Címeradományok Nagyszeben mellől, ostromállapotban – Gyulai címeres levél 1660-ból, II.

Az előző rész tartalmából

A gyulai levéltár egyik legrégibb címeres levelét II. Rákóczi György erdélyi fejedelem adta ki 1660. január 28-án, a Nagyszeben melletti táborban. Kiknek szól a címer? Hogyan néz ki? Miért vonult Rákóczi Nagyszeben ellen? Ezt segített megérteni ez év márciusában közölt Ládafia-cikkünk, Erdély történelmének zivataros éveit ismertetve. Szóltunk Rákóczi György 1657. évi sikertelen lengyelországi, majd az azt követő erdélyi török és tatár büntető hadjáratokról. Rákóczi lemondott a fejedelemségről, majd ismét visszatért Tündérkertje élére. Vetélytársa, Barcsay Ákos – akit a török is segített – Nagyszebenbe húzódott Rákóczi elől. Mi történt ezután? Milyen címeres leveleket adott ki a fejedelem az ostromállapotban?

Nagyszeben ostroma és a címeres levél

Szejdi Ahmed budai pasa 1659 végén – miután a zajkányi csatában segített Barcsay Ákosnak – télire Temesvárra vonult, a fejedelem pedig a szászok által lakott Nagyszeben városába húzódott. Az erőviszonyok Erdélyben Rákóczi György javára billentek. Rákóczi 1659 végén hozzáfogott Nagyszeben ostromához, amely elhúzódott, még 1660 májusában is támadta a szász várost. Kraus György szász történetíró részletesen beszámolt az eseményekről. Rákóczi Szeben közelében, Szelindek majd Sellenberk településeken táborozott. Ezen a vidéken adta ki tehát a most Gyulán őrzött nemesi levelet Kiskeményi Nagy András és Mihály számára. Miként az oklevél írja: Szebennél levő táborunkban („in castro nostro ad civitatem Cibiniensem”).

II. Rákóczi György fejedelem végnapjai

A budai pasa, Szejdi Ahmed 1660 tavaszán elhagyta Temesvárt, és Szarvast érintve észak felé haladt. Debrecent is felégette, majd Erdély irányába vonult. Amint erről Rákóczi május 20-a táján tudomást szerzett, felhagyott Nagyszeben ostromával, és a budai pasa ellen irányította seregét. Kolozsvártól délre, Szászfenesnél ütközött meg a két sereg, 1660. május 22-én. Mindkét oldalon harcoltak magyarok is. Miként Kraus György megírta, a fejedelem előrelendült, hogy egy Kovács Gergely nevű öreg vitézének segítsen. Arra számított, hogy ónódi testőrei követik, azonban ők hátrább maradtak. Rákóczi súlyosan megsebesült a fején, mire kimentették őt a csatából. Nagyváradra vitték, ahol 1660. június 7-én meghalt.

A Kiskeményieknek szóló, 1660. január 28-án keltezett címeres levelet tehát életének utolsó hónapjaiban adta ki II. Rákóczi György.

Hasonló címeradományok a Nagyszeben melletti táborból

Nem a gyulai az egyetlen címeres levél, amelyet a fejedelem Nagyszeben mellett készítetett. II. Rákóczi György 1660. március 15-én ugyancsak itt adott címert Kelemen Istvánnak és Lukácsnak, akik Sarkadi Márton alatt szolgáló katonák voltak. Ezen az oklevélen sincs festett címerkép. A leírás szerint a címerben álló zöld ruhás alak „tescheninek nevezett puskát” tart a jobb kezében.[1] Az adományozottak nemességüket Bihar megyében hirdették ki 1660. május 4-én. Ezt az oklevelet jelenleg Debrecenben őrzik (HU-MNL-HBML-XV.21.b.), Szálkai Tamás levéltáros készített róla leírást.[2]

