Az egyik legszabadabb „önelhatározás” eredménye, a végrendelet visszatérően emlegetett s ebből a szempontból alighanem kevés másikkal összemérhető vonása, hogy nagyon gazdagon vallatható, sokféle megközelítés járul(hat) hozzá. És talán azért is támad róla ez a benyomás, mert amennyire közvetlenül alkotható az anyagi létezés, a gondolatokat kisajátító (ügyes-bajos) dolgok vonzásában, ugyanúgy foganhat meg az élet végességével igazán komolyan számot vető pillanatban, amikor az egyén már biztosan tudja, hogy nem túl soká meg fog halni. Másként mondva különösen érzékenyen lehet képes a létrehozót egyszerre személyes oldaláról, a maga megismételhetetlenségében ábrázolni, és ugyanakkor visszatükrözni vele, benne határozottan általános emberi érdekeket, elénk állítva őt a történelmi korra, társadalmi viszonyokra valló, elvárásokhoz igazodó lényként.