Jelentős nemzetközi konferenciának adott otthont a levéltár
A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója nyitotta meg április 27-én, hétfőn a Körutak a V4-es országokban és azok szomszédságában című (Ring Boulevards in the V4 countries and their Neighbourhoods) tudományos konferenciát. A Bécsi kapu téri épület tanácstermében megtartott eseményen Szabó Csaba köszöntötte a rendezvényre érkező külföldi és hazai kutatókat, szakembereket, és röviden beszélt nekik a Magyar Nemzeti Levéltárról, annak működéséről, a levéltári palota több mint százéves épületéről és az itt őrzött iratanyagokról. Egyúttal örömét fejezte ki, hogy a Bécsi kapu téri levéltári palota ilyen rangos konferenciának adhat otthont, ahol nem a nagy fővárosokra – Bécs vagy Budapest –, hanem regionális nagyvárosokra koncentrálnak, amelyek ugyanakkor nagyon szépek és fontosak. Szabó Csaba kifejtette, hogy noha egy záró konferenciáról van szó, a közös munka, a program nem ér véget, hiszen a kutatási eredményekről, a tanácskozás előadásaiból kötet készül. Ehhez és a további közös munkához sok sikert kívánt.
Válasz a kihívásokra
Tamáska Máté, az MNL főlevéltárosa, a visegrádi országok körutas városait bemutató vándorkiállítás magyar kurátora röviden beszélt a záró konferenciáig vezető útról és a program folytatásáról. Elmondta, hogy több mint tíz éve, amikor a bécsi Nagykörút (Ringstraße) 150 éves lett, akkor Ekler Dezső magyar építésszel közösen a témában írtak egy tanulmányt Bécsről, Budapestről és Szegedről. Néhány évvel később, amikor Budapest fennállásának 150. évfordulóját ünnepelték, konferenciát szerveztek, amely a magyar fővárosra koncentrált. Tették ugyanakkor úgy, hogy azt vizsgálták, Közép-Európa milyen módon járult hozzá Budapest átalakulásához. Ezt követően döntöttek úgy többekkel, hogy a Visegrádi alap támogatásával egy új programot indítanak, kiállást szerveznek, amelyben olyan regionális „körutas” nagyvárosokra koncentrálnak, mint Szeged, Brno, Krakkó és Kassa. Elsősorban az volt ezzel a céljuk, hogy e városok lakóit arra ösztönözzék: keressék fel a többi „körutas” települést, és tekintsék meg azok értékeit. Ez nemcsak egy tudományos igényű feltáró munka volt (noha számos dokumentumot most mutattak be először), de egyben egy izgalmas utazás is térben és időben képek, fotók és új látványos térképek segítségével. A vándorkiállítás eljutott az összes érintett nagyvárosba. Tamáska Máté a témaválasztás kapcsán kiemelte, hogy a körutak 19. század második felében történt megjelenése építészeti választ adott számos felmerülő kihívásra. Egyebek mellett a növekvő városok folyamatosan terjeszkedtek, és a körutak mentén többházakat, reprezentatív ingatlanokat, helyi és nemzeti intézményeket, iskolákat építettek. S nem utolsósorban zöld területeket, parkokat alakítottak ki, mert a légszennyezés már akkor komoly fejtörést okozott a nagyvárosokban. Tamáska Máté köszöntőjében beszélt a konferencia programjáról és a következő időszak munkájáról is.
Közép-európai példák
A hivatalos megnyitó után, a délelőtti, „Példák Közép-Európából” című szekcióban négy előadás hangzott el. Dragan Damjanović, a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi és Társadalomtudományi Kar egyetemi tanára a horvát fővárosról tartott előadást. Legfőképpen az Alsóváros városrész kialakulásáról, amelynek szívében hét egymással összefüggő tér és park sorozata jött létre, amelyet jellegzetes elrendezése miatt Zöld Patkónak neveznek. Michael Viktořík, az olomuci Palacký Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Tanszékének tanára „Egy erődváros terjeszkedése: Olomouc esete” címmel tartott előadást, amelyben arról beszélt, hogy az 1850-es és 1870-es évek között milyen jelentős beruházásokat hajtottak végre a helyi védelmi rendszerek modernizálására. Gruia Bădescu, a Konstanzi Egyetem Történelem és Szociológia Tanszékénak tudományos munkatársa előadásában a körutak megjelenését vizsgálta a Vechiul Regatban (Román Királyság) a 19. és a 20. század eleji időszakban, összehasonlítva azokat a bécsi modellel. Deodath Zuh, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építészeti és Építőmérnöki Kar egyetemi docense Temesvár körgyűrűit és azok esztétikai szerepét mutatta be, külön kitérve az elvre, amelyek mentén ezek kialakultak.
