46. Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok
Az első napon az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményei kerültek a fókuszba, mivel 1849-ben öt hónapon át Debrecen volt az ország fővárosa. A konferencia résztvevői az egykori Miklós utcai kapukönyv mintájára készült vendégkönyvbe nevüket bejegyezve léphettek be a Vármegyeháza Árpád termébe. 1849-ben ezen a „kapun” át érkezett a városba maga Kossuth Lajos is, akit a kapuőr „Kossuth Magyarok Mósesse” néven írt be a városba érkezők rovatába. A témára történő ráhangolódást segítette a Debreceni Honvéd Táncegyüttes által bemutatott vasvári verbunkos is.
A néptáncbemutató után elsőként Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket. Ő kiemelte a levéltárak szerepét a nemzeti és helyi identitás megőrzésében. Kiss Attila, Hajdúböszörmény város polgármestere a hajdúk nevében üdvözölte a bihariakat (a rendezvény második napjának programjára és helyszínére utalva). Utolsó köszöntőként Germuska Pál, a Magyar Nemzeti Levéltár országos levéltári főigazgató-helyettese felvázolta a levéltárak legfontosabb feladatait, illetve azokat a kihívásokat, amelyek elé a digitális forradalom a levéltárakat állította.
A köszöntők után intézményünk igazgató asszonya, Szendiné Orvos Erzsébet adta át a Pro Archivo emléklapokat. 2019-ben 5 személy kapta meg az emléklapot annak elismeréseképpen, hogy levéltárunk munkáját iratadományozással vagy egyéb módon segítették. Ezt követően a honismereti pályázatra benyújtott dolgozatok szerzőit jutalmazták oklevéllel és könyvcsomaggal.
Több évtizedes hagyomány immár az is, hogy minden évben bemutatkozik a közönségnek egy-egy közgyűjteményi intézmény. Idén a berettyóújfalui székhelyű Berettyó Kulturális Központ munkáját ismerhették meg a jelenlévők. Kállai Irén igazgatónő elmondta, hogy a központot 2016-ban állították fel, fő feladata a helyi közgyűjteményi intézmények munkájának koordinálása. Szálkai Tamás, levéltárunk főlevéltárosa a Magyar Nemzeti Levéltár nemrég elindított Hetedíziglen országos családtörténet-kutatási projektjének megyei projektfelelőse mutatta be a helyi eredményeket. Intézményünk saját levéltár-pedagógiai foglalkozást talált ki Utazás a családfám körül címmel. Ezen a programon – több helyszínen – közel 850 gyermek vett részt.
Kovács Ilona főlevéltáros (MNL HBML) Cívis vendéglátás 1849-ben címmel tartott előadásával bepillantást engedett a korabeli Debrecen mindennapjaiba. A külső jegyeiben cseppet sem városias Debrecenben „Ha jöttél leszel, ha hoztál eszel.” mondás járta. Már ez is azt sejtette, hogy a város nem igazán rendezkedett be vendégfogadásra, mindösszesen két szálloda/fogadó várta a városba érkezőket. 1849-ben a városi polgárok – nem kis áldozatot vállalva – magánházaikban szállásolták el és látták vendégül az ideérkező kormánytagokat és azok családtagjait. Az előadó bemutatta azt is, hogy a vendégek szabadidejüket mivel töltötték el, milyen kikapcsolódási lehetőségek álltak a rendelkezésükre. Érdekes történetek, naplóbejegyzések színesitették a vetítéssel és zenei bejátszással kísért előadást.
Brigovácz László levéltáros (MNL HBML) Hadi és polgári egészségügy Debrecenben és Biharban 1848–1849-ben című előadásában a szabadságharc egészégügyi ellátórendszerét vázolta fel. 1849-ben Debrecenbe katonák, tisztviselők és hozzátartozóik tömegei érkeztek, megsokszorozva ezzel a város népességét. A cívisváros nem volt felkészülve ekkora tömeg egészségügyi ellátására. Meg kellett szervezni a városba érkező sebesült honvédok gyógykezelését is, ezért 1849-től több hadikórházakat is nyitottak a városban. Gyűjtéssel próbálták biztosítani a szükséges kórházi felszerelést, gyógyszert, ágyneműt és az egyéb szükségleteket. Rövid idő alatt hatalmas szervező munka és összefogás eredményként egy működő egészügyi hátországot tudtak biztosítani a szabadságharc számára.
A következő előadó a levéltártörténet tárgykörébe tartozó témát dolgozott fel. Szálkai Tamás főlevéltáros (MNL HBML) Bihar megye hátországa 1849-ben, különös tekintettel a vármegyei levéltárra című előadását azzal indította, hogy 2019-ben egy több hétig tartó hungarika feltárás zajlott a Román Nemzeti Levéltár Bihar Megyei Fiókjában, melynek eredményeként digitalizált formában jelentős iratanyag került levéltárunk Bihar megyei gyűjteményébe. Az előadó az iratok alapján rekonstruálta Jakab Sándor, Bihar vármegye egykori levéltárnokának munkáját, annak minden nehézségével együtt.
