt között leállt a vasúti forgalom az árvíz miatt.

A március 10-ei számban már közelebb „lépett” az újság a Dunához, a mohácsi és dunaszekcsői védekezési munkálatokat látogatta a lap újságírója – utóbbi településnél elég lanyha kedvű dolgozókat látott. Beszámolt arról is, hogy egyre több földmunkagép és teherautó érkezik nemcsak Pécsről, de Kaposvárról és Zalaegerszegről is, a Mohács környéki kisebb településekről – Lánycsók, Majs, Nagynyárád, Somberek – is megindultak többen, hogy segítsenek a gátakon.

A hangvétel a március 13-i számban változott meg, amely a 12-ei, nappali állapotokat mutatta be az olvasóknak. Eddigre a Duna átlépte az 1954-ben Mohácsnál mért 924 centiméteres vízállást egy centivel, de a védekezőerő nagysága is növekedett (10-én 1000 ember 290 lófogattal, dömperrel, kotróval és teherautóval dolgozott Mohácsnál, 11-én már 2800 ember és 1500 kocsi védte a gátakat).

Mire azonban az újság megjelent 13-án, Mohács már a valaha mért legnagyobb vízállással küzdött. Aznap hajnalban a selyemgyárnál a jég áttörte a védműveket, de a város szerencséjére a betörő víz útját sikerült hamar elállni.

Az áradás idején

A levéltári iratok szerint a Mohácsi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága (vb) március 6-án tartotta meg szokásos rendes ülését, amelyen azonban a jegyzőkönyvek alapján még nem került elő az áradás ügye. A vb, amely a napi ügymenetért volt felelős leginkább, általában hetente ülésezett, ám a soron következő tanácskozás az áradás miatt elmaradt.

Mohács ezekben a napokban leginkább egy ostrom alatt álló város képét mutatta, az utcákon katonai és rendőrjárőrök irányították a forgalmat, a tanítás szünetelt, az iskolákban átmeneti szállásokat rendeztek be, a városi tanács épülete pedig a védekezés központjává vált, a tanácsi dolgozók is vagy a gátakon dolgoztak, vagy pedig egyéb helyeken segítették az árvízi védekezést. Munka pedig bőven akadt, ugyanis a Duna 13-án délben 1006 centiméteren tetőzött, 82 centivel meghaladva az addig valaha mért legnagyobb vízállást.

Bár a helyzet a következő napokban is drámainak volt mondható, a március 15-ei Dunántúli Naplóban az árvíz mohácsi híreit leszorította a címlapról a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége (MDP KV) 12–13-ai ülésének anyaga. Így csak a 4. oldalon lehetett arról olvasni, hogy a szigeten rekedt embereket az épületek, szalmakazlak tetejéről kellett kimenteni egy-egy magasabban fekvő térszínre rohamcsónakokkal, aztán onnan kellett őket – és a megmentett állatállományt – tovább vinni a szárazulatra. Ezt például Dunaszekcső és az elöntött Dunafalva között a folyón beállt jégpáncélon keresztül vezényelték le, de a mentésbe a mohácsi komp is be tudott kapcsolódni, ugyanis a mohácsi selyemgyártól északra egy kisebb sávban szabad volt a Duna vízfelülete.

A védekezési munkálatokat Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese március 16-án a helyszínen szemlélte meg, az erről szóló tudósításból derült ki, hogy a 13-ai szigeti gátszakadás miatt nemcsak a helyi lakosok, de a védekezésben résztvevő katonák is a Mohácsi-szigeten rekedtek. Március 16-ig összesen 2981 lakost, 1299 katonát, 79 teherautót, 419 szekeret és „2419 számosállatot” mentettek ki onnan, amely munkában a környékbeli halászok is nagy segítséget nyújtottak.

A kimentett civileket a baranyai oldalon szociális otthonokban, magánházaknál és a bólyi kastélyban helyezték el ideiglenesen, illetve többen a Bács-Kiskun megyei Baracskán kaptak átmeneti szállást. Apró a tudósítás szerint azt is kijelentette, „ahogy a víz levezetése megtörténhet [a szigetről], hozzá kell látni a helyrehozáshoz. Nem szabad, hogy az árvízkárosultak bizonytalanságban maradjanak.”

