Kilencven évvel ezelőtt, 1935. december 14-én tartották meg a Kaszinó nagytermében az esedékes hűséglakomát. 1928-hoz hasonlóan a jeles eseményt némileg háttérbe szorította a fő attrakció, de az nyilvánvalóvá vált, hogy a rendezvény előkészítésében kiemelt szerepet hagyományosan a Hűségserleg őrzőhelye, a város levéltára és annak főlevéltárosa játszik.

A Sopronvármegye vezércikkében Parragi György arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapító szándéka szerinti, hét éveként megrendezett ünnep „Sopron életében mindig ünnepnapot fog jelenteni”. A serleg szimbólumértékét abban látta, hogy a város hűsége akadályozta meg, hogy Széchenyi balsejtelme – hogy Nagycenk osztrák kézbe kerül és ezáltal a legnagyobb magyar idegen földben fog pihenni – bekövetkezzen. Szembetűnő tényként rögzítette, hogy „egyetlen városban sem él, lobog annyira elevenen […] Széchenyi István szelleme, mint Sopronban”, utalva a Széchenyi-kultusz számtalan helyi megnyilvánulására, a szobor, az emléktábla, az emlékszoba és a zarándoklatok mellett kiemelve a gróf „reálpolitikájának a város közéletének pórusait átjáró nyomait és európaiságának élő valóságként tetten érhető frissességét”.

A harmadik honalapító

Az ünnepi programnak nem csupán az volt a része, hogy a Katolikus Konvent fennállásának 60. évfordulós és a Katolikus Kör 70 éves jubileumi ünnepségét is ugyanekkor tartották, hanem déli 12 órakor kezdődött a város díszközgyűlése, amelyen leleplezték Ágoston Ernő festőművész alkotását, Horthy Miklós életnagyságú arcképét. Míg 1928-ban a Hűségkapu felavatása volt a fókuszban, hét esztendővel később „lélekbe markoló” beszédekben dicsőítették a kormányzót. Ostffy Lajos főispán megnyitó beszédében Horthyt „nagy regenerátorként” köszöntötte, aki „acél ökleivel összefogta, összeforrasztotta a romokban heverő megcsonkult hazát”. A törvényhatósági bizottság képviseletében megszólaló tiszti főügyész, Kamenszky Árpád beszédét „belső értékei miatt” teljes terjedelmében közölte a sajtó. A Krassó-Szörény vármegyéből elszármazott ügyvéd szerint a kormányzó működése nyomán „kipirult a homo melankolikusz gyűrött fakó arca, és megindult a munka, a nagy újjáépítés, a harmadik honalapítás”.

Ágoston Ernő festményének leleplezése a Városháza közgyűlési dísztermében

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XV.31. E/XI/2-4.

Sopronyi-Thurner Mihály polgármester – aki nem sokkal korábban kérvényezte, gyermekeire is kiterjedően nevének megváltoztatását – felszólalásában a kormányzót az isteni Gondviselés küldöttjeként méltatta, aki „visszarántotta a magyart a sír széléről” és „a soproni levegőben, a Bécsi-domb aljában Széchenyi szelleméből magába szívott zarándoki önmegtagadással és vasakarattal ragadta meg a nemzet hajójának kormányát”. Az ünnepi díszközgyűlésen a kormány képviseletében Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, az első felelős magyar minisztérium közlekedésügyi miniszterének hivatali utóda jelent meg, aki sínautóval érkezett a városba és a díszemelvényre állított karosszékben foglalt helyet.

A serlegbeszéd

A Soproni Hírlap a címlapján köszöntötte a tárca első emberét, kiemelve, hogy a város, mely egykor „éppen kereskedelme és ipara révén a boldogságok szigete volt”, anyagi gondjai mellett a rá nehezedő történelmi felelősségnek is tudatában van. Winchkler a díszközgyűlés után fogadta a helyi kereskedelmi és iparkamara Székely Géza elnök, nyomdatulajdonos által vezetett küldöttségét, akik előtt ígéretet a város idegenforgalmának támogatására és az ide vezető úthálózat fejlesztésére. Ezt azért tartotta fontosnak, mert az országba belépő nyugati vendég „először Sopront ismerje meg, ahol lát kultúrát és gyönyörködhet a természet szépségeiben is”. Népszavazási megemlékezést tartottak az evangélikus tanárképző diákjai, a soproni Magyar Férfidalkör és a soproni iparostanoncok is.

