Száz éve hunyt el Tripammer Károly erdőmérnök, Pécs város erdőhivatalának vezetője

SZÁZ ÉVE HUNYT EL TRIPAMMER KÁROLY ERDŐMÉRNÖK,

PÉCS VÁROS ERDŐHIVATALÁNAK VEZETŐJE

Pécs város erdőhivatala a kiegyezést követő évektől a polgárosodó település egyik fontos gazdasági szerveként a Mecsekben elterülő erdőbirtokok szakszerű és jövedelmező kezeléséért felelt. Jelentősége az 1879-es erdőtörvényt követően még inkább felértékelődött, amikor az állami felügyelet szigorodásával a korábbi erdőőri tevékenységet tudományos alapokon nyugvó mérnöki munka váltotta fel. A képzett erdőmesterek és erdőmérnökök sorából kiemelkedik Tripammer Károly, aki három évtizedes munkásságával meghatározó szerepet játszott a mecsekaljai város erdőgazdálkodásának korszerűsítésében.

Tripammer Károly 1871. december 18-án született Nagykanizsán, a helyi kereskedő, Tripammer Gyula (1819–1888) és felesége, Vinklehner Vilma (1828–1900) gyermekeként. A népes családban ő volt a legfiatalabb; testvérei, Adél (1845–1923), Emilia (1847–?), Vilma (1850–1938), Rezső (1854–1912), Róza (1855–1896), Gyula (1857–1916), József (1863–1918) és Erzsébet (1866–?) után a házaspár kilencedik gyermekeként látta meg a napvilágot.

Középiskolai tanulmányait 1890-ben szülővárosában, a kegyes tanítórendi katolikus gimnáziumban fejezte be. Még ugyanebben az évben Selmecbányára ment, hogy a kor nagy hírű intézményében, a Bányászati és Erdészeti Akadémián folytassa tanulmányait. Miután neves professzorok irányítása alatt 1893-ban elvégezte az erdőmérnöki képzést, a Somogy vármegyében található mernyei uradalomban helyezkedett el gyakornokként, abból a célból, hogy megszerezze az államvizsgához előírt kétéves szakmai gyakorlatot.

Tripammer gyakornoki évei még le sem teltek, amikor 1894-ben máris lehetősége nyílt a szakmai előrelépésre: ekkor kapta kézhez ugyanis Pécs város felhívását, amelyben erdőhivatali segédi állást hirdettek meg. E hivatal személyzeti felépítését Pécs város erdejének ideiglenes üzemterve szabályozta: „Egy erdőmester, egy alerdész mint az erdőmester kezelési segédtisztje és ellenőr, 7 erdőőr, télen 1-2 mezei őr, gyérítéseknél 2 munkaőr.” A hivatalt ekkor Suha Rezső (1845–1912) főerdész, erdőmester vezette. A város tehát a főerdész mellé keresett „alerdészt”, vagyis erdőhivatali segédet, és Tripammer Károly erre az állásra nyújtotta be jelentkezését.

Tripammer Károly jelentkezése a Pécs város által meghirdetett erdőhivatali segéd állásra

Pályázata támogatóra is talált, mégpedig Aidinger János pécsi polgármester személyében, aki Kardos Kálmán városi főispánnak írt levelében közbenjárt érdekében: „Ajánlani bátorkodom Tripammer Károly uradalmi erdőgyakornokot, mint akit erdőmester úr már ismer, s úgy személyes megjelenése, mint erős, egészséges testalkata és képzettsége igen ajánlatossá tesz.” Az állást egy év próbaidő meghatározása mellett megkapta, majd miután 1895-ben diplomáját is megszerezte, sor került a véglegesítésére is.