Az újjáépítés fontosságát Katona Lajos, a Megyei Árvízvédelmi Bizottság elnöke is hangsúlyozta a március 18-án a Dunántúli Naplóban megjelent nyilatkozatában, a címlapon pedig ott szerepelt az MDP KV felhívása is az árvízkárosultak megsegítésére. „Becslésünk szerint a [szigeti] házak 80 százaléka, a szarvasmarhák 15–20 százaléka, a juh- és sertésállomány 25–30 százaléka, a baromfiak 90 százaléka elpusztult. Szigeten szorult emberek elhalálozásáról eddig nincs tudomásunk” – olvasható a vasárnapi cikkben, amely szerint Mohácson is visszatért minden a rendes kerékvágásba: megszüntették a szesztilalmat, a tanács is újra dolgozni kezdett, hétfőtől pedig az üzletek is kinyitnak és a tanítás is újraindul. A lap foglalkozott a megyei üzemek, vállalatok és a lakosság által nyújtott segítséggel is (erről a következő napokban is cikkeztek), és beszámoltak Horváth Sándor határőr törzsőrmester haláláról is, aki az emberek kimentése közben veszett a Dunába.

Az első javaslat a Mohácsi-sziget újjáépítésére

A levéltárban található iratok alapján a legelső újjáépítési tervezet március 21-én készült el a Mohács Városi Tanács VB II. Tervcsoportnál. A tervezet szerint az első teendő a károk helyszínen való felmérése kell, hogy legyen. Ezután kell az egészségügyi intézkedéseknek megtörténnie (bár nem részletezi, de a fertőtlenítésre, az iszap eltakarítására stb. gondoltak), az épületeket is át kell vizsgálni lakhatósági szempontból, és ezek után jöhet a lakosság visszatelepítése.

„Orvosolni kell a jég robbantása által a lakóházakban okozott károkat, mert ezekre vonatkozóan már több bejelentést tettek” – olvasható a javaslatban, amely szerint a mentéshez használt csónakokat is össze kell szedni, és vissza kell juttatni azokat a tulajdonosaiknak.

Az árvíz miatt kipusztult vetések állapotának felmérést is előirányozta a javaslat, mint ahogy az úthálózat, hidak helyreállítását is szorgalmazta, valamint azon területek felmérést is sürgette, ahol építkezési anyagokat, meszet, cementet lehet tárolni. A javaslatban olvasható, hogy a szigeti tanyavilágot kultúrközpontokban lenne szükséges „egyesíteni”, a központi település létrehozásával egyszersmind a sziget „elmaradottságát” is fel kívánta számolni a tervosztály. Erre a településre közszolgáltatásokat (helyi kisiparosok, mint cipész, bognár, szabó, kovács, borbély stb.), pékséget is álmodtak a tervcsoportnál, de üzletek, bölcsőde, segélyhely és egy kultúrotthon kialakítását is előirányozták. Az építkezésekhez pedig elsősorban a helyi lakosokat kívánták mozgósítani, de „[f]el kell kérni az egyetemeket, középiskolákat, a megyei DISZ Bizottságot, üzemeket az újjáépítésben való segítségre”.

„jelen pillanatban nem lehet azzal kezdeni, hogy lépjenek be a tsz-be”

A Mohács Városi Tanács vb március 22-én rendkívüli ülést tartott, ahol a vb állandó tagsága mellett 25 meghívott is részt vett: ott volt dr. Nagy Dezső városi főorvos, Fehér József városi főmérnök, dr. Sófalvi és dr. Szabó a megyei tanács egészségügyi osztályától, Imre József Mo-hácsi-szigeti lakos (aki a mentésben vállalt oroszlánrészt az egykorú sajtócikkek szerint), Raffay Ernő városi oktatási vezető igazgató, dr. Nemes Sándor városi állatorvos, dr. Szathmáry Sándor megyei tanácsi vb-titkár, Miseta József államügyész és dr. Szász László járásbíró. Rajtuk kívül még a MÁV, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ), a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ), valamint a városi vállalatok és tanácsi osztályok vezetői voltak ott a tanácskozáson.

Vértes Tibor, a városi vb-titkár a jegyzőkönyv szerint az ülés elején a helytállásért való köszönetnyilvánítások után tért rá a Mohácsi-sziget árvíz utáni helyreállítására. Javaslatot tett egy tíztagú újjáépítési bizottság és hozzá csatlakozó szakbizottságok létrehozására, és fölvetette, hogy csak a helyreállítási munkálatok és vizsgálatok után engedjék vissza a lakosságot a szigetre. Kitért arra is, hogy a korábbi tanyás elrendezések helyett három zárt települést kell létrehozni a Paprét és a Papkert, a felsőkandai és a sárháti iskola környékén. Azt is fölvetette, hogy a szigeti szülőket meg kell győzni, az újjáépítés első heteiben adják máshová gondozásba a gyerekeiket. Fölvázolta, hogy a rekonstrukció során gondot kell fordítani az úthálózat, a postaszolgálat, a közlekedés, a hidak rendbetételére, és a vízlevezető árkok helyreállítására. A szigetre visszatelepülő lakosságot előbb mozgóboltokkal, egészségügyi szolgáltatásokkal és Tüzép-teleppel kell ellátni, később pedig ipari üzemeket, konzerv- és tejfeldolgozó vállalatot és egyebeket is létre kell hozni – ismertette nagyjából ugyanazokat a javaslatokat Vértes az ülésen, mint amik az első újjáépítési tervezetben is szerepeltek.

