Kincsesláda kulcsa a Lángliliom utcában?
Gróf Bercsényi Miklós (1665–1725) kuruc főgenerális hamvait 120 évvel ezelőtt, 1906 őszén hozták haza Törökországból II. Rákóczi Ferencével és a többi kuruc bujdosóéval együtt. Az 1860-as évektől közel ötven esztendőn át igyekeztek előkészíteni a kuruc vezetők tetemeinek hazahozatalát, rehabilitálását. A jelen tanulmányban vizsgált sírládakulcsot (HU-MNL-OL-Z 1361-176-1904) a kurucok hazahozatalának tudományos kutatói használták. Először Szádeczky Lajos (1859–1935) 1903-ban Bercsényi hamvainak sírládába helyezésekor, ezt követően 1904-ben Thallóczy Lajos (1857–1916) történészhez került a feltárások miatt. Ezt követően nem tudjuk rekonstruálni a kulcs útját a levéltári őrizetig. A műtárgy ritka, kézzelfogható emléke a kuruc vezetők hamvainak feltárásának és hazaszállításának.
A Rákóczi szabadságharc bukása után számos kuruc vezető menekült az Oszmán Birodalom területére.VI. Károly osztrák császár hazaárulóvá nyilvánította a bujdosókat: „…a legújabb lázadás fejeit Rákóczyt és Bercsényit s bármely rangú és rendű párthíveiket […] törvényes királyuknak s a hazának nyilvános ellenségeit, és mint árulókat s az igaz szabadság felforgatóit, a jelen határozat erejével összesen és egyenként törvényesen száműzötteknek s az érdemelt törvényes büntetés rájok szabása végett mindenütt üldözendőknek s elfogatandóknak, összes ingó és ingatlan javaikat pedig a királyi kincstár részére elkobzandóknak nyilvánítják s jelentik ki.” (1715. XLIX. tc.) A 19. században a Habsburg-ellenes magyar körök mellett a közvélemény nagy része számára is egyre fontosabbá vált, hogy a 18. századi magyar függetlenségi háború vezetőinek hamvait hazahozzák. Az 1860-as évektől megindultak a tudományos kutatások, a feltárások előkészítése is. Az 1888-as évben Thaly Kálmán (1839–1909) költő, politikus török földön végzett kutatásai törtek utat a későbbi exhumálásoknak és hazahozatalnak. 1903-ra gyakorlatilag már a konkrét előkészületek is megindultak. Ferenc József császár 1904-ben leiratában ezt írta: „A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugosznak idegen földben [sic!], s e hamvaknak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az isteni gondviselésnek: azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik.” Ezt követően `az 1906. évi XX. törvénycikk rendezte a kurucok hazahozatalának és jogi státuszának ügyét. Ennek eredményeképp 1906 októberében hazaszállították Rodostóból és Isztambulból II. Rákóczi Ferenc és hét társának hamvait, akiket Kassán és Késmárkon helyeztek végső nyugalomra.
