Egy felbontatlan királyi leirat története 1906-ból.
Az 1905–1906. évi magyarországi politikai válság eseményei a történelem iránt érdeklődő szélesebb közönség előtt is ismertek. Az évtizedeken át kormányzó Szabadelvű Párt elvesztette az 1905. januári választásokat, ellenzéki többségű képviselőház alakult, amelyen belül a Függetlenségi és 48-as Párt bírt a legnagyobb súllyal. Ferenc József azonban nem az általa elfogadhatatlannak tartott programot hirdető egyesült ellenzéket kérte fel kormányalakításra, hanem országgyűlési képviselet nélküli kormányt nevezett ki egyik legfőbb bizalmasának, báró Fejérváry Gézának a vezetésével.
A kabinet több mint egy évig próbálta működtetni a közigazgatást, miközben hol tárgyalásos úton, hol határozottabb nyomásgyakorlással igyekezte az ellenzéket rábírni arra, hogy adja fel a programja problémás részeit. A dualizmus korának törvényileg szabályozott keretei között azonban nem lehetett sorozatosan elnapolt, lényegében működésképtelen országgyűlés mellett hosszabb távon kormányozni. Mivel nem sikerült megállapodni az ellenzékkel, az országgyűlést 1906. február 19-én feloszlatták. A bizonytalan helyzetben azt sem lehetett tudni, lesznek-e egyáltalán a közeljövőben választások, mígnem április 6-án sikerült megállapodni az ellenzéki pártokkal, amelyek tagjaiból, Wekerle Sándor vezetésével megalakult az új kormány.
Az ezúttal bemutatott forrás – az 1905–1906. évi országgyűlést feloszlató királyi leirat képviselőháznak küldött példánya – nem csak tartalma és kihirdetésének körülménye miatt egyedi. Az irat ugyanis mind a mai napig felbontatlanul hever az országgyűlési iratok között.
Az országgyűlést 1906. február 19-án feloszlató, képviselőháznak küldött, felbontatlan uralkodói leirat
Jelzet: MNL OL, Országgyűlési Levéltár, Képviselőház és Nemzetgyűlés, Elnöki és általános iratok (K 2), 1905-1910-A-I.-3.-20.
A dualista korszak országgyűléseinek feloszlatása hagyományosan a budai Várban elmondott trónbeszéddel történt. Ezúttal azonban egy katonatisztet, Nyiri Sándor honvéd vezérőrnagyot neveztek ki királyi biztosnak, akinek az volt a feladata, hogy Ferenc József nevében tudtul adta az országgyűlés berekesztését. A királyi leirat más forrásból ismert szövege is lényegesen rövidebb, mint egy trónbeszéd, amely összegzi egy véget érő országgyűlési ciklus eredményeit. Ebben az esetben már előzetesen döntöttek arról is, hogy a királyi biztos három leiratot juttat el két-két példányban az országgyűlésnek. Közülük az első a berekesztő ülés időpontját, 1906. február 19-ét adta hírül, a második Nyiri Sándor kinevezéséről tudósított, a harmadik pedig az országgyűlést oszlatta fel. A leiratok külön-külön kerültek továbbításra a képviselőháznak és a főrendeknek. Egy Ferenc Józsefnek szánt előterjesztés-tervezet szerint a kormány már eleve számolt a lehetőséggel, hogy az uralkodói rendelkezések nem a szokásos utat járják majd be, és a képviselőház elnöke nem fogja azokat átküldeni a főrendiháznak. A sajátos államjogi aktushoz egy korábbi analógia is kínálkozott, amelyre a századelejei források is hivatkoznak: az 1861. évi országgyűlést szintén egy királyi biztos, gróf Haller Ferenc oszlatta fel.
Az országgyűlést 1861. augusztus 22-én feloszlató uralkodói leirat
Jelzet: MNL OL, Országgyűlési Levéltár, Képviselőház és Nemzetgyűlés, Elnöki és általános iratok (K 2) 1861-1865-I.-560
Figyelemre méltó, hogy az 1861-es szöveg kifejezetten az országgyűlésre hárította a felelősséget a kialakult politikai helyzetért. Miután a képviselők az uralkodó felé olyan feltételeket támasztottak, amelyek számára elfogadhatatlanok voltak, a szöveg tartalma szerint Ferenc József szinte passzív szereplője volt a történéseknek, sőt egyenest „kényszerítve” érezte magát a számára is fájdalmas lépés megtételére.
Évtizedekkel később, a szövegében némileg hasonló, feloszlató leirat egyik példányát Janauschek Gyula és Bartha Lajos vezérkari őrnagy 1906. február 18-án adta át a képviselőház elnökének, Justh Gyulának a királyi biztos kísérőlevelével együtt. A másnapi ülésen azonban már Rakovszky István alelnök olvasta fel Nyiri Sándor levelét. Ebben utasította a házelnököt az őt kinevező és az országgyűlést feloszlató kéziratok kihirdetésére, illetve felszólította a képviselőket az engedelmességre. A leiratok felolvasására azonban egyik esetben sem került sor. A képviselők határozatot hoztak, miszerint nem biztosíthatnak befolyást a felségjogok gyakorlására olyan személynek, akire nem vonatkozik a miniszteri felelősség, a borítékokat pedig felbontatlanul visszaküldik a kézbesítésükben közreműködőknek. Bár a képviselőházi többség tervbe vette az ülések folytatását is, erre – tartva a karhatalmi fellépéstől – már nem került sor. Az országgyűlés ténylegesen feloszlott az uralkodói leirat szándéka szerint. A királyi szónak való szembeszegülést csak a képviselőház határozata jelezte.
