MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára

A raktári sétán együtt fedeztük fel a cibaki anyakönyvek másodpéldányait, a település nevét (Tzibak) Bedekovich Lőrinc Jászkunságot ábrázoló 1782-es kéziratos térképén, illetve a cibaki népiskola osztálytermeiről készült, 1945-ből származó fotókat időszaki kiállításunk egyik vitrinében, melyek a háborút követő évek oktatást is érintő nehézségeiről tanúskodnak.

A francia Valentin Haüy 1784-ben nyitotta meg Párizsban az első „Vaknevelő Intézetet”, majd nagy energiát fordított arra, hogy vakok számára is olvasható műveket állítson elő. Haüy könyvein a betűk dombornyomással készültek. Rendszere olyan népszerű volt, hogy Magyarországon 1893-ig használtak dombornyomású latin betűket.

A gyerekek egy része már ismerősként tért vissza hozzánk, de az újonnan érkezettek sem szeppentek meg és érdeklődésüket az a számtalan feltett kérdés mutatta, melyeket alig győztünk megválaszolni. Az intézmény raktárában olyan levéltári szakkifejezésekkel ismerkedtek meg, mint: iratfolyóméter, iratcsomó és savmentes doboz.

A hosszú, látogatóktól mentes hetek alatt munkatársaink olyan 18–19. századi levéltári dokumentumokat „poroltak le”, tanulmányoztak át és dolgoztak fel, amelyek hitelesen, izgalmas adalékokkal fűszerezve tárják fel a megyénkben élők mindennapjait. Mindemellett a témák szorosan kapcsolódnak a jelenkorhoz, könnyedén állíthatók fel párhuzamok, illetve ellentétek az akkor és a most között.

Ez a segédanyag elsősorban az óvodák, általános iskolák és középiskolák vezetői és az irányításuk alatt dolgozó, iratkezelési feladatokat ellátó munkatársak számára készült. Összeállításával az volt a célunk, hogy minél inkább segítsük ezeket az intézményeket abban, hogy az iratok rendszerezését, nyilvántartását, az iratforgalom dokumentálását, valamint az iratok tárolását és selejtezését szakszerűen láthassák el.

A nyitórendezvényen bemutatott „Hátrányból kovácsolt erő” című fotótárlat a szolnoki székhelyű MONFODI (Mozgáskorlátozottak Nemzetközi Fotó- és Színesdia Pályázat) levéltárban őrzött pályamunkáiból készült összeállítása a különböző fogyatékossággal élő, hátrányos helyzetű csoportok sportban, művészetekben, alkotásban való kiteljesedését mutatja be a fotóművészet eszközeivel.

1920-ban Magyarország területén 1672 gépjármű közlekedett. Ez a szám megtízszereződött 1927-re. A Budapesti Hírlap értesülései szerint 1938 júniusának végén az összes gépjármű száma 34846 volt Magyarországon, amelyből csak Budapesten 17106 volt. A személygépkocsik száma Budapesten 8615, vidéken 1415, valamint a motorkerékpároké Budapesten 3701, vidéken 7487. Ez a szám tovább növekedett, azonban a második világháború tragédiája az ország gépjármű-állományában súlyos károkat okozott.

Az eseményen megjelent Király Ernő, az Új Néplap főszerkesztője is, aki a nyomtatott megyei sajtó jelentőségét méltatta. Levéltárunk igazgatója köszönetet mondott a megtiszteltetésért, hogy az emlékév lezárása alkalmából az album egy példányát a levéltárban is elhelyezték, egyben rámutatott a gyűjtemény kiadásának szimbolikus jelentőségére: nemcsak egyének és családok, hanem intézmények, közösségek életében is fontos a múlt tanulságainak levonása, mert így jövőnket meghatározó döntéseinket is megalapozottabban hozhatjuk meg.