A múlt megőrzése, az emlékezés az ember örök sajátja, ez nemcsak egyéni, hanem közösségben is működő folyamat. Emléket állítunk és emlékezünk, az emlékezet tulajdonképpen a generációk közötti kommunikáció. A közösségi emlékezésnek terekre, tárgyakra, így emlékoszlopokra, szobrokra, emléktáblákra, emlékparkokra van szüksége. Mikor állít ilyet egy közösség? Ha köszönetet mond, kifejezi a háláját, emlékezik, emlékezik a múltban történt hősi cselekedetekre, önfeláldozásokra vagy a történelmünket gyökeresen átalakító kataklizmákra. Ilyen volt a Nagy Háború és az azt száz éve lezáró Magyarországra kényszerített trianoni békediktátum.