Jelen tanulmány a 120. évfordulón kívánja felhívni a figyelmet egy különleges tárgyra, Bercsényi Miklós sírládájának kulcsára, ami az Országos Levéltár őrizetében a Z szekció gyűjteményes fondjában található. Hogyan került a kulcs a levéltárba? Mi lehetett a sorsa a tárgynak? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni. Szádeczky Lajos (1859–1935) történész kutatásai meghatározóak voltak gróf Bercsényi Miklós és társai hamvainak azonosításában, valamint a hazahozatal szakmai előkészítésében. Az 1903 és 1906 közötti történeti feltárás jelentősége három ponton ragadható meg: a sírhelyek azonosításában, a maradványok hitelesítésében és a hazaszállítás előkészítésében. Szádeczky 1903-ban először egyedül, majd az úgynevezett „Rákóczi-zarándoklat” keretében kutatott török földön. Elsődleges célja a törökországi bujdosók emlékeinek felkeresése és sírhelyeik pontos meghatározása volt. A kutatás Rodostóban, a Panagia Pneumatokratoria nevű ortodox templomban zajlott, amelyet a magyar források gyakran örmény kápolnaként említenek. A feltárás során Szádeczky Bercsényi Miklós, Csáky Krisztina, Esterházy Antal és Sibrik Miklós hamvait azonosította. Nagy nehézséget okozott neki, hogy nem támaszkodhatott Thaly Kálmán 1888-as kutatásaira, hiszen időközben a templomot teljesen újjáépítették. A történész a márványsírkövek feliratai, a korabeli leírások és a sírok egymáshoz viszonyított helyzete alapján igyekezett hitelesíteni a maradványokat. Bercsényi esetében a sírhely pontos azonosítása és a környező sírok elhelyezkedése szolgált döntő bizonyítékként. Erről a kortárs sajtó később így írt: „Főeredménye volt kutatásainak, hogy egy ottani görög templomban felbontotta Bercsényi nagy márványkövön címeres sírját, hogy megállapítsa, hogy megvannak-e hamvai ... Ezeket megtalálván, csontvázait lefényképezte be, az elkorhadt deszkakoporsó helyett ciprusfa ládába helyezte el.” (Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. május 28., 1.)
Panagia Pneumatokratoria ortodox templom, Rodostó.
(Forster Gyula: Rákóczinak és bujdosó társainak síremlékei a külföldön és a hazában. Hivatalos jelentés. In: Forster Gyula: Forster Gyula: Magyarország műemlékei 3. Franklin, Bp, 1913. 12.)
Szádeczky saját beszámolója szerint Bercsényi csontjait koporsó nélkül, tengeri homokban találták meg, majd egy új, rézlemezzel befedett sírládába helyezték: „Sirládát hozattam s ebbe beleraktuk a homoktól megtisztított csontokat a koponyával, azután bezártuk a drága csontokat az uj sirládába; a kulcsot eltettem, s a ládát elhelyezvén a sírba, ismét elföldeltettük.” (Magyar Nemzet, 1904. október 1., 2.) Gyakran idézett tudományos munkájában még patetikusabban írt erről: „Azután bezártuk a drága csontokat az új sírládába; a kulcsot eltettem (kegyelettel őrzöm!) s a ládát elhelyezvén a sírba, ismét elföldeltettük.” (Szádeczky Lajos: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban. In: Századok, 1904. 7. sz. 633.)
A boríték és szövege, amelyben a kulcsot tárolták.
(HU-MNL-OL-Z 1361-176-1904-1)
Kutatási eredményeit 1904-ben publikálta, ami sorsdöntővolt a hamvak hazahozataláról szóló politikai döntés megszületésében; végül Ferenc József is hozzájárult az újratemetéshez. Bár a magas szintű politikai egyeztetések az osztrák császár és II. Abdul-Hamid oszmán szultán között zajlottak, Szádeczky szakértőként 1906-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) hivatalos képviselőjeként a hamvak exhumálásánál és az újratemetési ceremónián is jelen volt. A szakértői csoportot Thallóczy Lajos történész vezette.
