Keszthelyi uradalmi borászról és a hódmezővásárhelyi agrár szakoktatásról a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában

Május 27-én a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatócsoportja, a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) Neveléstörténeti Munkabizottsága, valamint a Hódmezővásárhelyi Levéltár szervezésében érdekes konferenciára került sor a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. Az érdeklődők öt agrártörténeti előadást hallgathattak meg. A három szervezet képviselőjének köszöntői után Nóbik Attila neveléstörténész, egyetemi docens a hazai szakoktatás 1945 utáni átalakítását ismertette, és előadása során Hódmezővásárhelyre is kitért. Különös hangsúlyt helyezett a jogszabályi háttérre, amely behatárolta a cselekvési lehetőségeket.

Nóbik Attila előadás közben

Nagy József, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár munkatársa a keszthelyi Festetics hercegi uradalom egykori főborászának, Stix Károlynak (1893–1974) életét és munkásságát mutatta be a keszthelyi közgyűjteményekben őrzött dokumentumok alapján. Az előadásból képet kaphattunk a hercegi uradalom két világháború közötti történetéről és 1945 utáni sorsáról is. Figyelemre méltó, hogy egykori alkalmazottai az ötvenes években kiálltak Stix mellett, mert emberséges magatartásával elnyerte tiszteletüket és megbecsülésüket. Ennek köszönhetően borászként dolgozhatott továbbra is, amíg egészsége engedte.

Nagy József előadása Stix Károly borászról

Presztóczki Zoltán, a Hódmezővásárhelyi Levéltár vezetője Takács Ferenc szociáldemokrata politikus azon törekvéseit ismertette, amelyek a mezőgazdasági középfokú oktatás megteremtését célozták. Ebben a munkában Takácsot 1936. évi dániai tanulmányútja motiválta. Itt azt tapasztalta, hogy a magyar szemmel kisbirtokos gazdák közül sokan középfokú végzettséggel rendelkeznek, továbbá rendezett gazdaságaikról példát lehetne venni a magyaroknak is. A „Magyarország Közép-Európa Dániája” jelszó jegyében igyekezett munkához látni.  Vörös Mihály gimnáziumi igazgató segítségét kérte, és az ő tervezete alapján létesült a vásárhelyi agrár középiskola az 1945/46-os tanévvel kezdődően.

Presztóczki Zoltán előadás közben

Albert Gábor főiskolai tanár, a Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatócsoport vezetője a hódmezővásárhelyi kombájniskola történetéről beszélt az érdeklődőknek. Kutatásai során számos nehézséggel találkozott: az intézmény és a keretei között oktatók Vásárhely utáni további sorsa, valamint az intézmény iratanyaga is egyelőre még ismeretlen helyen van. Érdekességként megemlítette, hogy Cegléden talált dokumentumokat az iskola egyik volt tanulójának hagyatékában. A hagyaték jelenlegi gazdája – Albert Gábor adatközlője – is eljött rendezvényünkre. Az intézmény is fehér foltnak számít, mert Vásárhelyen eddig még nem kutatták a történetét.

Albert Gábor előadás közben

Diószegi Szabó Pál, az SZTE MGK adjunktusa a Geoponika című, bizánci mezőgazdasági szakmunka történetét mutatta be a hallgatóknak. A mű hódmezővásárhelyi vonatkozása, hogy Borsos Márta (1948–2013) bizantinológus fordította görögről magyarra. A fordítói munka közel négy évtizedig tartott, de immár magyar nyelven is olvasható a Geoponika, amely így az egyetemi oktatásban is megkerülhetetlenné válik.

Diószegi Szabó Pál előadása a Geoponikáról

 A hallgatóság egy része

A rendezvény Albert Réka zárszavával ért véget. Az SZTE MGK oktatója hangsúlyozta, hogy maga is számos új információval gazdagodott az előadások nyomán. A zárszó után az előadók és a hallgatók kötetlen eszmecseréjével folytatódott a konferencia.

Képek: Komlósi Anna

Szöveg: Presztóczki Zoltán