A Pécsi Közlöny tudósítása 1894-ben

A városi erdőt elsősorban haszonerdőként kezelték, amely az épületfa-, szálfa- és tűzifaeladásokkal nyújtott jövedelmet. Ezen kívül tűzifát biztosított a város intézményeinek, alkalmazottjainak vagy a lakosság szegényebb rétegeinek. Jelentősége azonban messze túlmutatott a szűken vett gazdasági szempontokon. Miután az 1880-as években a filoxéravész elpusztította a híres pécsi szőlőültetvényeket, a helyi polgárság körében mozgalom indult, hogy a Mecsek természeti értékeire alapozva, a turizmus fejlesztésével adjanak új vonzerőt a városnak. Ezt az arculatváltást az 1892-ben életre hívott Mecsek Egyesület segítette, amely a kezdetektől szoros szakmai szövetségben állt a városi erdőhivatallal. A két szervezet együttműködését jól példázza, hogy Tripammer Károly az egyesület választmányi tagjaként is tevékenykedett. Közös munkájuk eredményeként épültek ki a hegység sétaútjai és pihenőhelyei, valamint valósultak meg azok a nagyszabású fásítási programok – köztük a jellegzetes feketefenyő-telepítések –, amelyek megalapozták a mai modern parkerdő arculatát, és a Mecseket a pécsiek kedvelt kirándulóhelyévé emelték. Tripammer egyébként a Mecsek Egyesület mellett 1894-től tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek, valamint 1900-tól az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek is.

Tripammer Károly 1899. május 18-án oltár elé vezette Kovácsfi Vilmát (1878–1925), Kovácsfi Kálmán (1842–1927) főmérnöknek, a pécsi államépítészeti hivatal vezetőjének leányát. Felesége a következő évtizedekben – a Pécsi Tanítónők Egyesületének választmányi tagjaként, majd a Szociális Missziótársulat pécsi szervezetének titkáraként – aktív szereplője volt Pécs társadalmi életének.

1910-ben Suha Rezső erdőmester súlyosan megbetegedett, helyettesítésével pedig Tripammert bízták meg. Az erdőmester 1912-ben bekövetkezett halála után a városvezetés az erdőhivatal átszervezése mellett döntött: ennek keretében az erdőmesteri tisztséget megszüntették, és helyette a főerdőmérnöki pozíciót hozták létre. A meghirdetett új álláshelyre Tripammer volt az egyetlen jelentkező, akit a közgyűlés 1912 novemberében hivatalosan is megválasztott. Az irányítása alatt álló városi erdőhivatal a Széchenyi téren működött; a tisztviselők az 1907-ben emelt városháza második emeletén végezték mindennapi munkájukat.

Tripammer Károly levele Pécs város tanácsához 1912-ben

Baranya vármegye és Pécs város szerb megszállása (1918–1921) a városi erdőhivatal működésére is hatást gyakorolt. A megszállás határát jelző demarkációs vonal ugyanis a Remeterét–Lapis–Kozári kunyhó–Árpádtető vonalon húzódott, vagyis kettéosztotta a városi erdőket, ami jelentősen megnehezítette az erdőhivatal működését. A szerb megszállás első időszakában Tripammer Károly ugyan hivatalában maradhatott, de 1920 szeptemberében – amikor a szociáldemokrata többségű új városvezetés lecserélte a korábbi tisztviselőket – őt is eltávolították a helyéről. Tripammer csak a szerbek kivonulása után, 1921. augusztus 22-én került vissza az erdőhivatal élére.

Tripammer Károly aláírása

A Pécsi Lapok tudósítása 1924-ben

A szerb megszállás után Pécs városa nagyszabású beruházásba kezdett. A korábbi években is felmerült az erdei utak rossz állapotának kérdése, amely az erdőgazdálkodási munkák hatékonyságát is negatívan befolyásolta. „A fuvarozási viszonyok a 10 heti folytonos esők miatt az utakat járhatatlanná tette, erősen érezhető a kiépített műút hiánya, mely ugyan tervbe van véve, de drága” – vázolta a problémát korábban a város polgármestere. Egy szilárd burkolatú erdei műút létesítésének gondolata már az első világháború előtt megfogalmazódott, ám a városi közgyűlés akkoriban anyagi megfontolásból még elvetette az erdőhivatal előterjesztését.