1660. március 17-én – szintén a Nagyszeben melletti táborban – haralyi Sidó Jánost és fiait, Andrást és Jánost adományozta meg címerrel a fejedelem. A címerképen kék ruhás, vörös lovon ülő ember látható, jobb kezében kardot tart, mely ellenséges fejet szúrt át, bal kezével „a ló kantárát” irányítja. Az oklevél nem maradt fönn, a címeradomány szövege az orbai törvényszék 1760. évi jegyzőkönyvében maradt ránk.[3]

Ugyancsak címerkép nélküli II. Rákóczi György további armálisa 1660-ból, amelyen nem látszik kiadásának napja és helye. Kóti Gáspárnak, feleségének és fiának szól a címeres levél, amelyen egy fekete ruhás ember (veste nigro) és egy török fej (caput Turcicum) látható. Ezt az oklevelet az MNL Országos Levéltára őrzi (HU-MNL-OL-R 64.)[4].

Nagyszeben 1659 decembere és 1660 májusa között tartó ostroma idején tehát legalább három címeres levelet adott ki II. Rákóczi György: január 28-án, március 15-én és március 17-én. Igen valószínű, hogy azt az oklevelet is az ostrom alatt adta ki a fejedelem, amelyen nem látszik a kiadás pontos napja és helye. A fenti címerek hasonlóan vitézi jellegűek, mint a Gyulán őrzött, a Kiskeményi Nagy fivéreknek szóló armális, mely kardot tartó embert írt le. A fennmaradt címeres levelek kézírása mind nehezen olvasható, és egyikre sincs festve címerkép. További kutatás – pl. az erdélyi „királyi könyvekben” – talán rámutat egyéb, a nagyszebeni táborban kiadott armálisra. Ez segíthetné a gyulai oklevél, és persze a fejedelem címeradományozási szokásainak jobb megértését is.

Hogyan került a címeres levél Gyulára?

Rexa Dezső 1909-ben könyvet adott ki a törvényhatósági levéltárak címeres leveleiről. Ebben két erdélyi vonatkozású címeres levélről is beszámol, amelyeket Gyulán őriztek: Harsányi Baghi Márton 1647. augusztus 10-én, valamint Nagyidai Zöld Mihály 1650. szeptember 30-án kelt armálisát említi. A Kiskeményi Nagy fivérek címeres leveléről Rexa 1909-ben megjelent könyve nem szól. Kérdés, mikor kerülhetett ez az armális Gyulára. Elképzelhető, hogy a másik két címeres levéllel együtt jutottak a Körös menti város levéltárába. Harsányi Baghi Márton 1647. évi armálisa mindenesetre jelenleg nincs meg Gyulán.

Miért nincs kép a címeres levélen?

Felmerül a kérdés: miért nincs felfestve a címer Kiskeményi Nagy András és Mihály nemesi levelére, és a többi, a nagyszebeni ostrom alatt kiadott, ránk maradt armálisra? Az egyik válaszlehetőség az lehet, hogy Nagyszeben ostroma idején sietve kellett kiállítani az okleveleket, és nem maradt idő a címerkép felfestésére. A másik, valószínűbb válasz az anyagiakban rejlik. A megadományozottaknak talán már nem volt elég pénzük arra, hogy az oklevél kiállítása után a címerkép festését is kifizessék. Az utóbbi lehetőséget erősíti, hogy korábbi évekből is maradtak fenn II. Rákóczi György által kibocsátott, címerkép nélküli nemesi levelek.[5]

Szerző: Halmágyi Miklós

Függelék

Nos, Georgius Rako (2) ci Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus, et Siculorum comes etc. (3) Memorie commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis; Quod nos, cum ad nonnullorum fidelium dominorum consiliariorum nostrorum singularem (4) nobis propterea factam intercessionem; tum vero attentis et consideratis fidelitate fidelibusque servicis Andreae et Michaelis Nagy de Kiskemeny fratres [consang- (5) vinorum] quae ipsi nobis et huic regno nostro Transylvaniae in omnibus rebus et negociis fidei (et) industriae ipsorum concreditis juxta posse ipsorum fideliter et diligenter [...]

