II. A járvány elleni küzdelem hivatali szervezetének kiépítése
Az európai birodalmak az oroszországi járvány hírére megelőző intézkedések sorozatát vezették be. A központi hatóságok kiépítették az epidémia elleni küzdelem egészségügyi szervezetének struktúráját, valamint döntöttek a „fizikai” védelemről. A határok mentén katonai védőkordonokat létesítettek, illetve veszteglőintézeteket állítottak fel. A magyarországi rendszabályok a pestissel szemben kidolgozott intézkedéseken alapultak és az 1830. november 3-án kelt királyi rendelet értelmében a kolera elleni küzdelmet a Helytartótanács, a Királyi Kamara és a Főhadsereg-parancsnokság küldötteiből alakított vegyes bizottság koordinálta.
A Helytartótanács 1830. december 28-án tudósította a vármegyéket és a városokat a kór természetéről. Iránymutatásaik alapján kezdetben a törvényhatóságok elöljárói intézkedtek, majd az egyes vármegyékben létrehozták a helyi koleraválasztmányokat. Győrben 1831. július 5-én ült össze a testület és tevékenységét 1832. január 18-ig látta el. Félévnyi működése folyamán abszolút hatalmat gyakorolt a megye területén és a járvánnyal kapcsolatos ügyekben utasította a világi, illetve egyházi tisztségviselőket.
A központi hatóságok, illetve a vármegyei koleraválasztmányok közötti együttműködést a királyi biztosok személye garantálta. Az ország területét – Pest és Buda kivételével – húsz körzetre osztották és Győr-, Moson-, valamint Komárom vármegyék élére gróf Zichy-Ferraris Ferencet helyezték, akit a három közigazgatási egység járványügyi tevékenységének koordinálásával bíztak meg.
Munkássága alatt néhány alkalommal konfrontálódott Győr vármegye egészségügyi (kolera) választmányával. A legjelentősebb nézeteltérés akkor alakult ki közöttük, amikor gróf Zichy-Ferraris Ferenc a kolera elől Moson megyébe menekült.