Winchkler miniszter a kormányzó egészségére üríti a serleget

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XV.31. E/XI/2-4.

A 14 órakor kezdődő kétszáz (más forrás szerint százötven) terítékes díszebéden a város és a vármegye notabilitásai mellett a környező községek bírái és jegyzői is részt vettek. A miniszter a város ünnepén előbb az egész ország háláját tolmácsolta, amiért „a magyar igazság fáklyáját először Sopron emelte magasba”, majd a kormányzó egészségére ürítette a serleget. Hangsúlyozta Széchenyi eszméinek aktualitását, a nemzeti erők koncentrálásának és „az ország népének intelligensebb fokra való emelésének” szükségességét. Végül a „megpróbáltatások hét esztendeje” után a felemelkedés egyetlen lehetséges útjaként – Széchenyi jellegzetes mottója, az »Inkább a lehetséges jót, mint a képzelt jót« jegyében – a „munkát és a gyümölcsöztető befektetést” nevezte meg. Néhány nappal később az 1928. évi hűséglakoma szónoka, gróf Bethlen István is tiszteletét tette a városban, de csupán azért, mert a havas úton saját autójával Bécs felé tartva elakadt, és egy helyi bérautó-vállalkozó segítségét kérte ahhoz, hogy eljusson az egykori császárvárosba.

Házi mint spiritus rector

Pekovits Artúr, későbbi városi főjegyző fennmaradt irataiban több érdekesség is található. Egyrészt Károlyi Gyula miniszterelnök 1931. december 10-én kelt, a város közönségéhez intézett üzenetének leirata arról tudósít, hogy az ország gazdasági nehézségei miatt a tizedik évfordulón nem rendeztek „zajos ünnepséget”, ugyanakkor »A nemzet Sopronnak« felirat ebben az évben került az emlékműre, mert „ebből mindenkinek ki kell olvasnia, hogy Magyarország elismeréssel adózik a soproni népszavazási terület lakosságának”. Ugyancsak itt őrződött meg a díszebédre szóló meghívó formaszövege, amely az 1928. évi hasonló hivatalos invitálás adaptálásával született meg. A meghívott hatóságokat képviselőkről készült kimutatás szerint nagyjából a felük jelezte részvételi szándékát.

A meghívó tervezete és tisztázata

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XIV.58. 17. tétel

Ugyancsak számos információval szolgál Házi Jenő irathagyatéka, amely arról  tanúskodik, hogy a város levéltára, illetve annak vezetője a hűséglakoma megszervezéséből is kivette a részét. A főlevéltáros ugyan nem a főasztalnál kapott helyet – mellette Eleméri Imre aljegyző, vele szemben Schindler András egykori alpolgármester, a gazdasági, közüzemi ügyosztály vezetője ült –, de közvetlenül a városi politikai, gazdasági és hitéleti elit képviselői szomszédságában látjuk a nevét az ülésrend többször módosított tervezetén. A résztvevők betűrendes jegyzéke összesen 128 nevet tartalmaz. 58 személy található azon a listán, akik jegyet is váltottak a díszebédre, míg 82-en ingyenes tiszteletjegyet kaptak. A tisztázatok nagy valószínűséggel Házitól származnak. Minden bizonnyal hosszú időt vett igénybe, mire minden és mindenki a helyére került, de annyi az ültetőkártya alapján bizonyos, hogy Házi saját elképzeléseihez képest, egyértelműen városházi felettesei javaslatára, a notabilitások társalgópartnere lett.