A folyamat 1906. október 14-én vette kezdetét Rodostóban, ahol a görögkeleti templom temetőjéből exhumálták a főnemes maradványait. A koporsókat ezt követően a Kelet nevű gőzhajóra emelték át, amely egy kilencnapos tengeri utat követően, 1906. október 23-án futott be a romániai Konstanca (Constanța) kikötőjébe. A hamvakat itt a magyar küldöttség tagjai vették át, akik elhelyezték azon a különleges, feldíszített díszvonaton, amely még aznap éjszaka átlépte a történelmi magyar határt Orsovánál. A szerelvény útja valóságos diadalmenetben haladt végig az országon, első fő állomása a főváros volt. 1906. október 28-án Budapesten monumentális gyászünnepséget tartottak, ahol a Szent István Bazilikában ravatalozták fel a bujdosók földi maradványait, hogy a tömeg leróhassa kegyeletét a nemzet hősei előtt. A nemzeti gyásznap után a vonat továbbindult észak felé, és végül 1906. október 29-én, korán reggel érkezett meg Kassára. A városban rendezett ünnepélyes szertartások és emlékezések után Bercsényit még aznap örök nyugalomra helyezték a Szent Erzsébet-székesegyház altemplomában, ahol ma is második hitvese, Csáky Krisztina grófnő mellett pihen. Egy 162 cm hosszú vörös rézkoporsóba helyezték őket, azon belül külön-külön ciprusfa sírládákba.
A hazaszállításhoz használt faládák és a hozzájuk kapcsolódó tárgyak relikviaként maradtak fenn az utókor számára. A bujdosók hagyatékának és a hazaszállítás emléktárgyainak jelentős részét a kassai Východoslovenské múzeum v Košiciach és a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, míg a rodostói Emlékház és Múzeum II. Rákóczi Ferenc Fejedelem és a Magyar Politikai Emigráció Tiszteletére a feltárással kapcsolatos dokumentumok, fotók és tárgyi emlékek bemutatásával kapcsolja össze a helyszíni emlékezetet a magyarországi kultusszal.
Mind a mai napig talány, hogy hogyan maradt meg a kulcs és hogy került a levéltárba. Szádeczky Lajos sokrétű tudományos hagyatéka – mivel pályája nagy részét Kolozsváron töltötte, de élete végén Budapestre költözött – több közgyűjtemény között oszlik meg. A kulcsról persze régóta tudunk. A korabeli és kortárs publikációk is emlegetik. Bár arra, hogy ez a Magyar Nemzeti Levéltárban lenne, nem hivatkoztak a kortársak. Pedig 1995 áprilisa és 1996 júniusa között Mindennapok emlékei a Magyar Országos Levéltárban címmel időszaki kiállítást rendeztek a levéltári palotában, ahol 27 tárlóban a 103 irat és tárgy között a sírláda-kulcs is kiállításra került. A kiállítási anyag, illetve az iratok és tárgyak kapcsán kiadott katalógus szintén nem ad támpontot a kulcs levéltárba kerülése ügyében. Az Országos Levéltár vonatkozó ügyirataiban csupán annyi található, hogy eredete már az akkori kiállítás előkészítésénél is ismeretlen volt. (Magyar Nemzeti Levéltár levéltára általános iratai - HU-MNL-OL-Y 7-a-1994-182-643.). (Külön köszönet a kutatásban nyújtott segítségért az irat referensének, Dr. Reisz T. Csaba főlevéltárosnak, címzetes főigazgatónak.)
Szádeczky levelezésének jelentős részét – kéziratos feljegyzéseit és kutatási naplóit – az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Kézirattára és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi. Különösen értékesek a rodostói kutatásokra, a székelyek történetére és a Rákóczi-temetésre vonatkozó iratok. A család 1934-ben jelentős iratanyagot adott el az Országos Levéltárnak, majd 1962-ben újabb anyag került be tőlük a nemzeti iratőrzőhelyre. Az MTA rendes tagjaként Szádeczky számos akadémiai vonatkozású jelentése és szakmai levelezése az MTA Kézirattárába került. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanáraként végzett munkájának hivatalos dokumentumai részben a kolozsvári egyetemi levéltárban, részben a Budapestre menekített anyaggal együtt az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárában találhatók meg. Tárgyi- és fotóhagyatékából a Szádeczky-Kardoss Lajos-féle gyűjtemény családi és expedíciós képeket (például a Zichy Jenő-féle kaukázusi utat és a rodostói feltárásokat) őriz. A rodostói exhumálás során talált, sírba vissza nem került relikviák a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, amit még Kardoss Boldizsár tiszti főügyész, ügyvéd 1925-ben adott át. Szakmai könyvtára a halála után aukciókon részben szétszóródott, jelentősebb egységei beépültek az OSZK és az MTA állományába; de kötetei ma is felbukkannak az antikvár forgalomban.