(6) juxta possibilitatis exigentiam (?) ……. fideliter exhibuerunt et impenderunt ac [in futurum quoque] pari animi [constantia.…… et integritate fidelitatis.. ] seqvi... [exhibituri  et impensuri sunt]….

(7) (mittent)………Andream et Michaelem Nagy de speciali gratia et principali potestatis nostrae plenitudine e statu et conditione plebae in qua nati (8) sunt et hactenus extiterunt, eximendos ac in coetum et numerum verorum, natorum et indubitatorum insignitorumque regni nostri Transilvaniae et partium Hungariae et eidem annexarum nobili- (9) um clementer annumerandos, aggregandos, cooptandos et ascribendos duximus, prout annumeramus, aggregamus, cooptamus et adscribimus praesentes per vigorem. Decernentes expresse ut (10) a modo deinceps successivis semper temporibus iidem Andreas et Michael Nagy haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi pro veris et indubita- (11) tis nobilibus habeantur et reputentur. In signum autem huiusmodi verae et perfectae nobilitatis haec arma sive nobilitatis insignia: Scutum videlicet (12) militare erectum coelestini coloris triangulare, cuius fundum cespes viridis occupat, in cuius campo sive area homo integer erecte stare manuque dextra gladium evaginatum (13) sursum porrectum tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium gemmis atque unionibus decenter exornatam, ex cono autem galeae taeniae sive (14) lemnisci variorum colorum hinc inde defluunt, utramque [scuti] partem pulcherrime ambiunt et exornant. prout haec omnia in capite sive principio praesentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa (15) et depicta esse cernuntur; animo deliberato et ex certa scientia liberalitateque nostra principali praefatis Adreae et Michaeli Nagy haeredibusque et posteritatibus ipsorum utriusque sexis universis gra- (16) tiose dedimus donavimus et concendimus. Annuentes et concedentes ut ipsi praescripta arma seu nobilitatis insignia more aliorum verorum, natorum indubitatorum insignitorumque nobilium armis utentium ubique in

(17) [preliis], hastiludiis, torneamentis, [duellis, monomachis ac aliis] quibusvis exercitibuss militaribus et nobilitaribus, nec non sigillis, vexillis, velis, auleis, cortinis, annulis, clypeis domibus, tentoriis et sepulchris, (18) generaliter in quarumlibet rerum et [expeditionum] generibus sub verae et perfectae nobilitatis titulo, quo eos ab universis et singulis cujuscunque status, conditionis, ordinis, gradus honoris, (officiis ?) (19) [dignitatis et praeeminentiae] homines [existant, insignitos] dici, teneri et nominari et reputari volumus ferre et gestare omnibusque et singulis iis honoribus, gratiis privilegiis, indultis, libertatibus im- (20) munitatibus et praerogativis, [quibus caeteri veri et] indubitati Regni nostri Transilvaniae et partium Hungariae ei annexarum nobiles et militares homines quomodocunque de jure et ab (21) antiqua consuetudine utuntur [fruuntur et gaudent], perpetuo uti frui et gaudere valeant atque possint. In cujus rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litteras nostras pendentes et authen (22) tici sigilli nostri munimine roboratas memoratis Andreae et Michaeli Nagj ipsorumque haeredibus et postertatibus utriusque sexus universis clementer dandas duximus  et concedendas.

Datum

(23) in castro nostro ad civitatem Cibiniensem [posito?…..] vigesimo octavo mensis Januariis Anno Domini millesimo sescentesimo sexagesimo.

Georgius Rakoczy

Michael Mikes cancellarius

A latin szöveget Héjja Julianna Erikával közösen írtuk át, majd Gálfi Emőke volt segítségemre a nehezen olvasható szöveg átiratának további fejlesztésében. Köszönet érte! A [ ] jelek közé tett rész alig olvasható: más címeres levelek hasonló szövegrésze alapján próbáltam kiegészíteni. (H. M.)