Az utolsóként elhangzó előadásban Varjasi Imre fióklevéltár-vezető (MNL HBML HbFl) arról mesélt, hogyan zajlottak a toborzások ebben az időben Toborzás a 17. huszárezredbe, az 52. valamint 53. gyalogzászlóaljakba 1848–49-ben címmel. A Hajdúkerület 1848 szeptemberében 1017 újoncot állított ki a haza védelmére, még a kerület börtönében raboskodók is felajánlották Kossuthnak szolgálataikat. A nyalka Bocskai huszárok világoskék mentéjükben kitűntek a tavaszi hadjárat nagy ütközeteiben is.
A nap végén a résztvevők a levéltár munkatársai által összeállított A Szabadságharc őrvárosa című kiállítást tekinthették meg.
November 6-án a berettyóújfalui Nadányi Zoltán Művelődési Ház adott otthont a rendezvénynek. A köszöntők után első előadóként Tóth Ágnes főlevéltáros (MNL HBML) a Debreceni Egyetemen a Tanácsköztársaság és a román megszállás alatt és után történt eseményeket ismertette, Adalékok a Debreceni Egyetem Tanácsköztársaság és román megszállás alatti történetéhez címmel. Az egyetem 1912-es alapításától nem telt még el hosszú idő, amikor 1918. október 23-án a királyi pár, IV. Károly és Zita Debrecenbe látogatott az egyetemi klinikatelep avatására. Alig néhány nap múlva olyan sorsfordító események történtek, amelyek alapjaiban változtatták meg Magyarország további sorsának alakulását. Előbb az ún. köztársaság, majd tanácsköztársaság kikiáltására került sor. Ez utóbbi nem sokáig „tündökölt” Debrecenben, mert alig egy hónap múlva, 1919. április 23-án bevonultak a városba a román csapatok. A románok próbálták megvetni a lábukat a cívisvárosban, de az antant ultimátumára 1920. március 11-én kénytelenek voltak elhagyni Debrecent. Az egyetem tanári kara sem tudta kivonni magát az események hatása alól. A Nemzeti Hadsereg bevonulása után, igazoló bizottság előtt kellett számot adniuk az 1918. október 31. és 1920. március 11. közötti magatartásukról, ami akár retorziót vonhatott – és egyes esetben vont is – maga után.
Második előadóként Szikla Gergő igazgatóhelyettes (MNL HBML) mutatta be az Első világháborús emlékműveket Csonka-Bihar vármegyében. Szikla Gergő már régóta kutatja Hajdú és Bihar vármegyék településein az első világháborús emlékeket, amit ő az alábbi kategóriákba sorolt: hősi sírok, emléktáblák, emlékszobrok, emlékkertek és egyéb. Ez utóbbi kategóriába tartozik a derecskei Hősök harangja, amit 1925-ben öntetett az egyházmegye a háború áldozataira és hőseire emlékezve. Az előadás zárásaként korabeli filmhíradó segítségével megnézhettük a derecskei hősi emlékmű avatását.
A harmadik előadást Perczel Olivér főlevéltáros (BFL) tartotta Bihar és a román megszállás (1919–20) címmel. Az előadó Nagyvárad és Nagyszalonta történetén keresztül mutatta be, hogyan tették Bihar megye ezen területeit Románia részévé, mielőtt még a békekonferencia véglegesen nekik ítélte volna. A megszállók 1918. április 20-án vonultak be Nagyváradra. A város és a megye tisztviselőinek – a munkahelyük elvesztésével megfenyítve – esküt kellett tenniük a román királyságra. A párizsi döntés – miszerint a város és a régió tényleg Romániához kerül – 1920. január 23-án vált nyilvánossá. A városok átkerülését véglegesítette, amikor a törvénykezésben is életbe léptették a hivatalossá tett román nyelvet. Az új hatalom időnként a megfélemlítés eszközével élt. Erre példa az úgynevezett összeesküvés per, amelyben mintegy 170 polgárt és katonát tartóztattak le a román állam elleni szervezkedés vádjával. A párizsi békeszerződésen eldöntötték Magyarország új határait. A megszállók a Tiszántúlt 1920. február 25-e után fokozatosan hagyták el, az itt maradt bihari részekről március 24-én vonultak ki.
Az utolsó előadás Az Alföldi páncéloscsata Berettyóújfalu környéki harcai, 1944 október címet kapta. Számvéber Norbert igazgató (HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár) lendületes és magával ragadó előadásában bemutatta a két harcoló fél (szovjet/román és német/magyar) csapatait, azok stratégiáját, fegyverzetét. Kitért a civil lakosság megpróbáltatásaira is.
Akik elfogadták invitálásunkat, és részt vettek velünk ezen a két napon, érdekes és tartalmas előadásokat hallhattak. A nagyszámú részvétel azt bizonyította, hogy a helyi lakosok nyitottak szűkebb pátriájuk történetének megismerésére.
Tóth Ágnes
Új hozzászólás