Felmerült, hogy egy korábbi kiállítás megrendezésének körülményeiben rejlik a megoldás. Az 1953-as országos Rákóczi-ünnepség emlékkiállítása több intézmény együttműködése révén valósult meg. Az Országos Levéltár mellett, az Országos Széchényi Könyvtár, a Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltára, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum is kölcsönzött iratokat és műtárgyakat a kiemelten kezelt rendezvényhez. Ám a kiállításhoz készített kiadvány (Rákóczi emlékkiállítás: 1703–1953. Budapest, 1953.) nem említi a tárgyat. Ráadásul Dr. Maksay Ferenc (1916–1986) történész, főlevéltáros az, aki az esemény után az összegyűjtött és a levéltár őrizetében lévő anyagot 1962-ben a G szekcióba (Thököly- és a Rákóczi szabadságharcok levéltárai) rendezte. Áttekintve az emlékkiállítás jegyzőkönyveit és az intézményi bontású részletes irat- és/vagy tárgylistákat (HU-MNL-OL-G 38) itt sincs nyoma annak, hogy valaha itt őrizték volna a tárgyat.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a hazahozatali tudományos delegáció tagja, Forster Gyula szerint Bercsényi koporsójának kulcsa a kassai székeskáptalan levéltárába került: „A 162 cm. hosszú leólmozott rézkoporsó tartalmazza gróf Bercsényi Miklós és második hitvese Csáky Krisztina grófnő tetemeit, melyek külön-külön cziprusfa-ládákba tétettek. Az elsőnek hamvait magában foglaló láda kulcsa 2. alatt fekvő borítékba van zárva. Csáky Krisztina grófnő ládáján azonban nincsen zár, hanem a fedele csavarokkal van leerősítve. […] van szerencsém a Méltóságos és Főtisztelendő káptalant kérni, hogy jelen átiratomat az ehhez csatolt kulcsokkal egyetemben a levéltárban szintén elhelyezni méltóztassék.” (Forster Gyula: Rákóczinak és bujdosó társainak síremlékei a külföldön és a hazában. Hivatalos jelentés. In: Forster Gyula: Magyarország műemlékei 3. Franklin, Bp. 1913. 28–29.) Elképzelhető, hogy Szádeczky rosszul emlékezett, és Csáky Krisztina sírládája kulcsát tette el, vagy Forster jegyezte fel hibásan a kulcs-ügyet.
Bercsényi sírládája.
Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár. Leltári szám: 133/1948 fk. Forrás: MNM
Mi lehet az oka annak, hogy a kulcs a pénzintézeti referenciához tartozó fondtöredékekbe került? Sokáig az volt a feltételezésünk, hogy Szádeczky esetleg egy bankban, annak széfjében tárolta. Talán a hagyatékából került át vagy maradt egy pénzintézetnél. A hagyatéki eljárás jegyzőkönyve nem részletezi a kutató ingóságait, sem pénzintézettel való kapcsolatát. Szádeczky korabeli pozíciói alapján kutatási irányként felmerülhet a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, a Magyar Általános Hitelbank és a Postatakarékpénztár iratanyaga. Ám ezen pénz- és hitelintézeti iratanyagokban nincs utalás a kulcs hollétére. A pénzintézeti Fondtöredékek (HU-MNL-OL-Z 1361) viszont olyan vegyes tartalmú, hogy még az is elképzelhető, hogy a Szédeczky-Kardoss család fondjából (HU-MNL-OL-P 610-617, 1575) véletlenül került át ide. Mindenesetre sem a gyarapodási naplók, sem a törzslapok, sem a fondhoz tartozó egyéb dokumentáció nem ad magyarázatot arra, hogy a kulcs miként került az Országos Levéltár őrzésébe.