Ugyanis már 1935. február 12-én levélben emlékeztette a polgármestert, hogy az év végén ismét eljön az emlékbeszéd és lakoma megtartásának ideje, és a költségek biztosításáról időben kell gondoskodni. Ennek ellenére – egy 700 pengős márciusi hitelfelvételen kívül – egészen december elejéig nem találtunk az előkészítéssel kapcsolatos városházi iratokat. Házi azt is „kötelességének tartotta” a városvezető tudomására hozni, hogy a serleg múzeumi letétben, az alapítólevél pedig „talán még a főjegyző úrnál” van. Heimler Károly iratai sajnálatos módon nem kerültek be levéltárunkba, így az alapítólevél szövegét továbbra is csak sajtóbeszámolókból ismerjük. Mindenesetre a proaktív Házi már októberben intézkedett a serleg visszakerülésével kapcsolatban.

Az ültetési rend egyik utolsó tervezete

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XIV.98. A népszavazás 14. évfordulóján rendezett ünnepség iratai, 1935.

A menü

Thirring Gusztáv, aki 1932-ben lett Sopron díszpolgára, a lakomát megelőző napon táviratban tájékoztatta a Városházát, hogy gyengélkedése miatt, legnagyobb sajnálatára nem lehet jelen az ünnepi rendezvényen. Ugyancsak feltűnő az egykori nyugat-magyarországi felkelők hiánya, az ő távolmaradásukról – egy kisebb botrány után – már 1928-ban döntés született. Többek között ők sem ismerkedhettek meg az étrenddel, amelyet Németh József, akit helyben 1927 óta a „Kaszinó-vendéglősként” ismertek, állított össze. Korábban a Színház utca 25. szám alatt üzemeltetett egy, kitűnő konyhája miatt város- és megyeszerte kedvelt éttermet. Sajtóhír szerint az ebédjegy ára itallal együtt 2.50 pengő volt. A mutatókban utalás található egy 412 pengőről kiállított számlára, ez az egyéb költségekkel együtt reálisnak és a hitelfelvétel nagyságára tekintettel felelős gazdálkodásnak tűnik.

Ha valaki ma szeretné elkészíteni a menüsort, a velőgombóc esetében esetleg az okozhatna problémát, hogy a petrezselyemzöld mellett használt-e snidlinget is a vendéglős, továbbá mit takarhatott vajon az elegánsan franciául rögzített hors d’oeuvre (előétel) és milyen szezonális tölteléket kapott az egy korabeli recept alapján két-két rétegben narancs- vagy baracklikőrrel megöntözött piskótából és rumos gyümölcskeverékből álló, cukros, vaníliás tejszínhabbal bevont Tutti-Frutti krémszelet? Ha találunk helyi vállalkozót, aki a közöltek alapján lát esélyt az étrend teljes vagy részbeni rekonstruálására, az italok kiválasztásában szabad kezet kap.

Az étrend

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XIV.98. A népszavazás 14. évfordulóján rendezett ünnepség iratai, 1935.

Levéltári iratanyagok:

HU-MNL-GYMSVSL-IV.1404.b. Sopron Város Polgármesteri Hivatalának iratai, 1930–1945. III.62/935.

HU-MNL-GYMSVSL-XIV.58. Dr. Pekovits Artúr főjegyző iratai, 1895–1948. 17. tétel. A népszavazás tizedik évfordulójának megünneplése, 1931–1935.

HU-MNL-GYMSVSL-XIV.98. Házi Jenő levéltárnok iratai, 1892–1985. A népszavazás 14. évfordulóján rendezett ünnepség iratai, 1935.

HU-MNL-GYMSVSL-XV.31. Fotógyűjtemény (1880–2011). Események. E/XI/2-4.

HU-MNL-GYMSVSL-Sajtóanyag, Sopronvármegye, 1935. december 14., 15.

HU-MNL-GYMSVSL-Sajtóanyag, Soproni Hírlap, 1935. december 14., 15.

Az iratfotókat Koloszár Andrea készítette.

Köszönöm Hegyi Norbertnek és Kelemen Dávidnak a forrásközlés elkészítéséhez nyújtott segítségét.

Fiziker Róbert