Tájékoztatjuk Tisztelt Kutatóinkat, hogy levéltárunk kutatószolgálata 2021. január 1-jét követően a korábbi nyitvatartási időpontokban (H–Cs 8–15:30, P: 8–13) az alábbi rend szerint működik tovább:
A Magyar Nemzeti Levéltár Hetedíziglen projektjének keretében 2020-ban indítottunk kurzust a családkutatók számára. Ennek keretében az elődök feltárásában nélkülözhetetlen iratok megismerését követően most a helyi forrásőrző intézmények megismerését ajánljuk figyelmükbe. A pandémia miatt a személyes látogatás helyett virtuális sétát ajánlunk.
Három évvel ezelőtt, 2018. február 12-én kedves vendéget fogadtunk a levéltárban a Múltról mindenkinek sorozat programján. Pro Archivo-emléklappal kitüntetett iratajándékozónk, Megyery Pál látogatott el hozzánk és beszélgetett családja múltjáról és fennmaradt emlékeiről Nagy Dórával. A napokban elhunyt Pali bácsira kegyelettel emlékezünk.
Ugyanezen a címen tekinthető meg az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának legújabb virtuális kiállítása, amellyel szeretnénk mindenkinek „Áldott, békés karácsonyt és boldog új évet kívánni!” Összeállításunkban a december hónaphoz és az ünnepi készülődéshez kapcsolódó levéltári dokumentumokból válogattunk. Továbbá tájékoztatjuk kedves kutatóinkat és ügyfeleinket, hogy levéltárunk 2020. december 18-a és 2021. január 4-e között zárva tart.
Az Arcok és könyvek a történelemtudomány műhelyéből című sorozatunkban Valuch Tibor: Sors–történelem–társadalom című, 22. Évkönyvünkben megjelenő tanulmányát mutatja be.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából egy olyan levelezést mutatunk be levéltárunk anyagából, amelynek segítségével képet kaphatunk egy máig kiadatlan irodalmi mű sorsának bizonyos részleteiről.
Az italmérésből származó jövedelem a kocsmatulajdonos településeknek mindig jelentős hasznot hajtott, így a kocsmák fenntartásában maguk is érdekeltek voltak. A török kiűzése, valamint a Rákóczi-szabadságharcot követően a kocsmák mellett ugyanakkor megjelentek a zömmel településen kívül felépített csapszékek, illetve az átutazók elszállásolására is alkalmas vendégfogadók is. A kezdetben egyszerű kialakítású épületek jelentősége a normalizálódó hétköznapi életben egyre növekedett, hiszen például az Alföldön – ahol a jelentős mértékű pusztulás és elvándorlás miatt a megmaradó települések nagy távolságokra feküdtek egymástól – egy-egy ilyen csárda vagy vendégfogadó kis szigetet jelentett az utazóknak. Így közvetve a csárdák jelentőségének növekedését a belőlük származó jövedelem, valamint a tulajdonosok által fenntartásra és fejlesztésre fordított összegek gyarapodása is jelezte.