Ezzel párhuzamosan a főrendiházba is megérkezett a feloszlató leiratnak egy másik példánya. A kevésbé agilis tagság szintén tiltakozott az eljárás ellen, azonban a jegyző, báró Rudnyánszky József mégis felbontotta és felolvasta az uralkodó üzenetét, amely szövegében azonos volt a képviselőháznak küldöttel. A főrendiház elnöke, gróf Csáky Albin a felolvasást követően szabály szerint rendelkezett az iratoknak az Országos Levéltárban történő elhelyezésükről. Az országgyűlést feloszlató kézirat egyik hiteles példánya így felbontott változatban is az utókorra maradt. Némi kerülővel, a főrendiházból előbb a Belügyminisztérium, majd rövid időn belül az Országos Levéltár részére került átadásra. Óváry Lipót főlevéltárnok (mai értelemben főigazgató) március 2-i rendelkezése nyomán a Lad. XX. 24. No. 88. korabeli jelzet alatt került elhelyezésre.
Az országgyűlést 1906. február 19-án feloszlató, főrendiháznak küldött, uralkodói leirat
Jelzet: MNL OL, Regnicolaris levéltár, Archivum regni, Lad. XX. Nr. 24. Az országgyűléseket egybehívó és berekesztő legfelsőbb kéziratok (N 94), No. 88
A főrendeknek küldöttől eltérően, a felbontatlan leirat sorsa már kalandosan alakult. Csak pár nap telt el a feloszlatás óta, amikor Janauschek őrnagy levelet kapott, amelyet a királyi biztos, a miniszterelnök, Kristóffy József belügyminiszter és Márffy Emil miniszterelnökségi államtitkár jelenlétében bontottak fel február 21-én. Az erről szóló jegyzőkönyv fogalmazványa szerint a képviselőház elnökének átirata, az utolsó ülés jegyzőkönyve, a királyi biztost kinevező és az országgyűlést feloszlató leiratok voltak a borítékban. Nyiri Sándor átadta őket a belügyminiszternek, hogy gondoskodjon a képviselőház irattárában történő elhelyezésükről, majd Andor Gyula képviselőházi tanácsoshoz kerültek. Kristóffy József utóbbinak szóló levele szerint a majdani országgyűlés első ülésén a leiratokat át kellett adni a képviselőház elnökének, hogy megtörténhessen szabályszerű kihirdetésük. A kézbesítés meg is történt, bár a felbontatlan leirat ismét csak kerülővel, előbb a Miniszterelnökségre küldve jutott el az új országgyűlés első ülésére 1906. május 21-én. Az új kormányfő, Wekerle Sándor az alkotmányos formákra már ügyelve továbbította a képviselőház korelnökének. A miniszterelnök kísérőlevelében és az ülésen személyesen is megerősítette, hogy kizárólag azért küldte át az iratot, hogy az országgyűlés hivatalos megalakulását követően intézkedés történjen annak elhelyezéséről. Erre július 26-án került sor, amikor a házelnök, Justh Gyula javaslatára a képviselők határozatot hoztak több, előző ciklusban érkezett leirat Országos Levéltárba küldéséről. Utólag azonban már nem olvasták fel őket, csak tárgyukat jelezték „miután most már az események következtében azoknak kihirdetése idejét múlta”. Azonban a felbontatlan változat útja még ezt követően sem a levéltárba, hanem a képviselőház irattárába vezetett, melynek hivatalnoka július 31-én vette át megőrzésre. Évtizedek teltek el, mígnem az Országgyűlési Múzeum átvette az iratot 1933. május 19-én. Így annak elülső oldalán nem csak a Miniszterelnökségnél 1906-ban kapott iktatószám (828 M. E.) szerepel, hanem a parlamenti gyűjteményre utaló jelzés is (8178 O. M. sz.). Az Országos Levéltárba kerülés körülményeiről csak annyi tudható, hogy a Múzeum 1949-es megszűnését követően, még ugyanebben az évben átvették annak iratanyagát. Sajnos a források alapján nem rekonstruálható, hogy köztük volt-e a felbontatlan, 1906. évi uralkodói leirat, ma azonban a képviselőház iratai között található a különös államjogi aktus mementójaként.
A királyi leirat szövegétől, sorsától függetlenül is szimbolikus jelentőséggel bír. Már önmagában az a tény, hogy felbontatlan maradt, jelzi az egykori politikai válság mértékét. Ugyanakkor léte is a dualizmus legsúlyosabb parlamenti krízisének a következménye. Nem maradt volna ránk ebben a formában, ha nincsenek súlyos alkotmányos aggályok kézbesítése körül. A kor hangulata, múltunk sajátos, átélhető része őrződött meg általa.
Kiadott források és felhasznált szakirodalom:
Az 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés főrendiházának naplója. I. kötet. Bp., 1906.
Az 1905. évi február hó 15-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. II. kötet. Bp., 1906.
Cieger András: A magyar országgyűlések története a dualizmus korában. I. kötet. Képviselőház. Országház Könyvkiadó, Bp., 2021.
Dolmányos István: A koalíció az 1905–1906. évi kormányzati válság idején. Akadémiai Kiadó, Bp., 1976.
Új hozzászólás