„…a betegséget fertőző természetűnek lehetne határozni”

I. A kolerajárvány megjelenése

II. A járvány elleni küzdelem hivatali szervezetének kiépítése

III. Preventív egészségügyi intézkedések

IV. Veszteglőintézetek felállítása

V. A gyógyító személyzet

VI. Plébánosok és egyházak

VII. Gyógymódok

VIII. Hétköznapi hősök

IX. Gondoskodás a társadalom elesett rétegeiről

X. A járvány pszichés hatásai

           Számos betegség és járvány tizedelte a Kárpát-medence lakóinak életét a történelem folyamán. Ezek közül a lepra, a tífusz és a pestis évszázadokon keresztül rettegett kórként élt az emberek tudatában. Sokáig eredménytelen volt a küzdelem velük szemben, sokan sokféleképpen próbáltak hatékony gyógymódot alkalmazni terjedésük megállítására.

Az állam részéről a XVIII. században kezdett jelentkezni a lakosság megóvása érdekében a gondoskodó attitűd és a felvilágosult abszolutista uralkodók alakították ki a központilag támogatott egészségügyi rendszert. Ebben a folyamatban jelentős szerepe volt az 1831. évi kolerajárványnak, amikor a nádori és a helytartótanácsi előírások mintegy keretet biztosítottak a prevenciónak, illetve a betegség lefolyása során követendő eljárásoknak. A központi utasítások kivitelezéséért a megyei bizottságok feleltek, feladataik azonban nemcsak a végrehajtói tevékenységhez kötődtek, hanem jó néhány egyéni kezdeményezésük is akadt. Számos olyan ügyet és helyzetet kezeltek, amelyek elősegítették a hatékony egészségügyi intézkedések bevezetését és megfontolandó ötleteket nyújtottak a központi hivatalok számára.

A helyi elöljárók, orvosok és ápoló személyzet munkája nélkül sokkal több áldozata lett volna a kórnak. Meglátásaikat és alkalmazott módszereiket még hosszú évtizedekig használták, hiszen a kolera a XIX. században többször megjelent a Kárpát-medencében. A betegség kórokozóját, a vibro cholerae baktériumot Robert Koch csak 1883-ban azonosította, ezzel a kór elleni küzdelem is hatékonyabbá válhatott. A járvánnyal szembeni több, mint félévszázadnyi harcnak azonban számos pozitív hozadéka is volt. Ezek nagymértékben hozzájárultak az európai közegészségügyi reformok kidolgozásához, illetve a gyógyítás területén hatalmas előrelépések történtek. Ugyanakkor jó néhány modernizációs folyamatot, infrastrukturális fejlesztést is generáltak. A XIX. század végén elkezdett csatornázási munkálatok révén például megfelelő minőségű vízellátást tudtak biztosítani, így minimalizálva a fertőző kórok kialakulásának esélyeit.

A tárlatot összeállította Dancsecz Mónika és Tatai Zsuzsanna, a kiállítás anyagát Vas Balázs tette közzé.