IX. Gondoskodás a társadalom elesett rétegeiről
A járvány megjelenésével tudatosult a világi és egyházi vezetőkben, valamint a gyógyítók között, hogy a társadalom nincstelenebb rétegeinek dotálásáról gondoskodni szükséges. A szociális ellátás kezdetleges lépéseit tették meg azzal, hogy a hátrányos helyzetű emberek napi ellátását megkönnyítették.
Győr vármegyében elrendelték a szegény néptömegek összeírását, gondoskodtak az elesettek élelmiszer-ellátásáról és a rászorultaknak gyógyszereket osztottak. Szigetben a katonaság számára biztosított kenyeret átadták az éhezőknek, továbbá a sanyarú körülmények között élők anyagi juttatását is biztosították. A Győr határában lakó nemesek is támogatták a rászorulókat, a városban élő, de ingatlan vagyonnal nem rendelkezők pedig megbetegedett cselédjeik ápolási és élelmezési költségeit térítették meg az ispotályok számára. Figyelemreméltó és egyben érdekes, hogy a gyanús személyeknek nevezett zsidó emberek szegényeiről külön készítettek kimutatást, sőt kötelezték a gazdagabb izraelita vallású egyéneket a szerényebb sorsúak támogatására.
Nagy kihívást jelentett Győr vármegye egészségügyi (kolera) választmánya számára a mesterlegények kritikus élethelyzetének megoldása. Az abdai bíró 1831. augusztus közepén jelezte, hogy a településen 24 fiatalember rekedt. A legények nem tudtak önállóan gondoskodni önmagukról és a helyiek kukorica- valamint krumpliföldjeit lopták meg. Az elöljáróság elrendelte összeírásukat, határoztak kenyérellátásukról és megbetegedésük esetére a választmány az ispotályi elhelyezésére fordítandó összeget elkülönítette. Hasonló gondok jelentkeztek Győrben is, ahol a vándorlegények ügyének rendezését a királyi biztostól várták. A városba szorult legények koldultak, csavarogtak, a lakosságnak egyre több problémát okoztak. Hiába fenyítették meg őket, hatástalanok maradtak a retorziót kilátásba helyező intézkedések. A problémák orvoslására a város vezetői úgy döntöttek, hasznos munkára fogják a legényeket. Kilátásba helyezték számukra a közmunkát – mint értelmes cselekedetet – a mórichidai híd építésénél. A kritikus körülmények végül 1831. szeptember utolsó napjaiban oldódtak meg, amikor a vándorlegényeket szabadon bocsátották.