„Élére kell állni a hangulatnak, gyűléseken el kell beszélgetni a szigetiekkel, rendszeres tájékoztató szolgálatot kell részükre biztosítani, kifejleszteni bennük a közösségi érzést, támogatni kollektív megnyilvánulásaikat” – magyarázta a vb-titkár.

A felszólalók nagy része egyetértett a tervekkel, mindössze ketten javasolták, hogy a kandai rész helyett inkább Szamócon, Sárosban és Sárháton kellene a központi településeket létrehozni, ahol iskolát és kultúrházat is lehetne építeni. Varga Elemér vb-tag szükségesnek tartotta a városi tanácsülés 6 napon belüli összehívását, „amelyen meg kell kezdeni a politikai munkát a tsz. fejlesztés érdekében.” Dr. Nagy Dezső városi főorvos pedig hangsúlyozta, hogy a szigeti lakosokat a visszatelepítésük előtt be kell oltani tífusz ellen. Keresztfalvi elvtárs a Tüzéptől viszont némileg lehűtötte a lelkesedést: szerinte a szigeti komp nem tudja átszállítani az építkezésre szánt anyagokat, magán a szigeten pedig nem lehet Tüzép-telepet kialakítani, csak építőanyag-tárolókat. A komp teherbírásával kapcsolatban megjegyezte, a vb-nek Apró Antalhoz kellene felterjesztést tennie, hogy építsenek két pontonhidat Mohács és a sziget között.

Szász László járásbíró arról számolt be, hogy az áradás idején két fosztogatót fogtak el, akiknek az ügyét március végén tervezték tárgyalni, és ennek kapcsán azt is hozzátette, „ha kívánja a vb. akkor nyilvánosság előtt fogják lefolytatni.” Fehér József városi főmérnök arról beszélt, a szigeti lakosság mohácsi elhelyezése nincs megoldva, több erre alkalmas épületben alig szorítanak nekik helyet, a laktanyába be sem engedik őket.

Tiborcz István vb-tag is hozzászólt az üléshez, ő úgy vélekedett, egyelőre korai még, hogy kijelöljék az új településeket, ehhez a szakemberek véleményét is meg kell ismerni.

Vértes Tibor vb-titkár összegezte az ülésen elhangzottakat, kiosztotta a feladatokat (az árvízi védekezés miatt keletkezett szemét eltakarítása stb.), de azt is hozzátette, hogy fel kell venni a rendőrséggel a kapcsolatot, hogy a szigetet zárják le, és csak azok mehessenek oda, akik ott dolgoznak. A kitelepítettek mohácsi elhelyezése kapcsán a megyei tanács hathatós segítségét kérte, de azt is kiemelte, hogy a környező községeket is be kell vonni a szigetiek elhelyezésébe. Vértes kitért Varga Elemér felszólalásának tsz-t érintő részére, a jegyzőkönyv szerint úgy fogalmazott, „[v]éleménye szerint jelen pillanatban nem lehet azzal kezdeni, hogy lépjenek be a tsz-be, azonban a tsz-fejlesztésének kérdését napirenden kell tartani, minden intézkedés ennek elősegítését célozza, de a közvetlen agitáció ezekben a napokban nem lenne helyes. A szigeti lakossággal való beszélgetéseket, gyűléseket fontosnak tartja a munka szervezése, tájékoztatásuk stb. szempontjából.”

Szathmáry Sándor megyei vb-titkár az ülés végén a szigetiek mohácsi elhelyezésével kapcsolatos anomáliákra válaszolva azt nyilatkozta, a „kért épületek átadása megtörténik.” Hozzátette, az árvízi helyzet kapcsán a rádiónak (ez a Magyar Rádió volt) csak a városi tanács vb-elnök és vb-titkár nyilatkozzon, „nehogy téves adatok kerüljenek be, mint pl. a ma reggeli hírekben.”

A mohácsi városi tanácsi vb az ülésen több határozatot hozott, az új települések kiépítésével foglalkozó anyag szerint végül az eredeti elgondolást fogadták el: a sárháti iskola és a felsőkandai iskola környékén, valamint a Paprét és Papkerten állnak neki az építkezéseknek.