A "három" Lengyelország
Az ebédszünetet követően, a délután folyamán Aleksander Wiśniewski, a toruńi Nicolaus Copernicus Egyetem történésze arról beszélt, hogy a várost, Toruńt többször újjáépítették, legutóbb akkor, amikor a település az első világháború után visszatért Lengyelországhoz. Ekkor az erődítménygyűrűt lebontották, és a helyén egy új körgyűrűt – Planty néven – hoztak létre, a krakkóiakhoz hasonló módon. Aleksander Łupienko történész, a Lengyel Tudományos Akadémia tagja, a T. Manteuffel Történeti Intézet professzora előadásában Varsót mutatta be, ahol a körutak a 18. században és a 19. század elején alakultak ki, de funkciójuk eltért a régió „normájától”. Mariusz Fornagiel, a krakkói Jagelló Egyetem Bölcsészettudományi Doktori Iskolájának doktorandusza „Az erődítménytől a városi keretrendszerig: a Tarnów-i gyűrű átalakítása tizenkilencedik században” címmel adott elő. A városban a 19. században távolították el az elavult erődítményeket, majd a településen modern fejlesztések sora valósult meg, ekkor alakult ki a mai településkép is.
Lemberg/Lviv
A következő szekcióban az előadások Lviv és Odessza városairól szóltak. Roksoliana Holovata történész, művészettörténész arról beszélt, hogy miután a települést 1772-ben beolvasztották a Habsburg Birodalomba, a város radikális térbeli beavatkozáson ment keresztül, lebontották kora újkori erődítményét, ennek helyén pedig számtalan fejlesztés valósult meg. Egyes helyeken zöldövezetekkel ellátott sétányok, máshol sorházak és piacok jelentek meg. Valentina Sevcsenko történész, levéltáros, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ukrajna Történeti Intézetének tudományos főmunkatársa arról adott elő, hogy a körutak miként váltották fel a középkori falakat, és hogyan váltak a modern városok – például Odessza – egyfajta szimbólumává. Tomasz Pudłocki történész, a krakkói Jagelló Egyetem Történettudományi Intézetének professzora „Nemzet és város, avagy hogyan fogadjuk el a birodalmi örökséget? Lviv köztere a két világháború közötti jobboldali napilapok szemszögéből” címmel tartott előadást. Korabeli újságcikkek alapján azt vizsgálta, hogy a lengyel jobboldali újságírók miként népszerűsítették annak idején Lviv városát.
Hazai kitekintés
A magyar esetek és a gyűrűk emlékezete című záró szekcióban elsőként Veöreös András, a győri Széchenyi Egyetem tankszékvezető egyetemi docense a Soproni Várkerület településszerkezeti értékeiről beszélt, egyebek mellett arról, hogy a városban egyaránt megtalálhatóak a római műemlékek, a középkori épületek, a barokk, valamint klasszicista és romantikus polgárházak, illetve a historizáló ingatlanok. Váraljai Anna művészettörténész, a Szegedi Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének munkatársa Szeged kapcsán azt vizsgálta, hogy a századforduló városrendezési koncepciójának mely elemei élték túl az 1960-as és 1970-es évek átalakulásait, és melyek nem valósultak meg, vagy veszítették el eredeti jelentésüket. Végül Ondřej Ficeri történész, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja tartotta, aki előadásában azt járta körbe, hogy miként alakultak át Kassa eredeti, a 19. és 20. század fordulóján létrejött belső körgyűrűi a 20. század második felében.
Összegezték a tapasztalatokat
Az előadásokat követően egymás közötti eszmecserére is lehetőség nyílt. Ennek során a körút jelenségének tisztázását kísérelték meg a résztvevők. Megállapították, hogy a forma önmagában nem mérvadó, mint ahogyan az út szélessége, kiépítésének módja sem. A körutas városszerkezet leginkább a határok kijelöléséről szól. Ellentétben a sugárutakkal, amelyek két pont között teremtenek összeköttetést, a körút inkább a zónák elhatárolásának az eszköze. Az építészeti kialakítás nagyon változatos lehet a spontán beépüléstől (például Sopron) a reprezentatív "bécsies" Ringig (Lviv). Ami ebben a folyamatban mai szemmel jellegzetesen 19. századi, hogy a közlekedési kérdések ekkor még dominálták a gondolkodást. Az egészséges levegő, az építési telkek kimérése, a közintézmények elhelyezkedése, a városképi motívumok tetszetős elhelyezése motiválta a tervezőket. A 20. század elejétől aztán a körút egyre inkább közlekedési körgyűrűvé alakult. Ez a szemlélet nem csak az újabb körútépítkezéseknél figyelhető meg, de visszahatott a 19. századi körutak későbbi használatára is.
Új hozzászólás