IV. Feudális kori iratok

 A feudális kori, azaz 1848 előtti iratok - mind mennyiség, mind a forrásértékét tekintve - a levéltár egyik legjelentősebb irategyüttesét képezik. Ezek többféle fondra tagolódnak.

 A legrégebbi iratok a középkori (1526 előtti) oklevelekből álló gyűjteményt (XV 1.) alkotják, mely összesen 226 darab oklevelet tartalmaz. Az oklevelek nagyobb része (224 db) egyetlen család, a Hont megyei eredetű Palásthyak családi levéltárában található. Ezek tartalmukat tekintve a család egyes tagjainak, ágainak történetére, vagyoni és birtokviszonyaira vonatkozó jogbiztosító iratok. Az okleveleknek és a Palásthy család levéltárának későbbi, egészen 1847-ig terjedő, közel 3 folyóméternyi iratanyagáról kitűnő feldolgozás (TÓTH KRISZTINA: A Palásthy család levéltára 1256-1847. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 7. Esztergom, K-EMÖL, 2001, 268 p.) készült, mely a kutatást jelentősen megkönnyíti.

A levéltár másik jelentős anyaga az Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének iratai (IV 1.) elnevezésű fond, amely a vármegye működése során keletkezett, igen változatos tematikájú iratok összefoglaló elnevezése. Itt a legkorábbi irat 1618-ból származó nemesi lajstrom, mely az Esztergom vármegyében kihirdetett nemesek névsora. Hasonló lajstromokkal a későbbi időkből is rendelkezünk. Ebben a fondban találjuk a vármegye és annak területén lévő települések 17-19. századi történetére vonatkozó és kiemelkedő forrásértékű közgyűlési jegyzőkönyveket, a különböző típusú összeírásokat, a rendkívüli események kapcsán megejtett helyszíni vizsgálatok jegyzőkönyveit, a háborús időkben elrendelt nemesi felkelések katonai iratait, stb. A vármegye, közigazgatási tevékenysége mellett a törvénykezési feladatokat is ellátta, az erre vonatkozó iratok az Esztergom vármegye törvényszéke (IV 4.) című fondban találhatók, ahol mind a polgári, mind a büntető perek jelentős számban képviseltetik magukat. Különösen érdekesek a helyi és a szomszéd vármegyék birtokos családjai, földesurai közt folyt határperek, valamint a 18. század elején zajlott boszorkányperek iratai. A vármegyei jegyzőkönyvi regeszták az 1638-1702, 1710-1723 közötti évekből a honlap Digitális levéltár menüpontja alatt érhetők el.

A K-EMÖL feudális kori iratainak másik nagy egységét az Esztergom szabad királyi város iratait jelentő fondok (IV. 1001-1008.) alkotják.

Esztergom a korai középkorban a királyi udvartartás egyik központja volt, jelentőségét emelte az érsekség és a székesfőkáptalan közelsége is. A város a 11-13. században a távolsági kereskedelem egyik országos központja volt. A tatárjárást követően a város jelentősége megrendült, majd amikor IV. Béla székhelyét Budára tette át, végképp lehanyatlott. Esztergom újabb fénykorát a 15. században élte, ekkor már a prímás-érsekek székhelyeként. A török 1543-ban elfoglalta, s Esztergom város középkori iratanyaga feltehetőleg ekkor pusztult el. A török utáni időszakból a folyamatos iratsorozatok 1700-ban kezdődnek. Mivel a török után nagyobb számban német lakosság települt itt le, az igazgatási iratok között - a latin és magyar mellett - gyakran találunk német nyelvű iratokat, jegyzőkönyveket. Forrásérték szempontjából - a jegyzőkönyvek mellett - kiemelkednek a nép- és vagyonösszeírások, melyek fertályonként s házszámonként haladva a teljes városi lakosságról nyújtanak képet mintegy 150 éven keresztül, valamint a helytörténeti kutatás nélkülözhetetlen forrásanyagát jelentő kamarási- és adóhivatali iratok, amelyekből a szabad királyi város gazdálkodására, a helyi lakosság életviszonyainak változására találunk szinte kimeríthetetlen gazdagságú adatokat. Az iratok és jegyzőkönyvek kutatását korabeli mutatók és regesztakötetek segítik. Az 1712-1741 közötti jegyzőkönyvi regeszták adatbázisa a Digitális levéltár menüpont alatt érhető el.