A vb-ülést követően március 30-án a városi tanács is rendkívüli ülést tartott, a téma ugyancsak a sziget helyreállítása volt. A tanácskozáson résztvevők nagy többsége a jegyzőkönyv szerint alapvetően egyetértett a központi települések létrehozásával, ám itt is voltak olyanok, akik máshová képzelték el ezeket az új községeket. Ferenczi Lajos vb-elnök ezzel kapcsolatban az ülésen azt mondta, akik ezen a véleményen voltak, azok azért akarták, hogy más helyen legyenek az új községek, mivel „ők a saját házuk mellé szeretnék a központot.” Jakab Mihály tanácstag azt a javaslatot tette, hogy a Papkert, Paprét és Szamóc települések helyén létrehozandó település neve legyen „Új Mohács”, amit a tanácsülés meg is szavazott.

A Mohácsi-sziget újjáépítése kapcsán március második felében jelentek meg a felhívások mind az országos, mind pedig a megyei sajtó hasábjain. A Dunántúli Napló 18-án a címlapján hozta az MDP KV felhívását, melyet a lakossághoz intéztek, hogy mindenki erejéhez mérten segítsen a bajbajutottakon. A közleményben szerepelt az is, hogy KV javaslatára a Minisztertanács 25 millió forintos gyorssegélyt utalt ki az árvízkárosult lakosság javára. A felhíváshoz a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront és az MNDSZ is csatlakozott, de a cikkben arról is olvasni lehetett, hogy az üzemek, gyárak és intézmények dolgozói maguk is spontán felajánlásokkal éltek eddigre. A kormány több célzott hitelt is megnyitott a károsultaknak, erről 22-én számolt be a megyei lap.

A segítségnyújtást a fiatalabb nemzedék is magáénak érezte, két csepeli úttörőcsapat ötlete nyomán – melyet a Szabad Ifjúságban lehetett olvasni március 18-án – indítottak gyűjtést az úttörők és a DISZ-tagok. Utóbbi szervezetnél a középiskolás korosztály sem maradhatott ki, az esztergomi bányagépészeti technikum tanulói beígérték, hogy nyáron kéthetes önkéntes munkában segítenek házakat építeni az árvíz-sújtotta területeken. Ehhez később több iskola is csatlakozott, a pécsi egyetemisták a március 21-ei Dunántúli Napló cikke szerint fölajánlották tudásukat: az orvosisok a fertőtlenítésben, a kar oktatói orvosi és egyéb vizsgálatokkal, a tanárképzős főiskolások tanszerek és tankönyvek, valamint társadalmi munka felajánlásával segítették a bajbajutottakat. A DISZ Központi Vezetősége április 21-én közölte a Szabad Ifjúságban a felhívást, hogy a Mohácsi-szigeten Dunafalva és Homorúd újjáépítésére kéthetes nyári építőtáborokat szerveznek a fiataloknak.

Vidó Gábor Tamás segédlevéltáros

Források

HU-MNL-BaML XXIII.526.a. Mohács Város Tanácsának iratai (1950-1990), Tanácsülési jegyzőkönyvek

HU-MNL-BaML XXIII.527.a. Mohács Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága (1950-1990), Ülésjegyzőkönyvek

HU-MNL-BaML XXIII.531. Mohács Város Tanácsa V. B. Tervgazdálkodási Szakigazgatási Szervének iratai (1950-1974)

HU-MNL-BaML XXIII.533. Mohács Városi Tanács V.B. Építési, közlekedési szakigazgatási szervének iratai (1950-1990), Erb Imre által összeállított fotóalbum

Internetes források

Napi Történelmi Forrás: "Mert a Duna jön, a Duna az mindig jön." - Napi történelmi forrás

Dunai Szigetek Blog: Dunai Szigetek: Az utolsó dunai jeges árvíz repülőgépről

Országos Vízügyi Főigazgatóság: Az 1956 évi dunai jeges árvíz évfordulója - Országos Vízügyi Főigazgatóság (Wayback Machine archiválás)

Országos Vízügyi Főigazgatóság: 1956 JEGESÁR a Dunán

Sajtóforrások

Dunántúli Napló 1956. 3. 3. 1.; 3. 7. 1.; 3. 7. 3.; 3. 8. 1.; 3. 9. 1.; 3. 10. 1.; 3. 13. 1.; 3. 14. 1.; 3. 15. 4.; 3. 16. 2.; 3. 21. 2.; 3. 17. 1.; 3. 18. 1-2.; 3. 18. 2.; 3. 21. 3.; 3. 22. 1.

Szabad Ifjúság 1956. 3. 18. 3.; 4. 21. 1.