1922-ben azonban Tripammer Károly leporolta a korábbi terveket, és ezúttal már a városvezetés támogatását is sikerült elnyernie. A tényleges munkálatok 1923-ban vették kezdetüket. A tervezett útvonal a Mecsek kaputól (a mai Hunyadi János út végétől) indult, átvágott a Manduláson, elérte a Lapist, majd a Keresztkunyhó és a Kozári erdészház érintésével egészen a mánfai országútig húzódott. Az építkezés három szakaszban valósult meg, és végül 1929-ben fejeződött be. A folyamat felügyeletére egy ellenőrző bizottságot is felállítottak, amelynek tagjaként Tripammer Károly személyesen, közelről követhette nyomon a munkálatok előrehaladását. A mű teljes elkészültét azonban már nem érhette meg. Az útépítés a második szakaszánál tartott, amikor 1926. június 3-án 55 éves korában váratlanul elhunyt.

Nendtvich Andor pécsi polgármester az 1926. június 11-i tanácsülésen így emlékezett meg az elhunyt főerdőmérnökről: „Mélyen megragadott bennünket Tripammer Károly városi erdőmesternek csak a közelmúltban történt váratlan elhunyta. Benne a város törvényhatósága tiszti karának érdemes és buzgó tagját gyászoljuk, aki három évtizedet meghaladó hűséges és odaadó munkásságával, kiváló szaktudásával, értékes tapasztalatokban gazdag gyakorlati érzékével, kiterjedt erdőgazdálkodásunk fejlesztése érdekében végzett legteljesebb mértékben elismerésre méltó tevékenységet. Ezúttal indítványozom, hogy a főtisztviselő érdemét a mai közgyűlés jegyzőkönyvben megörökíteni kegyeskedjék.”

A Tripammer-fa 2026-ban

Tripammer Károly emlékét mindmáig őrzi a nevét viselő fa, amelynek kijelölésére különös módon még az főerdőmérnök életében sor került. A helyi emlékezet egy kalandos történetet kapcsolt a helyszínhez: a Kozári vadászházban lakó Tripammer egy alkalommal a Melegmányi-völgyből tartott hazafelé, amikor egy sebzett vadkan támadt rá. A szorult helyzetben Tripammer egy közeli, akkor még fiatal kocsányos tölgyre mászott fel, ahol kénytelen volt az éjszaka felét tölteni. A történet szerint másnap, hálája jeléül visszatért a fához, és két ágát összekötötte, mintegy „megjelölve” a menedéket nyújtó tölgyet saját maga és az utókor számára. Az időközben bekerített és emléktáblával megjelölt fa sorsa a hetvenes évek elején pecsételődött meg, amikor egy heves viharban derékba tört és elpusztult. Az erdészet azonban fontosnak tartotta a hagyomány megőrzését, ezért az eredeti helyszín közelében egy másik kocsányos tölgyet jelöltek ki. A megújított kerítés elé 2011-ben Baumann József emlékoszlopot készített „Tripammer fa” felirattal.

Tripammer Károly sírja a pécsi köztemetőben található, ahol a Mecsek Egyesület időről időre megemlékezést tart.

Gyánti István

főlevéltáros

Irodalom

Baronek Jenő, Polgárdy Géza: Mecsek Egyesület lexikon. Pécs, Mecsek Egyesület, 2013.

Kollwentz Ödön: Pécs szabad királyi város erdeinek és ott folytatott erdőgazdálkodásnak a története. Budapest, Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztály, 1998. (Erdészettörténeti közlemények; 36.)

Romváry Ferenc (főszerk.): Pécs lexikon. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010.

Források

HU-MNL-BaML-IV.1407.g. Pécs város polgármesterének iratai. „E” ügyosztály iratai. 20794/1930.

HU-MNL-BaML-IV.1424. Pécs Város Erdőhivatalának iratai. 353/1894.

HU-MNL-BaML-IV.1424. Pécs Város Erdőhivatalának iratai. 379/1894.

Sajtó

Dunántúl, 1926. jún. 5. 5. [nekrológ]

Pécsi Közlöny, 1894. aug. 26. 4.

Pécsi Lapok, 1924. aug. 5. 2.

Pécsi Napló, 1926. jún. 5. 5. [nekrológ]

Pécsi Műszaki Szemle, 1987. 3–4. sz. 5.