Szombathely kárpátaljai testvérközségei

Kárpátalja 1939 márciusában történt visszacsatolását követően a magyarországi városok[1] siettek a visszakerült településeket a „testvérükké” fogadni. Szombathely is az elsők között kívánta teljesíteni e hazafias kötelességét, csupán az volt a kérdés, hogy egy nagyobb várost válasszanak, vagy esetleg több községet együtt fogadjanak testvértelepülésükké. Végül ez utóbbi álláspontot fogadták el, azzal az indoklással, hogy az egyszerű falvak lakosai – a húszévi csehszlovák megszállás alatt – többet szenvedtek a városoknál, ezért jobban rászorultak a segítségre.[2]

Szombathely városa 1939. július 7-én megtartott rendkívüli közgyűlésén határozott arról, hogy a testvérül fogadja a ruszin föld öt települését: Nevicke (ma: Nyevicke, Ukrajna), Felsődomonya (ma: Onokivci, Ukrajna) és Alsódomonya (ma: Onokovecza, Ukrajna), Ókemence (ma: Kamjanicja, Ukrajna) és Nagyhuta (ma: Unghuta, Ukrajna) községeket.[3] A segítségadás módozatának tárgyalása során olyan indítvány hangzott el a városházán, amely a ruszinföld egyik problémájára – a szegénysorban és árvaságban szenvedő gyermekekre – hívta fel a figyelmet. Elhatározták, hogy 1939. augusztus 1. és augusztus 30. között Szombathely vendégül lát a testvérközségek lakosai közül 35 gyermeket és a kisérőiket. Az indítványt aztán egyhangú lelkesedéssel fogadta el a város vezetősége, és azonnal lépéseket is tettek a terv megvalósítása érdekében.[4] Ezen kívül a testvérközségek részére felajánlottak egy–egy magyar címerrel ellátott zászlót is,[5] amelyet rögtön meg is rendeltek a Vas Megyei Közalkalmazottak Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezettől.[6] A ruszin gyermekek 1939. július 31-én indultak Ungvárról (ma: Uzsgorod, Ukrajna). A Magyar Városok Országos Szövetsége (MVOSZ) az átutazó csoport néhány órás budapesti tartózkodása alatt gondoskodott a gyermekek fogadásáról, a városnézésről és megvendégelésükről.[7] 1939. augusztus 1-jén 35 gyermek érkezett Nevickéről Szombathelyre, akiket Bakonyi István és Matyasovszky Erzsébet tanítók kísértek el. Szombathely városa a vendég gyermekek közül a tizenhat fiút a vármegyei árvaházban, míg a tizenkilenc kislányt az erdei iskolában szállásolt el. Az árvaházban Bakonyi István a feleségével együtt vigyázott a fiúkra, az erdei iskolában pedig Matyasovszky Erzsébet tanítónő felügyelt a leányokra.[8] A kárpátaljai gyermekek közel egy hónapon keresztül élvezhették a szombathelyiek vendégszeretetét. Megtekintették a jáki templomot, jártak Velemben, ahol megnézték a bronzkori leletek lelőhelyét, és részt vettek Kisunyomban az aratási ünnepségen.[9] Augusztus végén az erdei iskolában rendezett hazafias ünnepség keretében búcsúztak el a ruszin fiúk és lányok, akiket Szombathely városa itt tartózkodásuk alatt fel is ruházott.[10] A kárpátaljai gyermekek hazaindulásuk előtt megkoszorúzták a szombathelyi Országzászlót.[11]

1940. december 13-án Szombathely városa úgy határozott, hogy a kárpátaljai testvértelepülések elemi iskolái részére a Vasárnapi Könyv című folyóiratot két–két példányban, 1940. január 1-től megrendelik.[12] Karácsony közeledtével a szombathelyiek sok ajándékot, könyvet, ruhaneműt gyűjtöttek össze, amelyet eljuttattak a testvértelepüléseknek.[13] A következő év végén a város 1.200 pengőt küldött el Kozma Miklóshoz,[14] hogy a kárpátajai kormánybiztos juttassa azt el az öt település legjobban rászoruló lakosai részére.[15]

1941-ben Mészáros Hugó[16] polgármester vezetésével egy szombathelyi küldöttség érkezett Nevickére, hogy ott egy bensőséges ünnepség keretében adják át Szombathely testvérközségeinek a címeres selyem országzászlót. A nevickei állami elemi iskola előtti térségen megtartott ünnepségen megjelentek a testvérközség küldöttjei, és az egyes községek leventéi, tűzoltói álltak sorfalat. Az országzászló felavatását istentisztelet előzte meg, majd a selyemzászlót Szombathely polgármestere ünnepi beszéd keretében adta át a község elöljáróságának. Demkó Mihály[17] parlamenti képviselő az Ereklyés Országzászló Nagybizottság nevében vette át a díszes lobogót. Ezt követően Bakonyi István igazgató-tanító mondott ünnepi beszédet, és három díszpolgári oklevelet adott át a szombathelyieknek.[18]

A község képviselőtestületének egyhangú határozataként Ujváry Ede[19] nyugalmazott szombathelyi polgármestert, Vidos Árpád[20] nyugalmazott főjegyzőt és Szegedy Györgynét[21] Nevicke község díszpolgáraivá választották. A díszes okleveleket – amely jelen tanulmány képmellékletében látható – Ujváry Ede személyesen vette át, és a kitüntetettek nevében ő mondott köszönetet a megtiszteltetésért.[22] A zászlóavatási ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult, amelyet a neviczkei vár alatti vendéglőben megtartott bankettel ért véget a rendezvény.[23]

Bajzik Zsolt

„Isten hozott” Kárpátalján – bevonulási díszkapu, 1939
(Fortepan/ Horváth József 265979)

Vasárnapi könyv képes hetilap címlapja. 1939
(HU-MNL-MNL-VaML-V-173-c. 569/1940.)

Félárú menetjegyre jogosító igazolvány, 1939
(HU-MNL-MNL-VaML-V-173-c. 569/1940.)

Újváry Ede nevickei díszpolgári oklevele, 1940
(HU-MNL-MNL-VaML-X-59. 2. doboz)