A járványok sötét árnya mindig is rávetült az emberiség történetére. A középkortól a 18. századig a pestis, a „fekete halál” volt az uralkodó a halált hozó ragályok között. A legnagyobb pestisjárványban, 1347 és 1352 között, Európa lakosságának 30–60 %-a veszett oda. Gyors terjedése a sűrűn lakott (rossz higiéniájú) területeken, gyomorforgató tünetei (a testet ellepő gennyes-véres kifakadó duzzanatok, „bubók”) és magas halandósága méltán tette rettegetté a nevét.
Bejegyzésünkben azoknak szeretnénk támpontokat adni kutatásaikhoz, akik időben egészen a középkorig jutottak családjuk eredetének, leszármazásának, esetleg történetének rekonstruálásával. Megmutatjuk, mire érdemes különös figyelmet fordítani a kutatás során.
Azok, akik rendszeres kutatói levéltárunk Hess András téri kutatótermének és aPolitikatörténeti Intézet Levéltáránakmár tudják, hogy az intézet levéltárában őrzött iratanyag kutatói hozzáférésében változás következett be.