A kulcs ezért kettős jelentőségű: egyszerre utal Szádeczky és Thallóczy szerepére a rodostói feltárásban és arra, hogy a kuruc-kultusz tárgyi emlékei olykor váratlan levéltári környezetben, akár pénzintézeti fondtöredékben is fennmaradhatnak. Így arra is fel kívánom hívni a figyelmet, hogy számos a kuruckor kapcsán felmerülő téma a mai napig nem került teljes mértékben feltárásra. Rákóczi körének tevékenysége, valamint emlékezetük kutatása még mindig tartogat a szakemberek számára tudományos munkát.
Írásom a kuruc vezetők hamvainak 120 éve történt hazaszállításának kíván emléket állítani.
(Köszönöm Vlasicsné Török Barbara (MNL OL) levéltári kezelőnek, hogy külön felhívta a figyelmemet erre a fondra.)
Szakirodalom
1906. évi XX. törvénycikk II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról. Kihirdetve: 1906. október 27. Budapesti Közlöny, (250. sz.) 1906. október 28. 1.
Forster Gyula: Rákóczinak és bujdosó társainak síremlékei a külföldön és a hazában. Hivatalos jelentés. In: Forster Gyula: Magyarország műemlékei 3. Franklin, Bp. 1913. 5–40.
Halász Hajnal - Katona Cs. - Ólmosi Z. (Válogatta, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta és az előszót írta): Dokumentumok II. Rákóczi Ferenc és társai újratemetéséhez (1873-1906). Magyar Országos Levéltár. Bp. 2004.
Kerekes György: II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatala. Ries Lajos Nyomdája, Kassa, 1908.
Kincses Katalin Mária: „Minden különös ceremónia nélkül" A Rákóczi-kultusz és a fejedelem hamvainak hazahozatala. In: Kultusz és hagyomány - Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójára. Argumentum, Bp, 2003. 132–177.
Kovács Sándor (szerk.): Rákóczi és Kassa. Nemzetközi tudományos konferencia II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak 110 éves hazahozatala alkalmából (Kassa, 2016. október 26–29.). Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa, 2017.
Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. 3. átdolg. kiad. Osiris Kiadó, Bp, 2004.
Maksay Ferenc: A Thököly- és a Rákóczi –szabadságharcok levéltárai. Magyar Országos Levéltár, Bp., 1971
Rákóczi emlékkiállítás: 1703-1953. Budapest, 1953. sz.n.
Szádeczky Lajos: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban. Századok. 38, 1904. 595–636.
Szádeczky Lajos: A Rákóczi-emigráció hazahozott hamvai. Kolozsvár, Ajtai K. Albert Könyvnyomdája, Bp, 1907.
Szádeczky Lajos: A rodostói magyar sírok s Bercsényi hamvai. Athenaeum, Bp, 1904. (Különlenyomat a Századok 1904)
Thallóczy Lajos: Jelentés II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak exhumálásáról és hazaszállításáról., Állami Nyomda, Bp, 1907.
Thaly Kálmán (1893): Rákóczi-emlékek Törökországban és II. Rákóczy Ferencz fejedelem hamvainak föltalálása. (Második, bővített és számos képpel illustrált kiadás.) Bp, 1893.
Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai sírhelyei Konstantinápolyban s a rodostói magyar utcza. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Bp, 1889.
Tóth Ferenc: A Rákóczi-emigráció és történelmi jelentősége. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont] (https://real.mtak.hu/121945/1/TothFerenc.pdf) (letöltés: 2026. 07. 04.), Bp, 2020.
Trostovszky Gabriella és Vissi Zsuzsanna: Mindennapok emlékei a Magyar Országos Levéltárban. (kiállításkatalógus) Budapest, 1995.
Új hozzászólás