Egy természeti katasztrófa miatt a parajdi sóbánya a szemünk előtt pusztul el
A Parajd környékén található természeti kincseket már régtől fogva ismerték. A kezdő képen látható Sóhát nevű hegy beszélő neve elárulja, hogy a só itt valójában szabadon, talaj, illetve kőzet borítás védelme nélkül állt. Jól látható az is, hogy a környék növényzete mennyire szegényes.
Parajd és környékének térképe a 18. századból: Topographia planimetrica alpium et totius territorii Parajd cum adiacentibus undique conterminis.
Jelzet: MNL OL, Térképtár, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek, Erdélyi főkormányszéki térképek (S 84), No. 25.
A 18–19. század utazóinak érdeklődését is felkeltették Erdély természeti kincsei és érdekességei, köztük a sóbányák. A bányalátogatások leglátványosabb mozzanata az volt, amikor égő szalmacsomót dobtak a tárnába, s ez egy pillanatra kivilágította a tárnát. Parajdról másfajta beszámolók íródtak.
„Parajd egy falu Udvarhelyszéken, mellette egy sóbánya, mely abban különbözik a többitől, hogy a sót szabad ég alatt, a felszínen fejtik, […] Az egész hegy sóból van, és különleges látványt nyújt.”
Részlet II. József úti naplójából, 1773.
„Egész Erdélynek csupán két sóhegye van. Ezek teljesen kopárak, és messze a horizont fölé emelkednek: nevezetesen Szováta, és a mi sóbányánk. Parajdon a sóhegyek egy völgyet vesznek körül, melynek feneke ugyancsak tiszta sóból áll, mondja Fichtel úr. A hegyekben itt-ott meredek hasadékok vannak, amelyeken a hófehér sófalak 30 vagy ennél is több öl magasságban különös látványt nyújtanak.”
Részlet Balthasar Haquet útleírásából, 1789.
„Ezek a sóhegyek kopárok mind, mert a só csak állatot táplál, de növényt nem.”
Részlet Jókai Mór Sajóhoz intézett úti leveleiből, 1853.
Az útleírások részletei közli: Miklós Alpár: Idegen utazók Erdély és Máramaros sóbányáiban (18–19. század). Kolozsvár, 2017. 36–37., 50., 104.
A sónak eleink életében egész más és sokkal nagyobb szerepe volt, mint a miénkben. Míg ma a túlzott sófogyasztástól óvnak bennünket, addig elődeink nem győztek komoly készleteket felhalmozni a fehér aranyból. Hiszen a só nem romlik meg – legföljebb elázik, egyéb hűtési lehetőségek híján tartósít, az állatok takarmányának fontos adalékanyaga, és fizetni is lehetett vele, illetve cserealapul szolgált még a 20. század háborúinak idején is.
Hunyad- és Zaránd egyesített vármegyék házi-só összeírása 1787-ből. A fejléc főbb adatmezői: Sóhivatal neve – távolság a magyar-bánáti határtól – járás – településnév – családfő neve – állatállomány sószükséglete fontban megadva állatfajták szerint (ló, szarvasmarha, juh és kecske, baromfi) – éves összesítés.
Jelzet: MNL OL, Gubernium Transylvanicum levéltára, Gubernium Transylvanicum (in politicis), Armarium (F 47), No. 2.
A bányákat – legyenek azok só- vagy érclelő helyek – mindig is fenyegették a felszíni és a földalatti vizek.
Sóakna fölött húzódó, felszín alatti patak
Jelzet: MNL OL, Erdélyi Kincstári Levéltár, Thesaurariatus, Acta Nr. X. (F 199), Acta No. 10. - 1781. július No. 68.
A bánya-helyszínrajzokon gyakran látunk szárazmalomra utaló épület alaprajzot, amely az emelőket és a szivattyúkat is működtethette. A víz kitermelése a sóbányák esetében azonban azzal is együtt jár, hogy a meglévő rések és üregek tovább tágulnak, szélesednek, az omlásveszély pedig ezzel nő.
A széki sóbánya helyszínrajza. A kivágatokon az egyik akna két lejárata és a szárazmalom épületének nyolcszöge látható – alaprajz és látkép.
Jelzet: MNL OL, Erdélyi Kincstári Levéltár, Thesaurariatus, Általános iratok (F 200), 1821/10534.
A kősó tengeri üledékes ásvány – Erdélyben a Pannon-tenger öröksége. A sórétegek általában nagyon vastagok, míg oldalirányban csak néhány száz méteres, esetleg kilométeres kiterjedésűek. A sónak kristályszerkezetéből adódóan sajátos tektonikája (holokinezis) van: rétegei a nem egyenletes nyomásviszonyok következtében vízszintesen és függőlegesen is képesek elmozdulni. A kocka alakú kristályok el tudnak csúszni egymáson, így a réteg plasztikusnak tűnhet, ugyanakkor a só – az ásvány tömörsége miatt – aládúcolás nélkül, fordított parabola vonal mentén mélyítve bányászható. Ha a sóréteg az azt fedő kőzet- és talajrétegek miatt rétegterhelést kap, a só megpróbálja áttöri a felette lévő rétegeket ún. diapírokat (sódómot, sótömzsöt) hozva létre – ilyen képződmény a térképünkön látható Sóhát A csapadék és a felszín alatti vizek sókarsztokat alakítanak ki – üregek, sós tavak, kutak jöhetnek létre, fényes sóréteg vonja be a kőzeteket, illetve sóvirág nevű kristályosodás figyelhető meg. A só karsztosodása lényegesen gyorsabb folyamat, mint a szintén vízoldékony mészkőé. Ebből adódik, hogy míg a mészkő karsztok – például cseppkőbarlangok – épülése és pusztulása évezredes folyamat, addig a sóbányákat egy-egy nagyobb esőzés, vízbetörés elpusztíthatja.
„[…] Azt mondják, hogy a székelyek által lakott terület nagyobb része sóágyon nyugszik. A bányák megnyitásáért gyakran mindössze néhány métert kell ásni. Néha a só felszínre tör, s valódi sziklákat alkot. […] A sóról lecsepegő víz egy anyagot hoz létre, amit a magyarok sóvirágnak neveznek, s aminek matt fehérsége kihangsúlyozza a falak ragyogását. Egy gótikus templomban képzelnénk magunkat, amelyet jáspisból, alabástromból és márványból készítettek.” Részlet Auguste de Gerando útleírásából, 1840.
A részletet közli: Miklós Alpár: Idegen utazók Erdély és Máramaros sóbányáiban (18–19. század). Kolozsvár, 2017. 97.
A májusi áradásban feltehetőleg a sebes víz elvékonyította a Korond-patak medrének még meglévő talajrétegét, az átszivárgó nedvesség oldotta és ezzel meggyengítette, a megnövekedett víznyomás pedig beszakította a sóbánya mennyezetét – legalábbis így vélekedtek erdélyi barátaim.
Kivételesen egy felhívással szeretnénk zárni a cikket: kérjük tisztelt Olvasóinkat, hogy ha tehetik, az ismert segélyszervezeteken keresztül támogassák a bajbajutottakat, illetve a mentési munkálatokat. Köszönjük!
Új hozzászólás