Hét dokumentuma

A deportálásokban hivatalosan „tanácsadóként", vagy más forrásokban „segítőként" aposztrofált Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer vélelmezhetően osztotta Sztálin kijelentését, miszerint „száz halál katasztrófa, egymillió halál statisztika". A szörnyű mondat mögött azonban emberi sorsok, családi tragédiák voltak. Különösen igaz ez azokra a zsidó származású, magyar állampolgárokra, akiknek lakhelyét a trianoni béke elszakította Magyarországtól, és így kettős kisebbségi sorba kerültek 1920 után.

A Magyar Királyság 16–17. századi egyháztörténetének alapvető eleme volt a reformáció 16. század eleji kibontakozása, majd a 16. század utolsó harmadára szinte teljes mértékűnek tekinthető térnyerése. Ekkorra részben az oszmán hódítás, részben a reformáció elterjedése során jelentős veszteség érte a katolikus egyház szerzetesrendjeit, illetve a közép- és alsópapságot.

A hesseni Ilbenstadtban 1819 április 11-én született Leiningen-Westerburg Károly volt az Aradon kivégzett honvédtábornokok legfiatalabbika. A családi példát követve 16 évesen lépett katonai pályára. Házassága révén 1844-ben került Magyarországra, Sissányi Elizt, egy törökbecsei birtokos lányát vette feleségül. A 31. gyalogezred számfeletti századosaként a szabadságharcot megelőzően két gyermekével és feleségével Pozsonyban élt.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában több törzsszámon is találhatók Ybl-tervrajzok, részben a megbízók, a Károlyi család és a Festetics család iratai közül kiemelt tervrajzgyűjteményben, illetve a Kereskedelemügyi Minisztérium iratai közül kiemelt tervgyűjteményben, hiszen a minisztérium mint 1867-től a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium jogutóda az állami építkezésekkel és a középületekkel is foglalkozott.

 A magyar kormányszervek a török hódítás miatt 1541 óta Bécsben, illetőleg Pozsonyban működtek. A széttagoltság és a török veszély megszűnte után 1784-ben rendelte el II. József, hogy az országos hatáskörű hivatalok (a Helytartótanács, a Magyar Kamara, a magyar főhadparancsnokság, a Királyi Curia) költözzenek át Budára.

Koporsóját öccse, az ifjú Mátyás király 1458-ban átvitette a gyulafehérvári székesegyházba, ahol apja mellett találta meg végső sírhelyét. Ezt követően sorsa nem volt hangsúlyos eleme az országos politikai emlékezetnek több évszázadon keresztül. Hunyadi László történetét a 19. század „fedezte fel”. Személye alkalmas volt arra, hogy a nemzet sorsára emlékeztessen, így Hunyadi László alakja a korszak egyik sokszor megformált tragikus hőstípusává vált, többek között Erkel Ferenc 1844. évi operájában, vagy Madarász Viktor 1859.

 1849 áprilisának végére a főhadszíntéren a cs. kir. csapatok az ország nyugati határára szorultak vissza. A hatvani, tápióbicskei, isaszegi, váci, nagysallói győzelmeket követően az ország középső része, leszámítva a budai várat, a honvédsereg kezére került. A magyar hadvezetés előtt két lehetőség kínálkozott: folytatják az előrenyomulást tovább a Lajta felé vagy  Komárom alól visszafordulnak Buda irányába.

A Magyar Általános Hitelbank - az osztrák Rothschild-csoport tagjaként - 1867-ben kezdte meg működését Magyarországon. A politikai konszolidációval egyidőben megkezdődött az addig tartózkodó - elsősorban osztrák érdekeltségű - tőke beáramlása az Osztrák-Magyar Monarchia keleti felébe. A jelentős tőkeerővel rendelkező anyaintézet politikai és gazdasági kapcsolatait is kihasználva az alapítástól kezdve jelentős részt vállalt a vasútépítésben és minden olyan vállalkozásban, amelyben állami vagy más hatósági részvétel is volt.